|
Miamiban mindig pörög az élet! Unalom kizárva, csakis a szórakozás jöhet szóba rendezvényeinken. Ne maradj le te sem!
~
Lezajlott rendezvények:
¤ 4th of July Festival
¤ Vigyázz, kész, randi!
| | |
|
~Oldal neve:Summer Paradise
¤Téma: Szerepjáték
~Nyitás:2013.06.20
¤Szerkesztők:Szandy&Emma
~Design by: dolly
¤Felhasználók:2
~Karaktereink száma:2
| | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2013.06.20. 17:45 - |
 Miami-ban éjszaka sem áll meg az élet. A fiatalok átveszik az uralmat, és felfedezik a szórakozóhelyeket. Kiváló hely a felgyülemlett feszültségek kiadására, ismerkedésre. Napról-napra a legjobb zenék szólnak, s ha a bulizó tömeget megunta az ember, félrevonulhat és leülhet az egyik kényelmes kanapéra, esetleg a bárpulthoz elfogyasztani egy italt. Személyi igazolvány szükséges, huszonegy év alatt nem szolgálnak fel alkoholt - persze minden alól ki lehet bújni -, a rendre a biztonsági személyzet ügyel. |
[23-4] [3-1]
 Mosolyogva figyeltem az arcát, elgondolkodott. Azt nem tudom min, de elgondolkodott. - Akkor örülök... - mondtam nevetve, majd tovább hallgattam a mondanivalóját.
- Szóval szeretnél, de ott az a de.... - nevettem, majd figyelmesen hallgattam tovább. - És ha olyat találnál aki viszonozza a szerelmed? Az oké, hogy egyszer elmúlik, mert nem minden szerelem tart örökké, de szépen is el lehet válni... a megcsalásról meg csak annyit, hogy nálad jobbat úgy se találna... - mosolyogtam rá kedvesen. Figyeltem ahogyan a körülöttünk lévő párok is milyen jól elvannak. Azonban lassan le fog járni az időnk.
- Igen értem, de akkor is járjál nyitottszemmel, így még rád is rádmosolyoghat a szerencse avagy a szerelem. - adtam meg az általam legbölcsebbnek vélt tanácsot, majd rámosolyogtam. - de persze te tudod... - mondtam végül. |
Halványan elmosolyodtam azon, amit Kevin mondott, és pillanatok múlva megint abban a helyzetben találtam magam, mint múltkor Jeremyvel a romos ház lépcsőjén. A különbség talán az, hogy Kevin nem fog úgy nézni rám, mint aki szellemet látott, vagy legalábbis mintha azt mondtam volna, hogy én is egy szellem vagyok. Persze J. J.-t sem hibáztattam, meg tudom érteni, hogy nem számított arra.
- Nem bántottál meg – mosolyodtam el halványan. – Igazság szerint nem akarok szerelmes lenni… vagyis, dehogyisnem, akarok – csóváltam meg a fejem a homlokom ráncolva, majd halkan felsóhajtottam és folytattam. – de nem merek – fejeztem be keserű mosollyal. – Félek, hogy nem lenne viszonzott, hogy abbamaradna… elmúlna, megcsalna a másik, megunna és… - akadtam el. Pislogtam párat, mielőtt folytattam volna. – Így nincs tétje, én nem leszek szerelmes és… szóval, érted – motyogtam a végén az asztalra nézve. |
- Pontosan ez a párosítás nem túl nyerő egy hosszú kapcsolathoz. - mosolyogtam rá. Felsóhajtva fikszíroztam az arcát. - Mady te annyira szép vagy, meg tudnád találni az igazit, ha tényleg keresnéd... nem azt kell nézni mennyi pénze van, hanem azt, hogy szeret-e. Mert ha nem szeret de van pénze az egy örök életnyi szenvedés lesz a számodra... - sóhajtottam fel és egy bátorító mosolyt vetettem rá. Ez most csak úgy kibukott belőlem, nem akarom megbántani, de ő is megérdemli a boldogságot. - Pontosan a te két szép szemedért sokmindent megérne megtenni. - vágtam rá vigyorogva.
- Hééé... mi a baj? - kérdeztem mikor arca elkomorult. - Mady... nem akartalak megbántani... - csúsztam előrrébb a széken és álla alá nyúltam, hogy felemeljem a fejét. |
- Nem, köszi – csóváltam a fejem mosolyogva, egyelőre nem vágytam többre, és még így is maradt az epres koktélból.
- Elkeseredettek és félrészegek – bólogattam vigyorogva. – Nekik jó, mert megfektetik őket, néhány pasinak meg azért, mert megfektetheti őket. Az értelmesebb részének meg itt vagyok én, akinek megvehetnek pár dolgot – vontam meg a vállam, aztán ittam a koktélból. – A két szép szememért… igazán megéri, nem? – kevertem meg a piros löttyöt a szívószálammal, a jégkockák halkan zörögtek. Persze így néha elég üresnek éreztem az életemet, de legalább megvolt a színvonala. Pár pillanatra elkomorultam és a poharamra néztem, aztán halk sóhajjal újra rávettem magam a mosolygásra. |
- Akkor még egy ilyet? - kérdeztem rámosolyogva. Hátam visszadöntöttem a szék támlájának és onnan néztem a partneremet. - Igen ez megnyugtató, de akkor is... Szóval nem tudsz fürdeni, csak tusolni.... - nevettem fel. - Szóval a szépfiú... Az biztos Josh volt. - nevettem fel. Joshnak szokása mindenkit megbámulni, nem csak a nőket, de a férfiakat is... Fura az a fiú. - Ömm nagyjábol sehogy, egy ideig jól megvagyok így, ahogy vagyok. De nem baj, majd megoldom valahogy. - nevettem fel. - Ebben az estében semmi nem jó... így nem lehet ismerkedni, főleg nem már félrészeg lányokkal. - mondtam komoran. - Ez az, de csak azért csinálják, mert elkeseredettek... - állapítottam meg. |
- Nem tudom, még… a koktél is tökéletesen megteszi – vigyorogtam rá. – Aztán, majd még meglátom – kuncogtam halkan.
