FrissítésSúgó

Szandy	2013.06.20. 17:40 -
	A nagyváros utcáin szinte mindig nagy a nyüzsgés. Az élet zaja megtölti a levegőt, az épületek az égbe magasodnak. Miami látnivalói lenyűgözik az embert, ha pedig már ismeri a hely minden kis zugát, rejtett utcáját, néha jó egy kicsit csak úgy sétálgatni.

[46-27] [26-7] [6-1]

fantaa

Előzmény | 2013.12.10. 21:08 - #46

- Ó, dehogyisnem…  - jelent meg kaján vigyor az arcomon. – Csak én az öltözőszekrényből kukkoltam meg a himbilimbiket – nevettem el magam a kifejezésen. – Hogy a francba lehet így hívni? Egyáltalán ki a fene találta ki ezt a szót? Himbi-limbi – grimaszoltam. – Biztos valami kivételes humorérzékű fickó volt, miközben himbálta – fintorogtam, majd halkan kuncogni kezdtem. – El sem hiszem, hogy erről beszélek… bár már meg sem lepődök – túrtam a hajamba, egy sóhajjal lezárva a szóáradatot. - A hozzád tökéletes lesz… csak aztán egy idő után nehogy azon kapd magad, hogy beköltöztem és már ki is túrtalak a szobádból – villantottam rá pimasz vigyort. – De, na jó, téged szeretlek, veled osztozkodok az ágyon is, de enyém a fal felőli része – jelentettem ki és ki is húztam magam, jelezvén, mennyire komoly is a szándékom. - Az menni fog – bújtam ki a magassarkúmból és beljebb sétáltam. A kanapé karfájához sétáltam, majd háttal a bútornak hanyatt dőltem, lehuppanva rá. Jóleső sóhajjal emeltem fel a kezem úgy, hogy az alkarom a fülem mellett volt, az ujjaimat összekulcsoltam és homorítva nyújtóztam egyet. - Nos, ha már így kérdezted... egy lábmasszázst el tudnék viselni - nyomtam a hasának a talpam vigyorogva.

ubika

Előzmény | 2013.12.04. 19:21 - #45

- Meglepődtél? - kérdeztem mosolyova és vigyorom csak szélesedett amikor azt mondta, hogy rám várt. - Na azért ne túlozzunk. Egészen véletlenül futottunk össze. Nem hiszem, hogy te is vizilabda edzésről jönnél. - búgtam a fülébe, miközben az autóhoz indultam. Mikor odaértünk a szürke Ford Musztánghoz bedobtam hátra az utazótáskát, majd kinyitottam Madynek az ajtót, míg én beültem a volán mögé. - Gondolom először is hozzám. Aztán aztán hozzám. - néztem rá grimaszolva, de grimaszom hamar mosolyba tért át amikor egy pöccintésre felberrent a jól ismert hang. Ez a kocsi a mindenem. Ezt vettem először a pénzemből, mikor elkezdtem dolgozni. Ezért güriztem, hogy ezt a kicsikét megvehessem. Végigsimítottam a  műszerfalon, majd a gázra léptem és egyenest haza hajtottam. - Na megérkeztünk hölgyem. - mosolyogtam rá mikor kinyitottam az ajtót és odabent ledobtam a fogas alá a táskámat, a kocsikulcsot pedig a cipősszekrény tetejére csúsztattam. - Érezd magad otthon. - mosolyogtam rá. Szerintem mondanom sem kellett, amúgy is otthon érezte magát. De ezt bírtam benne. Nem zavartatja magát idegen helyen sem. - Kérsz valamit? - kérdeztem a kanapé mögé lépve és elvéve a karfáról a légkondi távirányítóját amit gyorsan be is kapcsoltam. folyt. köv. : Kevin Kolt háza

