FrissítésSúgó

Szandy	2013.06.20. 18:20 -
	A pompával ragyogó vízparti étterem inkább a tehetősebbeknek kínál változatos menüt. A szakácsok kiváló munkájára még nem érkezett panasz, a kiszolgálás is elég gyors, még ha jó előre is kell asztalt foglalni a telítettség miatt. Bent, valamint a teraszon is lehetőség van az étkezésre kényelmes székeken, tiszta asztaloknál, hangulatfokozó gyertyafénynél.

[3-1]

fantaa

Előzmény | 2013.07.15. 14:21 - #3

- Hát, ahhoz, hogy karambolt okozzak, beszélnem nem is kéne, elég lenne kinyitni a szám – vontam vállat vigyorogva. – De mivel a saját testi épségemet féltem, ezért tényleg jobb, ha csukva tartom – bólogattam, bár tisztában voltam vele, hogy nem csak az előbb említett módon tudnám elvonni a vezető figyelmét a forgalomról. Annyi, annyi lehetőség van, még egy autóban is. Mikor megláttam, hova jöttünk, halványan elmosolyodtam. Eszembe jutott, hogy Kevin is itt dolgozik, na meg egy régebbi ismerősöm. Az előbbiről kellemes emlékeim voltak, a fiú jó barátnak bizonyult; meghívott, ha úgy volt, normálisan viselkedett és hagyta, hogy elrángassam a Green Day koncertre. Az utóbbitól inkább vigyorogni volt kedvem, azok közé a szerencsétlenek közé tartozott, akik ki akarják nyalni az ember seggét, fényesre. Semmi bajom nem volt azzal, ha valaki mindig ilyen helyekre vitt el, meg ilyen-olyan holmikat vett nekem, de ha emellett egy papucs volt, és ha mondtam valamit, csak bólogatott, mint a játékkutyák a kocsik hátuljában… ki veszi ezeket komolyan? - Micsoda úriember – jegyeztem meg, miközben követtem Jeremyt a bejárathoz, képtelen lettem volna szó nélkül hagyni a gesztusokat, amikkel egyébként nem volt az égvilágon semmi problémám. Míg ő a fickóval beszélt, körbenéztem, kíváncsi lettem volna, mi jár ezeknek az embereknek a fejében. Egy idősebb hölgy elkapta a tekintetem, majd elkerekedett a szeme, mikor végignézett rajtam. Még egyszer rávigyorogtam, majd mentem tovább a többi pingvinnek meg mignonnak öltözött sznob közt. - Hát, na jó, egyszer jó lesz – vigyorogtam, majd egyből elcsendesedtem, mikor megéreztem Jeremy érintését a bőrömön. Kellemes borzongás futott végig a gerincemen, ha valamivel, hát ezzel lehetett érni, hogy nehezen koncentráljak másra. Természetesen a hely jobban lenyűgözött annál, mint azt mutattam, mert tényleg gyönyörű volt, egyszerűen csak nem szerettem kimutatni, ha valami az átlagnál jobban tetszik. - Jól van – bólintottam a borra, azt úgysem ittam sokszor. Általában megmaradtam a koktéloknál, vagy ha éppen a szalonban dolgoztam, a sörnél, borhoz csak néha nyúltam, általában akkor, ha valaki elcipelt egy étterembe. Mikor a pincér megérkezett, oldalra billentett fejjel figyeltem, míg J. J. rendelt, szórakoztatott a pillantása. - Azt hiszem, nem bírnád ki – állapodott meg a pillantásom a férfién, szememben játékos fény csillant. Hagytam, hogy a térdét az enyéim közt tudja, valamivel közelebb hajoltam az asztal felett. – Nem csak én várom már, hogy kimenjünk innen, nem? – vigyorodtam el pajkosan. – De előtte a pénztárcádon könnyítek, a slicceddel ráérünk utána foglalkozni – kuncogtam és hátrébb dőltem, visszatértem az étlaphoz. – Most valami salátát kéne rendelnem, hm? – sandítottam Jeremyre, persze eszem ágában sem volt ezt tenni. Nem fordítottam túl sok figyelmet arra, hogy amit eszek, egészséges-e, annyi volt a lényeg, hogy finom legyen, ehető és lehetőleg legyen benne hús. Mire a pincér kihozta a bort, sikerült megállapodnom egy gyümölcsös csirkemellnél, ezt a kettőt szerettem és annyira elrontani sem lehet. Levest nem kértem, egyáltalán nem vagyok leveses, nagyon ritkán ettem csak, akkor is a másnaposság ellen. Az a bizonyos, egyébként szörnyen egyszerűen elkészíthető zöldségleves arra a rövid listára tartozott, amit el tudtam készíteni. Képtelen lettem volna minden nap főzni, és ha rajtam múlt volna, akkor a lakótársaim is vegetáriánusok lennének, meg én is, mert a nyers hústól undorodok. Szerencsére nem kellett velük foglalkoznom, különben biztos megfeledkeznék róluk és éhen halnának. Larry képes ellátni magát, Colin és Riley fogalmam nincs, hogyan szerez magának kaját, engem általában meghívnak. Ha meg nem, ott vannak Colin konzervjei. - Szóval… - dörgöltem az alsó lábszáram az övéhez. – Mire igyunk? – engedtem le a lábam a földre és újból előrébb hajoltam, bármilyen kényelmes is volt hátradőlni. Megfogtam az oldalamon lévő borospoharat és kicsit megemeltem, kíváncsian néztem J. J.-t. – A szabadságra? – vigyorodtam el újból. Pontosan ez volt, amitől ilyen könnyedén megvoltam a férfival. Tudtam, hogy nem fog a mai nap végén sem térden kúszva könyörögni valami komolyabbért, és azzal is tisztában voltam, hogy én sem fogom ezt tenni. Nincs kockázat, nincs csalódás, csakis a szórakozás. Jól érzem magam, ő is és végre nem úgy tekint valaki rám, mint potenciális barátnő-jelölt. Persze azt sem bántam soha, de egy hozzá hasonlótól ez inkább egy jó vicc lenne, mint jó ajánlat. – És miféle desszertre vágysz?