- Figyelj… ha ez megnyugtat, egy kutya még mindig sokkal, de sokkal jobb, mint egy liba vagy egy csöves kissrác – sóhajtottam fel. – Még fürdeni sem tudok, csak zuhanyozni, mert én bele nem ülök abba a kádba, amiben egy liba lubickolt – panaszkodtam egy kicsit.
- Melyik? Hát a szépfiú – vigyorogtam, kifejezetten élveztem, mikor valakivel elcipeltettem magam valahova. – Valami másik fickó volt a pincér… vicces volt, úgy bámult – kuncogtam. Tisztában voltam vele, hogy egyrészt azért bámult meg, mert a ruhámmal nem illettem be az ottaniak körébe, másrészt meg azért, mert férfiból van.
- Rendben – vigyorogtam, majd ittam pár kortyot a koktélból. – És, eddig hogyan állsz annak a bizonyos nagy Ő-nek a megtalálásával? Tudod amúgy, mi a jó ebben az estében? Az, hogy – nevettem el magam. – ezek a csajok itt tényleg elhiszik, hogy te úgy érzed, ő számodra a nagy szerelem… hazamennek bárkivel, aki ezt mondja itt nekik és szétteszik a lábukat – vigyorogtam. |
 Ha esti szórakozás, akkor Nightclub! Általában hetente kétszer szoktam idejönni egyedül. Ilyenkor a legfőbb célom, hogy felszedjek egy csajt estére. Hosszú távra úgysem nagyon lehet. A sok részeg liba szinte már kínálja magát, ha meg nem térek a lényegre akkor felkapják a vizet.
Ez az éjszaka is ugyanúgy kezdődött, mint a többi. Beálltam az idevezető viszonylag hosszú sorba, és végre sikerült bejutnom. Rögtön a pulthoz vettem az irányt, mert nem szeretek pia nélkül bármit is csinálni, ha itt vagyok. Az adja az alaphangulatot, a löketet estére. Kértem egy Jägermeistert és szép lassan elkezdtem meginni. Minek sietni, ha itt az egész éjszaka? Még csak be sem indult a party. Túl sok volt a fiatal, azok olyan éjfél körül szoktak lelépni. Utána kezdődnek még csak az őrültségek, akkor jönnek a legjobb zenék is, és a reggelig tartó vadulás -ha éppen nem szedtem fel csajt. De könnyű megfűzni ezeket az itteni leányzókat, úgyhogy többnyire az ágyban szoktam folytatni a "vadulást". |
- Te és a nagyő keresése... ugyan Mady, ne röhögtess. - vetettem rá egy gúnyos vigyort, persze jószándékból. - Na ez már igazabb és rólad el is képzelhető. Mennyire picikét? Mit szeretnél ismételten? - kérdeztem egyenesen a szemébe bámulva. - Jöttem kipihenni a hetet, de annyira csábító ajánlat volt a vakrandi, hogy inkább jelentkeztem rá. - nevettem fel ezen az egész képtelenségen. ~Lenyúlni? Ez a lány nem kap fizetést? Miért akar mindig mindenkit lenyúlni? Kezdek félni...~ gondolkoztam el magamban miközben lehúztam az ital másik felét is. - Tartalmas programok Mady édes. - nevettem fel. A következő mondatokra azonban csak egy szemforgatásnyi jutott. - Értem.. - mondtam némi undorral a hangomban, bár ez betudható annak, hogy nem jövök ki az ilyen emberekkel. Aiden pedig végképp nem olyan ember akivel szívesen barátkoznék, de mondjuk azt a Jeremyt sem szeretném megismerni. - Hogy kiket? Őszintén a munkatársaimat, a húgomat és és asszem ennyi. Ja és megpróbáltam lebeszélni arról, hogy kutyát vigyen magához... de nem sikerült. - jegyeztem meg keserű szájízzel. - Akkor biztosan nem dolgoztam, máskülönben összefutottunk volna. - mosolyogtam rá. Tudtam, hogy nem saját pénzből ment oda, ő nem olyan. - És melyik birka vitt el oda? - kérdeztem felnevetve. - Rád te őrült szöszi! - emeltem meg a már üres poharat. |
Már pár napja láttam ennek a „randis napnak” a hirdetését, és már akkor tudtam, hogy nekem muszáj jönnöm. Miért? Ingyen pia, sok megfejni való seggfej és az egyik kedvenc helyem, nem is találhatnék jobb szórakozást.
- Szia – vigyorogtam Kevinre. Nem számítottam rá, hogy itt találkozunk, de örültem a fiúnak. A rendelésén mosolyogtam egyet, úgy tűnt, már rájött, mi a favoritom. A whiskey-eper párosról futólag Jeremy jutott eszembe, majd figyelmemet újból Kevinre fordítottam. – Nem is tudom, ismerkedek? Talán – vigyorogtam rá. – Talán a nagy Őt keresem – grimaszoltam egyet, aztán elkuncogtam magam. – De inkább embereket húzok le – könyököltem én is az asztalra és előrehajoltam. – Lehúzhatlak egy picikét? Egy nagyon picit? – villantottam rá a legbájosabb mosolyomat, amire csak telt. – És te?
- Mostanában? Hát, pihentem, egyik nap dolgoztam, voltam a strandon… és kikkel? Hát, a kedvenc csapattársaddal, meg azzal a szépfiúval, aki ellenetek volt röpin, tudod a bögyös szöszivel, meg Larryvel is voltam egyik nap – soroltam. – És te, kiket szórakoztattál? Ja, igen, voltam egyszer az éttermedben is – tettem keresztbe a lábam, majd egy mosollyal biccentettem a pincérnőnek, mikor letette a rendelt koktélokat. – Mire igyunk? |
Fáradtan ültem a klubban, mikor egy kedves kis hölgy sétált mellém egy szórólappal. Villámrandi. Jól hangzik kitöltve a lapot vigyorogva köszöntem el. Leültem az asztalhoz ahol nekem háttal egy szöszi ült. Egyből felismertem.