fantaa

Előzmény | 2013.12.03. 21:08 - #44

Kevin hirtelen közelségétől összerezzentem, az izmaim megfeszültek és már készen álltam rá, hogy elküldjem melegebb éghajlatra vagy éppen vissza a lukba, ahonnan a világra mászott, de amint meghallottam a hangját, egyből kitöröltem az előző terveimet, ajkaimra halvány mosoly kúszott. Az „édes” szó hallatán apró melegség áradt szét a testemben, máris elmúlt a végtelen egyedüllét érzése, főleg amint megéreztem a hideg ujjakat fedetlen bőrömön. - Nos… hogy őszinte legyek, pont rád vártam – túrtam a hajamba. – Tudod, amolyan női megérzés – vigyorogtam rá, örültem, hogy újra látom. Nála rendesebb fickót egész Miamiban nem ismertem, jól van, Larry szíve aranyból volt, de ő azok közé tartozott, akiket nem vettem egy kalap alá a többi itt élővel. – Késtél is – sóhajtottam fel gondterheltséget játszva. – Pontosan kettő percet. Még egy ilyen, és kénytelen leszek elővenni a pálcámat és elfenekelni – ingattam a fejem sajnálkozva. – de ki tudja, lehet, azt élvezed – vigyorodtam el szélesen. - Az jó lesz… már úgyis nagyon melegem volt – karoltam bele egy mosollyal, örültem, hogy végül nem valami szörnyen unalmas tapló borzalmas társaságában, hanem az övében fogom eltölteni feltehetőleg az egész éjszakát. Amilyen közel csak lehet, annyira Kevinhez simultam, csak most tűnt fel, mennyire kihűltem az esti ácsorgásban. Sokszor megesett már, mindig meg is fogadtam, hogy jobban felöltözök majd, de valahogy soha nem jött össze. – És hová is tartunk, uram?

ubika

Előzmény | 2013.12.03. 18:20 - #43

A sötét utcán sétálgattam mikor megláttam egy igazán ismerős alakot az egyik téglafalnak támaszkodva. Mivel nem figyelt ide ezért mellé léptem és óvatosan a nyakához hajoltam. Nyomtam rá egy puszit, majd egészen a füléig felemeltem a fejem és csak ennyit mondtam: - Szia Édes. - súgtam halkan a fülébe, miközben hideg kezeimet vállára csúsztattam. - Mi járatban egyedül ezen a kései órán, főleg egy ilyen helyen? - néztem rá egy barátságos mosollyal miközben finoman magamhoz húztam. A járókelők megbámultak minket, nyílván az én inkább elegánsabb viseletem, amely egy ingből állt, ami alá egy fekete trikót vettem, így az inget be sem gomboltam, meg a kedvenc fekete farmeremből állt, míg ezzel ellentétben Mady lenge, sokat láttató és figyelemfelkeltő ruházata nem passzolt össze, ahogyan mi magunk sem, de Madyson egy nagyon jófej csajszi, nem mellesleg csinos és bohókás. Összességében nagyon szeretem ezt a butuskát. - Jöjjön hölgyem. Biztos helyre kísérem, hogy ne kelljen egyedül megsülnie az utcán. - mondtam mosolyogva és kezemet nyújtottam neki, hogy karoljon belém.

fantaa

Előzmény | 2013.12.02. 22:38 - #42

A helyi esték levegője mindig vibrál a bennük rejlő végtelen lehetőségtől, pár mély szippantás után magába ránt a belváros szórakozóhelyeinek izgalmas világa és semmi másra nem vágysz már, fejest akarsz ugrani az éjszakai életbe. Az éjszaka a dílerek, a prostik és gyilkosok időszaka, a szórakozó tömeg nem több eleven húsnál, áldozatoknál és pénzszerzési lehetőségnél. Pár pohár után már nem tudod befolyásolni, ki mellett kelsz, milyen új partidrogot veszel be, vagy éppen mikor találnak a belső szerveidtől megfosztott testedre egy külvárosi raktárban a zsaruk. Mindig is kockázatos volt eljárnom éjszaka otthonról, főleg egyedül, de ez sosem gátolt. Talán kicsit szeretem is tudni, mekkora veszélyben van egy korombeli nő magányosan, és igazából védtelenül, néha direkt mentem haza a kivilágítatlan, eldugott mellékutcákon, élveztem, ahogyan az adrenalin dübörgött az ereimben. Ma nem volt kedvem ehhez az egészhez, legalábbis onnantól kezdve, hogy beértem a városba, az összes elmúlt. Nem akartam egyedül császkálni már megint, arra várni, mikor hív meg valami vadbarom megint egy-két pohárra, mikor próbálnak újból felszedni, mikor jön valaki olyan, aki ágyba is visz. Miért nem marad egyik sem tovább reggelnél? Miért nem kísér soha senki el és vigyáz rám éjjel? Senkit nem érdekel igazából, mi van velem… Riley, Colin, Larry, igen, ők mind remekül elvannak a maguk kis világában, Rileyt boldoggá teszi Colin, Colint a fű, Larryt meg… Larryt meg, hogy jót tehet. Engem mi tesz boldoggá? Ez? Ennyi erővel akár kiállhatnék az utcára és pár dolcsiért lefeküdhetnék minden második járókelővel. Egy fancsali grimasszal nekidőltem az egyik graffitis téglafalnak, a fejem hátradöntöttem, a kezem csak lógattam a semmibe. A hideg végigfutott a gerincemen, amint a zsúfolt éjszakában felhevült bőröm a hűs falhoz ért, a pánt nélküli, feszes piros top és fekete pamut miniszoknya nem kímélte meg ettől a találkozástól. Néhányan, akik elmentek előttem, végigmértek, talán összezavartam őket, nem tudták, mit gondoljanak rólam. Nem tudják még vagy fél percig, aztán tetszésük szerint megbélyegeznek, mint mindig. Remek.