- Áááá Mady drága. - mosolyogtam rá, majd intettem a pincérnek. - Egy epres koktélt a hölgynek, nekem pedig egy whiskyt dupla jéggel. - mosolyogtam a pincérnőre, majd visszafordítottam figyelmem a partneremre. - Mijót csinálsz itt? Főleg egy ismerkedős esten? - kérdeztem nevetve az asztalra könyökölve. Mosolyogva figyeltem a már jólismert arcvonásait.
- Jólszórakoztál mostanában? Kivel találkoztál te jóaaszony? - kérdeztem nevetve, majd mikor kihozták az italom nagyot kortyoltam belőle. |
 Nem firtattam, miért ne akarnék hozzá menni, most már teljesen mindegy volt nekem, hol lyukadunk ki, s megfelelt a saját szobám is. Bár tőle könnyebb lett volna eljönnöm, nem érdekelt az se, ha esetleg nálam aludna. Egyikünk sem tervezett hosszú távú, komoly kapcsolatot, így nem kellett aggódnom a reggeli jelenet rendezéstől sem. Megjegyzésére pajkosan elvigyorodtam.
- Itt és most? - kíváncsivá tett, s szívesen lehámoztam volna róla a vörös ruhát ott helyben. Magamon nem voltam a tetoválások híve, utóbbi időben munkám miatt sem, de láttam már kifejezetten mutatósakat izgalmas helyeken.
- Nem tagadom, nem tart vissza semmi – néztem rá elégedetten, s következő kérdésére csak megejtettem egy mindentudó mosolyt. Biztos voltam benne, hogy én sem hagytam hidegen, ő is ugyanúgy vágyott már arra, hogy kettesben maradjunk, s kiélvezzünk minden együtt töltött pillanatot. Elindultunk. Nem kerülte el figyelmemet, hogy míg a tömegen keresztül kifele haladtunk, jó pár férfitekintet rátévedt, őket csak egy hideg, gyilkos pillantással ajándékoztam meg, amitől általában visszahúzódnak, s hogy nyomatékosítsam, a nő az enyém, még közelebbről követtem. Ahogy kiléptünk, megcsapott a benti levegőhöz képest hűvös esti szellő, s kissé kitisztult fejem, az égető vágy már csak parázslott, de sejtettem, nemsokára ismét feltüzel a mellettem álló nő, ki már derekamat karolta. Zsebemből gyorsan előhalásztam a slusszkulcsot, majd benyomva egy gombot tőlünk körülbelül tíz méterre felvillantak a lámpák. Büszkén tereltem arra Mady-t. Az ezüstszínű Audi TTRS Roadster mindig lenyűgözte az embereket, s gyakran volt segítségemre egy-egy nő becserkészésénél. Nem direkt erre a célra szereztem be, de ki kellett használnom, amim volt.
- A hintója előállt, hölgyem – nyitottam ki neki az ajtót kivillantva fogsorom, majd udvariasan besegítettem az autóba, ha engedte. Sietősen én is megkerültem, és bepattantam a vezetőülésre. Széles vigyorral ránéztem, miközben felbúgott a motor.
- Remélem, bírod a sebességet.
Ismertem már magam annyira, hogy ne bírjak magammal és átlépjem a sebességhatárt; izgatott állapotban képes voltam felére csökkenteni az időt, amíg hazaérünk. Most se volt más a tervem, és csak reméltem, nem futunk össze egy rendőrrel sem. Kifizetem én a bírságot, de vesztenénk az értékes időből.
Folyt.köv.: Jeremy Jones háza |
A mellkasom gyorsabban emelkedett és süllyedt, kizártam a tőlünk nem messze táncoló vagy éppen csevegő embereket és csak J. J.-re figyeltem. Ritkán akadtam össze hozzá hasonlókkal és ez most kifejezetten izgalmasnak tűnt. Az ajkai kényeztetésével halk sóhajt csalt elő, az egyik lábamat felhúztam a lábszárán, majd lassan leengedtem.
- Nem akarsz hozzám jönni, hidd el – kuncogtam halkan. Biztosra vettem, hogy sem a régi, kemény heverőre, sem a két kukkolóra, sem a libára nem vágyik, azt pedig biztosra tudtam, hogy én se vágyok ezekre. – Menjünk hozzád… na, meg mint említetted ott van a kocsid is – vigyorodtam el szélesen és megmarkoltam a fenekét.
- Hm – nyomtam puszit a nyakára, hiszen pont olyan helyzetben volt, hogy könnyen odafértem. – Van még… de ahhoz le kell venned a ruhát – harapdáltam meg az előbb említett testrészt.
- Persze, hogy szereted… te is ilyen vagy, nem igaz? – nyomtam csókot az állára, de kitartóan az elvemhez az ajkait még mindig kerültem. – Mennél már? – kuncogtam halkan, mikor újból a szemébe néztem. – Akkor gyere, először mutasd meg a kocsid, aztán meg azt, hogy hol laksz – fogtam meg a kezét és elindultam kifelé a szórakozóhelyről.
Általában csak azért sem mentem haza a hozzá és persze hozzám hasonlókkal, mert tudtam, hogy nem fognak a későbbiekben se mindenféle ajándékot küldözgetni, hogy ők aztán nagyon odavannak értem és menjek vissza hozzájuk, de a kivétel mindig erősíti a szabályt. J. J. szórakoztató volt, jóképű és úgy tűnt, minden rendben van vele.
- Szóval… - álltam meg a szórakozóhely előtt, hiszen egészen a kijáratig én húztam magam után a férfit. Most viszont elengedtem a kezét és a dereka köré fontam a kezem, puszit nyomtam az arcára. – Hol a kocsid? – kérdeztem kíváncsian, majd követtem a járműhöz. |
Tetszett ötlete, miszerint hazavihetem, még ha nem is ugyanarra gondoltunk ezzel, vagy legalábbis elszomorodott játékából ezt vontam le. Mert ezek után csakis színészkedhetett,s a dologhoz való viszonyomat csak egy vigyorral fejeztem ki.