Szandy

Előzmény | 2013.10.13. 21:32 - #41

Nem sokon múlt, hogy bele ne menjünk a szembejövő autóba, mikor Danielle egy boldog kitöréssel  körém fonta karjait és a jelenlegi helyzetünkhöz képest – miszerint vezetek -, túlságosan is közel került hozzám. Ha nem kellett volna már veszélyesebb helyzetekben vezetnem és nem lennének a reflexeim, valószínűleg már elhagytuk volna az úttestet vagy ha rajt is maradunk, nem kedvező állapotban tesszük azt. Elboruló tekintettel néztem rá, miközben koncentráltam, hogy figyelmem egy része a közlekedésre irányuljon, ne pedig a vonzó testre, ami most hozzám simult. - Muszáj megöletned magad? - tettem fel a kérdést, miközben már visszakerült saját helyére. - Így is ki lehet fizetni az utat, de akkor szólj előtte, és félreállok – villantottam meg egy pajkos kis mosolyt eltüntetve az előző komolyságot. Pillanatnyi közelsége valóban hatással volt rám, s már egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy miután kiteszem otthon, csakúgy, még egy utolsó próbálkozás nélkül haza tudok vezetni. Elmélkedésemből szavai szakítottak ki, s csak egy aprót bólintottam. Ha tényleg elkapnak, biztos lehet benne, hogy kapni fog egy szép kis csekket. Még egy fokozattal feljebb kapcsoltam a sebességet, , míg agyam azon kattogott, mivel lehetne valóban levenni a lábáról, de nem voltam biztos semmiben. Nála nincs olyan, hogy „biztos”. Elkaptam pillantását, ahogy a kacsára nézett, s csillogó szemeit nem tudtam mire vélni. - Mindjárt féltékeny leszek – morogtam magam elé, miközben felvont szemöldökkel, értetlen arckifejezéssel az arcomon ismét az útra koncentráltam. ~Hogy adhat meg mindent egy állatnak, míg tőlem sajnál egy kis plusz élvezetet?~ futott végig agyamon a költői kérdés, hiszen jól tudtam rá a választ, nem vagyok ennyire ütődött... Mégis, idegesített a tény. - Nem, az én döntésem volt, ha annyira zavarna, nyilván nem mentem volna bele – néztem rá egy biztatónak szánt vigyorral, majd a kacsa előtt elnyúlva kinyitottam a kesztyűtartót, hogy elővehessem napszemüvegem, ugyanis a nap épp előttünk vöröslött a horizont alján. Ügyeltem, hogy kezem visszahúzásakor érintsem lábát – sajnos én nem vethettem rá magam. - Kevesebb időre számítottam, de tudom, hogy megéri a hálád – fordítottam felé fejem, majd a jótékony sötét lencsék takarásában végigfuttattam rajta tekintetem. Észrevettem, hogy a beszélgetés egész komolyból ismét átcsap másba, ami egyikünknek sem volt új, de nem igazán zavart; az unalmas hosszú utat el kell ütni valahogyan.