- Miért nem próbálod ki? - vontam fel a szemöldököm kihívóan, mikor visszakérdezett az ízekkel kapcsolatban. Hamarosan megéreztem apró kezeit csípőmön, majd még közelebb vont magához. Már vártam a csókot, azonban szám helyett nyakamra tapadtak ajkai. Megengedtem magamnak egy sóhajt a kényeztetésére, miközben ha lehetett, még erősebben szorítottam magamhoz. Még mielőtt megválaszolhattam kérdését, megtetette helyettem is, kitalálva gondolataim – nem igényelt nagy erőfeszítést. Újbóli közelsége már-már az őrület határára kergetett, egyre kíváncsibbá tett, ha már itt ennyire fel tud izgatni, mire lehet képes az ágyban. Most már határozottan éreztem, ő is ugyanúgy hódít, ahogy én; nem csak az áldozatom, egyenlő felekként veszünk részt ebben, nekem ő, számára én voltam a célpont. Újdonság volt, de tetszett, még mennyire! Ugyanúgy múlt a kimenetel, mint rajtam, s úgy éreztem, nem kell minden erőmet bevetnem, hogy ágyba csaljam, ugyanaz a célunk. Az eredmény eldöntetett, már csak a kivitelezés volt kérdéses.
Mutatóujját lassan ajkaim között tudhattam, s míg kéjes tekintettel barna szemeibe néztem, nyelvemmel körbemozogtam, majd finoman végighúztam rajta fogam. Most, hogy újra szabad volt a szám, válaszolhattam kérdésére, azonban nem tudtam megállni a további érintéseket. Szája sarkából indulva apró csókokkal halmoztam el arcát, nyakának vonalát, majd megálltam vállgödrénél, közben szaggatottan ejtettem ki a szavakat:
- Mehetünk hozzád... hozzám... Kint parkolok, a távolság nem akadály. A lehetőségek tárháza végtelen.
Mint ahogy azt éreztem, ez az éjszaka is. Ahogy ebből a helyzetből lepillantottam, észrevettem tetoválását; egy galambot szájából kilógó szalaggal, melyre ha jól láttam, a „freedom” felirat van pingálva.
- Tetszik – búgtam, miközben eddig csípőjén nyugvó kezem felemeltem, s ujjammal végigsimítottam a szalagon. - Szeretem a szabad embereket, kiknek nincsenek kötöttségeik, korlátaik.
Majd elhajoltam tőle, hogy kíváncsi, sürgető pillantásom újra arcára vethessem; minden idegszálam vágyott rá, hogy döntés szülessen, merre tovább, hogy végre kézen ragadva őt kivonszolhassam az éjszakába. |
- Ne? – kezdtem vigyorogni. – Akkor talán meg kellene kérnem téged, hogy vigyél haza – sóhajtottam fel szomorkás arccal, igazából csak játszottam. Még semmi kedvem nem volt sem a meztelenkedő bátyámhoz, sem a harapós kismajomhoz, most még Larryhez se annyi, a libához pedig végképp nem. Larryvel rendszerint jól megvoltam, hiszen ő a normális kategóriába sorolható, már amennyire normális valaki, aki olyan embereket fogad be magához, mint mi. Azt hiszem, jószívűnek hívják ezt az embertípust. Colinnal ha mentem valahová, leginkább a kutyasétáltatás jutott eszembe a helyzetről, azzal a kivétellel, hogy a srác nehezebb eset volt, mint egy kutyus, de ugyan úgy harapott, mint valami fenevad. Riley meg… nos, ő meg a bátyám, szeretem a maga lüke módján, bármit is hoz haza, de ha bármilyen bojthoz hozzá mer érni, ami a szobámban van, esetleg bármilyen kapcsolót leszerel a szobámban, hogy a háremébe rakja, kitekerem a nyakát. Egyszer ért hozzá a cuccaimhoz, pontosabban lenyúlta az egyik bugyimat és az a látván fogadott, hogy zászlót csinált belőle és kilógatta az ablakon. Az volt az első és az utolsó alkalom, és szerintem megbánta, mikor előkaptam a baseball ütőt az ágyam mellől.
Halkan felnevettem, majd elhallgattam és a tekintetemmel követtem J. J. ujjait. Amint a hideg jégkocka felhevült bőrömhöz ért, egy pillanatra elakadt a lélegzetem majd izgatottan sóhajtottam és felpillantottam az arcára.
- Whisky és eper? – játszott huncut mosoly az ajkaimon, nagyon kíváncsi voltam, meddig bírja türtőztetni magát. Magamról tudtam, hogy még bírnám húzni, bármennyire is vágyok már az érintésére és a csókjaira. – Nem is tudom, jó íze lehet? – billentettem kissé oldalra a fejem. Az ujjaim J. J. csípőcsontjára tévedtek, imádtam a pasiknak ezt a testrészét, rendszerint meg is harapdáltam. Lassan feljebb csúsztattam a kezem és megmarkoltam a felsőjét, még közelebb rántottam, már ha lehetett az előzőnél közelebb. A nyakára tapasztottam az ajkaim és megszívtam a puha felületet, majd a fogam közé csíptem kicsit a bőrét, mielőtt megnyaltam volna a már amúgy is benedvesített felületet. – Nem akarjuk valami privátabb helyen folytatni? – mormoltam a fülébe a költőinek szánt kérdést, közben az egyik kezem felvándorolt a mellkasára majd a tarkójára, az ujjaim a hajába fúrtam és gyengéden megmarkoltam a sötét tincseket. Ezért pénzt kéne kérnem.