Emma	Előzmény | 2013.10.13. 19:25 - #40

Csendben meredtem rá továbbra is, a telefonom odaadása után, szuggerálva őt. Biztos voltam benne, hogy az agyhullámaim révén befolyásolni tudom, így aztán ezzel foglalatoskodtam, míg ő nem tetszését adta tudtomra. Nem vettem fel a lekicsinylő megjegyzéseit, csak magabiztosan vártam a hatásom. ~Győztem!~ futott át arcomon a siker ízének vigyora bizonytalan bólintását illetően. - Jajj J.J!Büszke vagyok rád!Köszönöm!- örömködtem egy sort miközben ösztönösen a nyakába vetődtem egy fikarcnyi érdeklődést sem mutatva afelé, hogy vezet- egyedül  Kacsa biztonságára ügyeltem.  Persze valószínűnek tartottam, hogy annyira nem volt veszélyes húzás tőlem- hisz nem okoztunk balesetet vagy ilyesmi, sőt szerintem még a látásban sem akadályoztam. Rég nem éreztem már ilyen közelről –az általam igazából igen kedvelt,- jellegzetes J.J. illatot.És be kell valljam hiányzott... Szavai alig értek célba, de minden erőmmel azon voltam, hogy minden kis csipkelődést felidézzek, mialatt - hosszú másodpercek elmúlása után- végre elengedtem és telefonom visszavételével egybekötve újra csak elhelyezkedtem a puha ülésemen. - A számlát csatold csak az óriásmellékletedhez- húztam elégedett mosolyra szám és lopva rápillantottam a szépfiúra. - Végre jó helyed lesz, te kis drága!- néztem szeretetteljesen a kis védencemre, aki azt hiszem mit sem értett az egészből. Még mindig hápogott egyet-kettőt (másodpercenként) de ez a már amúgy sem zavaró mennyiség csökkent a következő 10 percben-amikor már nem voltak annyira ijesztő, felzaklató mozdulataim, pózváltásaim. Még mindig fülig ért a szám. Már egy jó ideje tényleg viszonylag csendben utaztunk, remélhetőleg a jó útvonalat követve, de az arcomról letörölhetetlen volt az a bizonyos vigyor. Csak nem lehet olyan szörnyű sorsa a mellettem ülőnek. Csak nem utálhatja annyira ezt az egész helyzetet.. Vagy mégis? - Nagyon idegesít a tudat, hogy még órákig furikáznod kell minket?- kérdeztem bűnbánóan felé fordulva, kiskutyaszemekkel, hátha ez enyhít a zsörtölődő fickó vonásain. Hajamat eközben hátratűrtem, ugyanis a menetszél már jócskán átfrizurázott… De legalább az idő kellemes volt az alkonyat ellenére. ~Hisz ez Miami

ubika

Előzmény | 2013.08.01. 13:12 - #39

Sohajtva hajtottam arcomat a hajaba. Megsimitottam a hatat. - nem bantottak, ugye? - egyelore figyelmen kivul hagytam a kerdeset, csak hagytam, hogy bujjon hozzam. Lassan folemeltem es olben vittem a motoromhoz. Leellenoriztem, hogy minden renben van, csak utana adtam ra a sisakomat es magam moge ultetve hozza mentunk. Leparkoltam es bekisertem a hazba. - ne haragudj ram. Miattam van az egesz - hajtottam le a fejemet mikozben a valosagot mondtam. Most jol lathato volt, hogy veres a szam, van par zuzodasom is, a kuzdelem miatt, de mindezek begyogyulnak, mint mindig

ubika

Előzmény | 2013.08.01. 12:48 - #38

Remegő lábakkal álltam fel amikor Vincent felállított. Mikor a kötél már végre lehullott a csuklómról fájdalmasan felszisszenve kezdtem dörgölni, majd Vincentre néztem. Közel állt hozzám. Éreztem markáns, jellegzetes illatát, amit mélyen magamba szívtam. Kérdése kicsit késleltetve jutott el hozzám, akkor mikor már ellépett tőlem. Kisírt szemeimmel felnéztem rá, majd hírtelen léptem hozzá közelebb és öleltem át őt szorosan. Nem akartam, hogy most ellépjen. Kell a közelsége, hogy fel tudjam dolgozni ezt az egész incidenst. Fejem mellkasára hajtottam és szorosan hozzábújtam. - Nem, nem vagyok jól. Elraboltak.... - suttogtam csendesen a könnyeimmel küszködve. - Kérlek Vincent mondd, hogy ilyen nem történik mégegyszer... - kértem könnyes szemekkel felnézve rá. A tegnapi sminkem azóta már szépen elkenődött az arcomon ami most Vincent pólóján kötött ki.