- Dehogynem akarjuk – kuncogtam halkan, mielőtt válaszolhatott volna, majd újból vészesen közel hajoltam hozzá, de még mindig nem érintettem az övéhez az ajkaim. Az első csók az övé, sosem csókolok először. Az annyira kurvás lenne. Ezen vigyorognom kellett, főleg ha a helyzetet vesszük figyelembe. – Már csak azt kell eldönteni, hová menjünk… - húztam végig a mutatóujjam J. J. alsó ajkán, majd becsúsztattam az ajkai közt, ha hagyta. |
Egyre szélesedő, kissé talán gonoszkás mosollyal hallgattam végig a hozzám hasonló nőfalókról szóló beszédét. Nem tettem szóvá, de pár pontban nem értettem egyet; a legtöbb esetben nem kellett annyit hajtanom egy-egy menetért, és nekem a vadászat épp oly élvezetes volt, mint az utána következő eredménye, a jutalom. Persze ehhez olyan jó alanyok szükségesek, mint Danielle, vagy az épp előttem lévő lány, akivel úgy tűnt, nem lesz unalmas esténk – reméltem, ez így is marad. A szerencsétlen férfiak említésére fölényes érzés kerített határába. Volt dolgom már egy-kettővel, akik hamar meghagyták nekem a csajt, ha éppen úgy alakult, hogy ugyanarra vetettük ki hálónkat. Hiába, néhány kétségbeesett egyedet könnyűszerrel le lehet győzni a hidegvérrel, higgadtsággal, ami tökéletes fegyverem volt.
- Ne is engedd magad mindenféle jöttmentnek – kacsintottam rá játékosan utolsó szavai után, melyekben nemi szervét jellemezte igen nagy nyíltsággal. Nem gondoltam, hogy megjegyzésem magam ellen szólna, hiszen többre tartottam magam azoknál a bizonyos jöttmenteknél, akik csak saját érdekeik nézik; nekem az is célom volt, hogy a másik fél is ugyanannyira élvezze az együttlétet, azonban az, hogy másnap mit szól hirtelen felszívódásomhoz, nem érdekelt... normális esetben.
- Azt hiszem, lehetetlent kérsz tőlem – néztem rá a vágytól elsötétülő szemekkel, mikor enyhülést várt tőlem a klubban álló fülledt levegőn. - Én csak felhevítem a nőket. De tehetünk egy próbát...
Azzal oldalra nyújtva kezem újra poharam köré fonódtak ujjaim, majd lehúztam a még benne lévő folyadékot, és a még benne lévő maradék törtjeget használtam fel. Ujjaim közé fogva azt gyengéden végighúztam álla mentén, majd nyakán le kulcscsontján át egészen dekoltázsáig, míg nem elfogyott az apró darabka nedves csíkot hagyva maga után. A mozdulat közben az előbbi ital ellenére éreztem, kiszáradt szám, és legszívesebben tovább folytattam volna a műveletet.
Én akarom ezt tenni – harsogta egy hang a fejemben, ahogy ajkába harapott, s érintése sem hagyott hidegen. Már szinte teljesen biztos voltam benne, megvan a kislány, azonban még mindig fel voltam készülve a meglepetésekre. Most már tisztán éreztem ajkaim körül édes leheletét, s izmaim megfeszültek, ahogy visszafogtam magam; ezt a lépést neki kell megtennie először, hogy biztos legyek dolgomban és ne siessem el, még ha úgy is tűnt, nála ez a veszély nem igazán fenyeget. Magamban elmondtam egy sor káromkodást, mikor visszatért előző helyzetébe, majd kifejezte, miért nem felel meg neki a „szexi idegen” megszólítás. Mikor már készen voltam rá, hogy mégiscsak én lépjek valamit ügyünk előrehaladásának érdekében, hirtelen a bárszékről leszállva közvetlen előttem állt már, s ő is bemutatkozott. Szavaitól egy pillanatra elgondolkoztam, most ki is cserkész be kit, de nem sokáig jutottam, összesimuló testünk elűzött mindenféle ehhez hasonló gondolatot, csak a sürgető érzés maradt bennem, amely mielőbb meg akarta ízlelni azokat az ajkakat, sima bőrét, egész testét. Értettem én a testbeszédből, még nem akart tovább menni, de már csak egy hajszál választotta el attól, hogy engedjen a csábításnak. Mellkasomon pihenő keze biztosította a távolságot, miközben még többet akartam érintéséből. A jégtől még hűvös ujjbegyeimmel csípőjétől felfele végigsimítottam bal oldalán, ahol nem fedte a ruha karcsú alakját, majd hátul gerince mentén visszatérve megállapodott csípőjénél.
- Nagyon jól tudom – mondtam elködösült tekintettel, majd fejemet lehajtva a nálam alacsonyabb lányhoz, most én voltam soron, hogy fülébe súgjak: - Ízlelted már a kesernyés whisky és a gyümölcsös íz keveredését, Mady? - nevét a lehető legtöbb érzékiséget csempészve hangomba ejtettem ki, miközben leheletem cirógatta nyakát. Lassan visszahúztam fejem, hogy belenézhessek csillogó szemeibe, és vártam reakcióját; engedését vagy az idő, és egyben az idegeim további húzását. |
Ezt át kell élni. Szélesen elvigyorodtam, ügyes. Sikerült meglepnie, kíváncsi voltam, mennyi ideig lesz képes további meglepetéseket okozni. A tengerparttal és a mosakodással kapcsolatos válaszán hümmögtem egyet és röviden bólintottam.
Kíváncsian figyelni kezdtem, mert nem vártam, hogy válaszol a kérdésemre, legalábbis nem ennyire nyíltan. A legtöbb hozzá hasonló pasi ilyenkor köntörfalazni kezdett, hogy ő aztán nem szokott semmit sehogyan, csak éppen meglátott engem és muszáj volt idejönni, és a többi. Utáltam, ha hazudnak nekem, ilyenkor rendszerint csak a képükbe röhögtem, meghívattam magam velük egy körre aztán otthagytam őket. Ő legalább nem hazudott a szemembe, ezt pedig széles vigyorral nyugtáztam.