ubika

Előzmény | 2013.08.01. 12:39 - #37

Konnyed lovesekkel vegeztem a tamadokkal. De a kapucnis alak elszokott. Ez vegulis nem erdekel, hiszen Alist mar megtalaltam. Honnan jottek ra, hogy jobban kedvelem mint masokat? A hideg kovon ult amikor ratalaltam. Ez mar felhaborito. Hideg kore rakni egy not?! Odamentem es folsegitettem ot. Kioldottam a csomot a csuklojanal. - jol vagy? - kerdeztem hallkan. Meg csak ekkor fogtam fol, hogy igazan kozel allok hozza. Elengedtem es tavolabb leptem. Megkoszorultem a torkomat. - hm?

ubika

Előzmény | 2013.08.01. 12:19 - #36

Amikor elvette a telefonomat a kapucnis alak tudtam kit tárcsáz. Rögtön a harmadik szám a telefonban Vincent száma. Erről megbizonyosodtam mikor felém tartotta a telefont és Vincent is megszólalt. Nem tudtam sokat kinyögni csak annyit, hogy segíts, de ez éppen elég volt. Magam elé tudtam képzelni, ahogyan Vincent szemében düh és harag gyúl... Nemsokkal később lövöldözés töltötte be a körémtelepedett csendet. Majd élesen feldrdült Vincent követelőző hangja. Halál félelem telepedett rám, hiszen itt akár én is meghalhatok. Miért én? Miért nekem kell ilyen hülyeségbe csöppnni? Zokogva kuporodtam össze, lábaimat amennyire csak tudtam felhúztam, hogy rá tudjam hajtani a fejem. Azóta mióta elraboltak 10 percel ezelőttig nem féltem annnyira mint most. Kezeim már sajogtak, hátam fájt a földönüléstől, már-már felfázva ültem a hideg kövön. Rá kellett, hogy jöjjek ebben a majdnem 12 órában, hogy az élet rövid ahhoz, hogy egyedül éljem le. Szerelmes vagyok, de az illető edig nem tudott róla.  A legjobb lenne ha nem is tudna erről... Ezeken gondolkozva igyekeztem kizárni a kintről jövő zajokat.

ubika

Előzmény | 2013.08.01. 12:04 - #35

Még mindig nem volt időm kiheverni, hogy ránk lőttek a mozi előtt. Azóta próbáltam távol tartani magamtól Ellet. Ma reggel szokásosan ébredtem. Valami lánynak az ágyában és egyhamar rájttem miért van melegem. A lány sznte teljesen rám tekeredett. Lefejtettem magamról, mjd mintha mi sem történt volna, letusoltam és végül felöltözve elmentem. Ahogyan így meneteltem, a másik bandán gondolkodtam. Vajon mi dolguk van errefelé? Én vagyok a célpontjuk, erre rájöttem, de akkor miért bántják Ellet? Csak moziba vittem. Leültem, hogy tudjak egy picit gondolkodni. Pár srácot azóta az itteni bandánkból holtan találtam, nem valószínűtlen, hogy leszámolásról van szó. Hírtelen kezdett csörögni a telefonom. Alis hívott. Miért hív ő? Rosszat sejte vettem fel és nem is csalódtam: egy érdes féfihang szólt bele és egy kuncogással kezdte az egészet, majd utána máris elezdett fenyegetőzni. És hagyta, hogy Alis beszéljen velem... fogságba ejtette. Az idióta elmondta hol vannak, így könnyebb lesz, viszont átlátható csapda. Biztosan csapda. Én mégis amilyen gyorsan csak tudtam, hazarohantam, magamhoz vettem a fegyveremet és motoromra fölszállva mentem egyenesen az adott helyre. Mikor odaértem, lefékeztem és bukósisakomat fölhajtva néztem az elhagyatott épületet. Egy gyárpület lehetett annak idején, ma azonban csak egy elhagyatott épület. Sóhajtva leszáltam motoromról és elindultam befele. Megpróbáltam csöndben eljutni egészen a szobáig, ahol fogságban tartja Alist. Végül egy könnyed rúgással kirúgtam az ajtót. Ott állt, immár harmad magával és vicsorgott rám a kapucnja alól. - engedjétek el Alist... - mondtam és kibiztosítottam a fegyveremet. Ők nem cselekedtek, így szemrebbenés nélkül szíven lőttem az egyiket. - azt mondtam engedjétek el őt..... - és ekkor már ők is támadásba lendültek