- Hm, látod, ezért nem örülnék, ha lenne valami a lábam közt – sóhajtottam fel. – mármint, ha állandóan lenne – tettem hozzá kaján vigyorral. – Annyit kell hajtanotok, hogy egy éjszakát is megkapjatok – csóváltam a fejem. – Van néhány olyan fickó, akit kis híján megsajnálok – ittam egy kortyot a koktélból. Ez leginkább azokra az egyedekre vonatkozott, akik majd hogy nem térden csúszva könyörögtek, miután elküldtem őket a fenébe. Láttam a szemükben azt a kétségbeesett könyörgést, mikor leesett nekik, hogy azon az éjjelen sem kapnak egy szűk lukat, legalábbis ingyen nem. – De azért nem, annyira nincs jó szívem – nevettem fel halkan. – Az én puncim se átjáró ház.
Megcsóváltam a fejem, ezzel le is zárva a témát, hiszen kicsit sikerült elkalandoznom. Az ő taktikája sokkal összetettebb volt, mint az enyém, és néha esküszöm, hogy becsülöm a hozzá hasonlókat. Nem kevés emberismeretet igénylő dolog, és sokan mégis miért teszik mindezt? Egy-egy éjszakáért. Eszméletlenül aranyosak, mit meg nem tesznek néhány trófeáért. Elismerem őket, de legtöbbször nem kezdek velük, mert távol áll tőlem, hogy valaki olyan mártsa belém a botját, aki előttem már sokakban járt. Nem tudom miért, valahogyan taszított a tudat. A mostani fickó viszont érdekes volt, és ha valaki az elején érdekes, akkor a későbbiekben izgalmas dolgok történhetnek.
- De… - vigyorodtam el. – Itt egyre… melegebb van – leheltem kacér mosollyal, kihívó pillantással méregettem a hozzám egyre közelebb kerülő férfit. A mozdulataiból úgy vettem le, hogy sikerült jobban felpiszkálnom a fantáziáját, és lefogadom, hogy ha akarnám, azt is elérhetném, hogy még nehezebben bírjon magával. – Nem akarsz segíteni rajtam? – húzódott újabb mosolyra a szám.
Amikor az ananászt a szájába tettem, az ujjamat hozzáérintettem az alsó ajkához. Puha volt, kíváncsi lettem volna az ízére is. Az érintését megérezve az alsó ajkamra haraptam. Játékosan a kézfejére csaptam, majd ott is hagytam a kezem. – Egyből itt kezded? – ciccegtem vigyorogva. – Hát jó, ha itt akarod – futtattam felfelé az ujjaim az alkarján lassan. A cirógatástól kellemes borzongás futott végig a bőrömön, a közelségétől felgyorsult a szívverésem.
- Az epret? Igen? – hajoltam hozzá közelebb, már amennyire lehetett, az ajkaim apró résnyire nyitottam. Szinte az övéhez ért a szám, de mielőtt megcsókoltam volna, vagy neki esélyt adtam volna rá, hátrébb hajoltam az előző helyzetembe.
- Örülök neki, de azt, hogy „Szexi Idegen” nehéz kimondani, ha valaki izgatott – vontam vállat vigyorogva. – És egy kicsit úgy is hangzik, mintha egy aliennel lenne dolgom, nem? – kuncogtam el magam. – Szóval J. J. … - bólintottam egyet. Lecsúsztam a bárszékről, így a testem az övének ütközött. A füléhez hajoltam. – Mady vagyok – leheltem, az ajkaim súrolták a fülcimpáját. – Szóval mit szeretnél, szépfiú? – kérdeztem a nyakához hajolva, a bőr súrolta a bőrt, de csak egészen finoman. – Na, jó, ez hülye kérdés volt – vettem el a poharat a pultról és megittam az utolsó kortyot is. – Tudod, a számnak eléggé epres íze van – csillant fel a szemem kíváncsian és újból közelebb hajoltam hozzá, de az ujjaimat a mellkasára csúsztattam, hogy kellő távolságban tartsam, egyelőre. A medencém az övének feszült, a mellkasom szintén, de még fontolgattam, meddig váratom meg a csókkal. |
Kételkedése elégedettséggel töltött el. Bár az utóbbi napok után tökéletesen megelégedtem volna, ha a karjaimba ugrik, eleget küzdöttem mostanában, most beláttam, mégiscsak jobban élvezem ezeket a kis „szócsatákat”, hogy meggyőzzem a másik felet.
- Nem kellene minden kártyám kiteregetnem – feleltem. - Majd meglátod, ezt át kell élni.
Jót vigyorogtam véleményén a tengerpart hátrányairól, majd még mindig fenntartva ezt az arckifejezésem válaszoltam:
- Ez a probléma könnyen megoldható, ha van, aki segít mosakodni. De igazad van, izgalmasabb helyek is léteznek.
Következő szavai kissé meg is döbbentettek – amit persze jól elrejtettem előtte -, legalábbis az új értelem, amit általa kaptak. - Kivételesen a hölgy gondolt rosszra – mondtam egy kaján félmosollyal, azonban a további szavakat könnyedén belém fojtotta érintésével. Szemeim érdeklődve csillantak meg, ahogy végighúzta lábát enyémen, ezzel feltüzelve a hangulatot, vagyis az enyémet biztosan. Reakcióját látva, érezve már tudtam nincs megállás, ő is benne van a játszmában. Esélyeim egyre csak fokozódtak, hogy még az éjszaka folyamán magam alatt tudhatom a szőkeséget – vagy felett, ahogy szereti. Amint leadta rendelését, csak odamutattam a pultosnak, írja a számlámra, hiszen nemsokára úgyis benézek újra, mint mindig, és akkor terveztem fizetni az eddig felgyűlt összeget. Tekintetem csak egy pillanatra vettem le a nőről, majd ismét arcán járt szemem. Tetszett merészsége, kissé csípős nyelve, és egyre jobban érdekelt, mennyi szenvedély rejlik még benne. Hamarosan megkapta koktélját, és közben egy igencsak érdekes kérdést tett fel. Nem láttam értelmét a szerepjátszásnak, hazugságnak, hiszen látszólag ugyanaz az érdekünk, s ha komolyan gondolná közeledésem, nem tett volna ilyen határozott, félreérthetetlen jeleket.