ubika

Előzmény | 2013.08.01. 11:46 - #34

Az esti utca hűvösében sétáltam haza az egyik szórakozóhelyről. Nem szoktam egyedül hazajárni de a társaságom hamar szétszéledt. Álmosan sóhajtottam majd mielőtt feltudtam volna sikítani valaki befogta a szám és átvonta kezét a mellkasom előtt. - Engedj el. - sikítottam fel mikor egy percre elengedett. - Segítség! - sikítottam fel. Hírtelen valami büdös szagot éreztem, majd se kép se hang minden elsötétült. Néhány órával később egy sötét lukban ébredtem a kemény padlón. Velem szemben egy fekete kapucnis pulcsis fickó ült a széken. - Engedjen el! - zokogtam... - Mégis mit akar tőlem? - kérdeztem elcsukló hangon. - Ha pénz kell hívja fel a bátyámat, vagy a szüleimet, de engedjen el! Hallja maga tuskó! - mikor nem válaszolt fájdalmasan nyögtem fel, hiszen a kezeim hátra voltak kötve és már vágta őket a kötél. Nem bírom ez nem az én gyenge idegrendszeremnek való. Mégis mibe csöppentem bele? Komolyan úgy érzem magam mintha valami kémfilmben vagy valami rossz álomban szerepelnék. Szutyokul éreztem magam. A szörnyű bűz még most is csípte az orromat, a fejem fájt és szédültem.

Emma	Előzmény | 2013.07.22. 00:17 - #33

Ledermedtem. Sose mereszelt ilyen hangon beszelni velem senki sem. Veszjosloan csattant a fegyver, de vegul hallgatva ra, eltuntettem. A rendorok hangjat hallottam, nemsokara ideernek. - sose beszeltek meg igy velem - motyogtam. Aztan vegul beadtam a derekamat. Hagytam, hogy elvigyen magahoz. Megegy egyejszakasomat veszitettem el, fol se merult mar bennem, hogyezek utan meg ramasszak. Nem szabad, igyis tulsagosan kotodok hozza. A vagy miatt persze, mert nagyon vagyom ra. Semmi egyeb. Ezzel szinte magamat gyozkodtem, hisz valahol melyen ereztem ez nem teljesen igy van. Megneztem a karomon a karcolast. - ha majd kapok tut, meg cernat, osszevarrom - mondtam es sajnalkozva neztem kedvenc polomat. Imadtam. Konnyu volt es hamar szaradt, raadasul nem izzadtam bele. Hajam egyre rakoncatlanabbul allt, szemeim mar nem csillogtak, minek jatszam meg magam? Megmutattam neki azt a Vincentet aki vagyok. Illetve nem teljesen... magamban egy falat kapartam es kozben orult modjara lovoldoztem mindenkire. Csondben kovettem ot.

Emma	Előzmény | 2013.07.22. 00:14 - #32

Ahogy rám förmedt elállt a szavam. Velem még egyetlen férfi sem mert ilyen hangot megütni. Nagyokat pislogtam. Való igaz, nem is lőttek még rám egyetlen pasi miatt sem, sőt semmi és senki miatt. Egyszerűen nem tértem magamhoz, de idegszálaim ritmusosan pattantak el. Hogy merészel, és egyáltalán hogy van pofája ezek után így beszélni velem. Hogy egy egyébként rendes sráccal lenne dolgom, akit talán jobban érdeklek is egy éjszakánál-vagy többnél? -Rég arcon csapott a kegyetlen igazság. Felvont szemöldökkel figyeltem és hallgattam a "Hős vagyok, és keményfiú" című előadását közben gúnyosan horkantottam. Nem szóltam egy szót sem. Nem, nem érdekelt volna ha itt és most szitává lő amiatt, amiket legszívesebben a fejéhez vágtam volna, egyszerűen éreztem tíz perc múlva már bánnám a szavaim nagy részét. Lábam idegesen pattogott miközben fegyvere ellenőrzése közben vizslattam Vincentet. Úgy tűnt nagyon is hozzáértő kezekben van az a pisztoly, de akkor sem tetszett a látvány.Vagyis inkább az azzal járó gondolatok,következtetések. A látvány -ha innen nézem -csak izgisebb és szexisebb volt...De ezzel most aligha tudtam volna csak úgy beérni. Nem foglalkozhattam és nem is foglalkoztam most ezzel. -Azt hiszem mindkettőt kihagynám!-mondtam csípősen,határozottan, majd felálltam a lépcsőről. Leporoltam magam, miközben azért még mindig -bőven- fortyogtam. Ő közben immár cigijét szívta. Meglepett bocsánatkérése, és nem is terveztem ilyen könnyen elfelejteni neki a lekezelő szavait, és morranásait. -Hagyj, rendben?-húztam össze szemöldököm sértődötten.- Ha most nem véreznél, nem hallgattam volna végig az utóbbi tíz percet, de kénytelen voltam, tehát légy oly szíves; tüntesd el azt az izét-böktem a fegyver felé- és menjünk haza!-adtam ki az utasítást, ellentmondást nem tűrő hangon. Nem nagyon érdekelt a világmegváltó dumája, le akartam ápolni a sebét -hisz sejtettem, hogy nem fog odasétálni a mentősökhöz - és biztonságban tudni.

Emma	Előzmény | 2013.07.22. 00:10 - #31

Es igen. Megegy elszurt este. En komolyan kivagyok ettol es nagyon nagyon meg fog fizetni az aki ramtamad, mert fel vagyok huzva. Hetek ota nem voltam senkivel sem, es most az is elveszett amit Ellenel elertem. - fogd mar be! -morrantam ra. Idegesen maszkalltam korbe korbe - megtudlak vedeni. Ha mar eddig velem voltal, akkor magammellett tartalak mig a veszely el nem mulik. -Artatlanok miattam meg szuksegszeruen sem halnak meg. Kihuztam pisztolyomat az ovembol es ellenorziztem, hogy toltve van-e. Toltve. Remek. Szuros szemmel raneztem. - hozzateszemen par eve mar nem szivok - mondtam. Persze a pia az pia. Az megmaradt. Hajamba turtam. - nos? Velem tartasz, vagy megakarsz halni? - neztem ra picit higgadtabban. Elovettem egy szal cigit es ragyujtottam, hogy teljesen lenyugodjak a nikotintol. - neharagudj, nem rad vagyok duhos, csak rajtad jott ki - hatatforditottam neki es megneztem hogyan allnak a rendorok. Egyelore meg nem jottek erre.

Emma	Előzmény | 2013.07.22. 00:04 - #30

Szemeimet összehúztam mikor rám förmedt, de csak hápogtam. Egy hang sem hagyta el számat, szimplán hagytam, hogy elrángasson magával. Egy rézem kívánta –még ezek után is táraságát, már csak kíváncsiságból is – a másik viszont reszketett. Gyors tempót felvéve vonszolt maga után, én pedig igyekeztem tartani a lépést. Többnyire csendben voltunk, és csak ő zsörtölődött olykor-olykor. Ragaszkodni? Mi van? Nekem ehhez már nincs energiám~ Most éltünk túl egy sorozatnyi lövést, és még a rendőrökkel sem beszélhettünk, azt sem tudtam miért kellett ezt elszenvednem ő pedig még elejt ilyen kis továbbgondolandó információkat. Kösz nem… Megállt. Lefékeztem lendültemből,majd leültem a ház előtti lépcsőre. - Kérlek, az Istenért, engedd már, had csináljak valamit a karo…- hadartam villámgyorsan, de ő is heves mondandóba kezdett, így félbe szakított. Nagy szemekkel néztem, az állam is majdnem leesett, amint hallgattam. Miért pont én?!~nyöszörögtem. Miért kell, nekem pátyolgatom a drogfüggő-díler rosszfiúkat? Mi ez? Csöbörből vödörbe! Ez már biztos. Szavai jó része elveszett, nem jutott el a célig, de azért ennyi is elég volt a rémült-dühös állapot eléréséhez. - Baszki Vincent!- foglaltam össze a véleményem. Így már egészen más volt a gyermek fekvése. Nem tudom, akarom-e újra látni, hogy félek-e tőle, hogy akarok-e többet. - Van valami cuccod, ami jó az ilyen helyzetek elviselésére?- szúrtam oda gúnyosan, habár éreztem; nem a legjobb időpont a poénkodásra. - Te mit akarsz tőlem?- kérdeztem hosszú, óráknak tűnő idő után egész higgadt hangon.