- Nem, nem mindig – kezdtem higgadtan, míg hol szemébe, hol a szívószálat közrefogó csábító ajkaira néztem. - Először kiismerek, majd alkalmazkodok, végül elérem célom.
Az évek során megtanultam felismerni a jeleket, kihez hogy viszonyuljak, és mindig úgy alakítottam a csábítási procedúrát, hogy a végeredmény nekem kedvező legyen.
Következő kérdésének spontaneitása meghökkentett, majd amit ezután művelt a jégdarabbal... Hatalmas erőfeszítésbe került tartani magam, és úgy éreztem, a helység még a szokottnál is zsúfoltabb. Vérem felpezsdült, ahogy egy olvadt csepp útját követtem nyakától egészen ruhája kezdetéig, majd parázsló pillantásom visszatért íriszeihez.
- Csak nem meleged van? - pimaszkodtam, majd azt a kis apró távolságot is megszüntetve köztünk az ülő lányhoz léptem, hogy összeért lábunk. Ananászos kérdésére csak vidáman elmosolyodtam várva, mit tesz ezúttal, és hamarosan számban tudtam az édes gyümölcsöt. Hamar lecsúszott a torkomon, miközben kissé előre dőlve kezemmel megtámaszkodtam combján, s egy ujjammal a szoknya által nem takart bőrét cirógattam, így arcunk egy magasságba került.
- Szeretem, de inkább az epret preferálom – búgtam könnyedén; ilyen távolságból érezhettem leheletének epres illatát. Majd következett a már megszokott kérdés szokatlan formában.
- Nekem tetszik a szexi idegen is – engedtem meg magamnak egy elégedett vigyort, miközben tekintetem még mindig szeme és szája között cikázott, s bármennyire is az ilyesfajta jelentéktelen információk megosztása érdekelt jelen pillanatban a legkevésbé, kimondtam becenevem: - J.J. |
- Igen? – nevettem fel halkan, ezt még nem hallottam. Rengeteg béna „csajozós” szöveggel próbáltak meg felszedni, volt olyan, amivel többen is bepróbálkoztak már, a legtöbbre egyből ment is az elutasító válasz; hacsak nem tűnt az illető egy kicsit is szórakoztatónak és pénzesnek. Ez a „felejthetetlen élményes” kijelentés egészen érdekes volt. – És mégis mitől lenne felejthetetlen? – kérdeztem felvont szemöldökkel. A koktél említésén vigyorogni kezdtem. – Micsoda… eredeti. Nem is tudom, olyan közhelyes és hm… romantikus – grimaszoltam az utolsó szónál. – Meg hát ott a sok homok, telimegy vele mindened aztán mosogathatod le. Vannak sokkal izgalmasabb helyek is, mint a part – vigyorodtam el lassan a végére.
- Mh… te táncnak nevezed? – kezdtem újból vigyorogni, egy tapodtat sem mozdultam, miközben ő lassan közelebb került. – Hát, jól van – érintettem a lábfejemet a férfi lábszárához majd feljebb húztam rajta, míg kényelmesnek bizonyult, utána elvettem. – Legyen valami epres koktél – pillantottam a pultosra. Onnantól kezdve, hogy valamiben eper van, felőlem bármit tehetnek mellé, mert mindenképpen hamar le fog csúszni.
Az eddigi válaszokból arra következtettem, hogy az illető elég nagy játékos, az a fajta, aki pillanatok alatt az ujja köré csavar akárkit és negyed óra ismerkedés után már valahol gyömöszöli. De én is játékos vagyok, legalább akkora, mint a velem szemben álló, és ez a találkozás érdekesnek bizonyult.
- Mindig így csinálod? – kérdeztem, közben megkaptam a koktélt is. Megfogtam a poharat és a számba vettem a szívószálat, majd újból elkapva a még mindig idegen férfi tekintetét megszívtam. A kellemes epres íz a vodka erőteljes ízével keveredett, és volt benne még valami édes szirup meg jégkockák. Mialatt a koktélt kortyolgattam, a tekintetem telt ajkaira tévedt. Hümmögve eresztettem el végül a szívószálat, majd beleakasztottam a csillag alakú, középen lukas jégkockába a műanyag rudat és kiemeltem vele. – Szereted a jeget? – emeltem a nyakamhoz a kockát és a bőrömhöz érintettem. Bent fülledt volt a levegő, a testem már felhevült. Pár pillanat múlva visszaraktam a szívószálat a már csak félig teli pohárba. – És az ananászt? Azt szeretned kéne – vettem le a pohár szélére biggyesztett ananász-darabot és ha úgy éreztem, legújabb „beszélgetőpartnerem” vevő rá a szájához emeltem és az ajkai közé csúsztattam. – Hogy hívnak, szexi idegen? – vigyorodtam el. |
Elégedetten fogadtam pillantását, ami úgyszintén végigfutott rajtam. Nem zavartattam magam, a látvány eddig mindenkinek tetszett. Most, hogy felém fordult, arcát is is alaposabban megnézhettem magamnak; sötét tekintetéből valami merészség, vadság áradt, és a piercingek láttán belül már kipipáltam őt. A szűzies lányokat sem nehéz becserkészni, de jobban meg kell gondolnom szavaimat, nem lehetek mindig önmagam. Persze értek már meglepetések, volt, hogy a jó kislánynak tűnő csaj szinte rám mászott, de ritkán tévedek, a külsőségekből megtanultam levonni a következtetést. Miközben felelt, álltam tekintetét, amely ezúttal szemeimet célozta meg. Kedvemre volt ez a lépése, hiszen két végletet ismertem: a nők zavarukban alig tudnak rám nézni vagy határozottan fogadják közeledésem. Ő úgy tűnt, az utóbbi kategóriába tartozik, persze még nem ittam előre a medve bőrére. Miután meghallgattam két rövidke kérdését, ráérősen belekortyoltam a whiskymbe. Lusta mosoly kúszott végig arcomon, ahogy magabiztosan kiejtettem válaszom:
- Egy felejthetetlen élményre – mondtam csábító, invitáló hangon, majd gondolkozást tettetve folytattam. - De a koktéljaik is kiválóak, ajánlhatnám a Sex on the Beachet? - a beszédes névre mosolyom játékos vigyorrá szélesedett. Szavaiból sem a félénkség jött le, bátran tette fel lényegre törő kérdéseit, úgy éreztem, ha továbbra is így viselkedik, és persze benne van egy kis szórakozásban, izgalmas éjszakának nézünk elébe. Utolsó kérdését egy titokzatos, ugyanakkor sokat sejtető mosollyal válaszoltam meg:
- Nincs előtted pohár, és biztos vagyok benne, hogy a táncunktól hamar megszomjaznál.