Emma	Előzmény | 2013.07.21. 23:59 - #29

Megutkozve pillantottam ra. Elallt az utamat, kozben megjelentek a rendorok es a mentosok is. - NEM maradhatok ITT! - mondtam elegge ingerulten. Az, hogy vereztem, nem erdekelt, egyaltalan. Az mar igazan, hogy a rendorok egyre kozelebb jottek. Megragadtam Elle kezet es elvonszoltam ot a helyszinrol. - francert ragaszkodtam hozzad - morogtam kozbe magamnak. Mindez persze abbol jott, hogy belerangattam es magamat szidtam ezert. Nemszabadott volna. Egy haz kapujaban alltunk meg. - mindent tudni akarsz? Jo; Vinent Dessauge vagyok, Parizsban szulettem, bandatag vagyok. Fo foglalkozasom csempeszet es dilerkedes, alkalmi munkak. Akik az elobb rank lottek azert lottek, mert rivalis banda... es mivel egynel tobbszor talalkoztam veled, bajba sodortalak. - morogta es kozben neztem ra. Alisonnal is vigyaznom kell, nehogy baja essen. Nem elnem tul ha eletem elso igaz baratjat miattam bantanak. Hajamba turtam. Zavart, hogy Ellet be kellett avatnom az eletem sotet oldalaba.

Emma	Előzmény | 2013.07.21. 23:57 - #28

Még mindig a földön kuporogtam, Vincent pedig előttem. Lassan, rájőve, talán mégse örül most annyira annak, hogy vállán akarom kisírni bánatom; visszadőltem a házfalnak. Őszintén szólva, nem fogtam fel túl sok minden, vagyis nem tudtam megemészteni vagy nem is tudom. Úristen. mi volt ez az egész…És miről beszél Vincent?! - Hm?!- emeltem rá értetlen-ijedt tekintetem majd megkönnyebbülésemre az emberek zsibongását szinte áthasították a szirénák. Rendőrök, mentők. Mindkettő jól jött most. Egészen összezavarodtam mos. Talán nem meglepő. Minden olyan hirtelen jött, rálőnek az emberre az utcán…? Miami veszélyes is lehet… - Vincent, miről beszélsz?- csattant élesen hangom. Nem nagyon akartam tovább ebben a tudatlanságban leledzeni, így nem volt türelmem most untyuli-puntyuli módon, édesen, kedvesen kérdezgetni. Hangom egyértelműen ’ követelte’ a válaszokat. Rosszat sejtettem, sőt éreztem, már-már tudtam. Vértől mentes kezembe temettem arcom és nagy levegőt vettem. Közben a hangokból ítélve úgy tűnt elkezdődött a sérültek ellátása és kikérdezése. Mi azért messzebb voltunk a nagyobb tömegtől, így egyelőre nem foglalkozott velünk senki. - De, de haragszom, te vérzel, és nem mehetsz sehova, és valamit nem mondasz el, és különben is nem hagyhatsz itt!- hadartam minden hirtelen kitalált érvemet.. Persze akadtak köztük nyomósak is-tovább megyek; mindegyik az volt. - Sőt, azt sem mondtad mikor akarsz újra látni!- motyogtam kurtán, hangulatoldásképp, mikor már felpattantam és –útját elállva - elé kerültem.

Emma	Előzmény | 2013.07.21. 23:55 - #27

Lehajtottam a fejemet, igy probaltam tulelni a karcolasomat. Nem omlott belole a ver, de azert rendesen folyt belole. Folpillantottam ra. - neharagudj.... - motyogtam. Nos, a bandaban megtanultam. Sose maradj sokaig egy partnerrel, mert megtalalnak es megolik. Sikeresen belekevertem egy egyejszakas kalandomat a bandahaborukba. Jo, meg nem fektettem meg, de tervbe volt. - az en hibam, nem szabadott volna ujra talalkoznunk - kezdtem el hadarni. Na most mit csinalsz oregem?~ a hajamba turtam es korbeneztem. Voltak paran akik komolyabban megsebesultek. Miutan megbizonyosodtam, hogy Elle tokeletesen jol van, folalltam. - nem maradhatok, ne haragudj! - motyogtam, kozben azon gondolkodtam mar, hogy hol lehet a rejtekhelyuk. Okolbe szoritottam kezeimet

[46-27] [26-7] [6-1]