Mondandóm közben szinte észrevétlenül, de egyre közelebb hajoltam hozzá, tekintetem végig az övébe fúrva. Ahogy kiejtettem a szavakat a számon, máris éreztem azt a jól ismert érzést végigszáguldani ereimben; a vadászat öröme, az új kihívás izgalma, valamint a győzelem, a kielégülés iránti vágy. Sötétbarna íriszeit pásztázva próbáltam előre kiolvasni válaszát, hogy ha kell, még idejében vissza tudjam magam fogni, és hogy még az elején fel tudjam mérni, milyen tempóban haladhatunk. |
Míg vártam, a tekintetem végigfuttattam a pult mögötti polcokon sorakozó üvegeken. Mindenféle vodka, whisky, likőrök és szirupok dögivel, pezsgők, borok, rengeteg fajta alkohol. Végig azon gondolkoztam, mit is kérjek, amikor valaki megszólít. Mert meg fognak, mindig odajön valaki, és ha az első untat, elküldöm a fenébe. Olyankor jön a második… fiatal vagyok, jó testem van, mondhatni az arcomat is szépnek és mindig megtalálom a megfelelő ruhát. Szerettem nőnek lenni, hiszen így mindig nekem próbáltak pitizni, mert tőlem kaphatják meg, ami minden pasinak kell. Egy férfin a farka olyan, mint a botkormány, főleg ha kemény, és már rájöttem, hogyan irányítsam őket könnyen.
Alig ültem le pár percre, mikor kellemesen mély hangot hallottam magam mellől. Apró mosoly kúszott az ajkaimra és oldalra néztem, valamennyire a testemmel is az illető felé fordultam. Először a vizslató tekintet tűnt fel, ami nem hogy eloszlatta, sokkal inkább határozottabbá tette a mosolyomat. Imádtam, ha megnéznek. Csak ezután néztem meg jobban a férfit is. Az a fajta volt, akinek nem röhögök a képébe, ha akar tőlem valamit, mert elég jó pasi ahhoz, hogy akár lehessen is valami. A ruhái arról árulkodtak, hogy jól szituált; egyébként sem járnak ide csóró pasik, hacsak nem selyemfiúkról van szó, akik egy kuncsafttól kapott öltönyben flangálnak és idősebb nőket szólítanak le. Ez mondjuk engem nem fenyeget.
- Hmm nem is tudom – billentettem kissé oldalra a fejem, a tekintetem most, hogy már alaposan végigmértem a férfit, legalább olyan érdeklődően csillogott, mint az övé. A szemébe néztem, próbáltam kiolvasni a sötét íriszekből, kit rejtenek. – Mire hívnál meg? – kérdeztem kíváncsian. Nem is az érdekelt, miféle italt mond, sokkal inkább a reakciója. Szerettem, ha valaki kreatív és nem riad meg attól, ha ki kell valamit találnia. – És miért? – imádtam játszani egy kicsit, mielőtt hagytam magam. Hiszen mi lenne abban az érdekes, ha meglátnék egy pénzesebb, jóképű fickót és már szét is raknám a lábam? Így is – úgy is kellek nekik. Ahogyan végigfuttattam a tekintetem az idegenen, egyre jobban körvonalazódott a fejemben a gondolat, hogy megszerzem. |
[23-4] [3-1]
| | |
|
|
|
5 betű, ami magába foglal mindent, ami egy igazi nyárhoz kell… 1 szó, amit ha meghallasz nem szabad másnak eszedbe jutnia, csak a perzselő napsütésnek, a hullámok és tested hűsítő találkozásának, a legnagyobb partyknak, az édes és forró nyári románcoknak... Tudod te, miről beszélek!
Kész vagy a kalandra, életed legjobb nyarára Miamiban?
Az élet itt nem akármilyen, ne lepődj meg, ha szembejön veled kedvenc hírességed, s ne hidd, hogy káprázik a szemed, ha egy divatlapból kilépő bombázó vagy félisten sétál el melletted!
Ha kész vagy a nyáron át tartó pörgésre, nézz körül!
| | |
|
Itt minden héten vár rátok valami új, valami kis pletyka, hiszen ha hiszitek ha nem, mi mindig és mindenhol ott leszünk! Érdemes figyelemmel kísérni, mert ebből megtudhattok mindent;ki,kivel hol,mikor, mit csinált~
| | |
|
Cserét chatban, vagy vendégkönyvben kérhetsz!
Cseréink:
Jelenleg nincs aktív cserénk.
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Miami-ban éjszaka sem áll meg az élet. A fiatalok átveszik az uralmat, és felfedezik a szórakozóhelyeket. Kiváló hely a felgyülemlett feszültségek kiadására, ismerkedésre. Napról-napra a legjobb zenék szólnak, s ha a bulizó tömeget megunta az ember, félrevonulhat és leülhet az egyik kényelmes kanapéra, esetleg a bárpulthoz elfogyasztani egy italt. Személyi igazolvány szükséges, huszonegy év alatt nem szolgálnak fel alkoholt - persze minden alól ki lehet bújni -, a rendre a biztonsági személyzet ügyel.