Szandy

Előzmény | 2013.07.15. 00:13 - #2

Imádtam a lány hasonló, perverz tartalmú megjegyzéseit, szórakoztatott velük. Eddig nem sok olyan nővel volt dolgom, aki második találkozáskor is ontotta magából az ilyesfajta mondatokat, valahogy inkább a szitkozódó, átkozó szövegeket preferálták velem szemben. Voltak kivételek a másik oldalról, akik inkább jó társaság akartak lenni, majd még több, de Mady-ről úgy véltem, leginkább a pénzem kell neki, minthogy érzelmeim. Ezért sem aggódtam, mi lesz később, ha több időt töltünk el egymás társaságában. - Vigyázz, mert ha folytatod, átugorjuk a főfogást – pillantottam rá elsötétülő szemekkel, miután megérintette combom. Szavaitól akaratlanul is életre kelt fantáziám. Kifejezéstelen arccal bámultam a szélvédőn keresztül az utat, miközben arra koncentráltam, nehogy lefékezzek egy félreeső sikátorban, hogy aztán valóra váltsam a képzeletemet. - Legalább nem okozol karambolt – vigyorodtam el szavaira, miszerint nem szokott beszélni autókban. Akármilyen rutinos sofőr is voltam, biztos voltam benne, hogy tudna meglepetést okozni. Nemsokára megérkeztünk. Az étteremből kellemes muzsika hangja szűrődött ki, s ahogy betekintettem, gyanúm bebizonyosodott, meg kell dolgoznom az üres asztalért – vagyis inkább a pénzemnek. Ritkán jártam ide, ha meguntam az otthoni ételt vagy egy nőt kellett elcsábítanom egy romantikus vacsora mellett, de hogy minden héten itt étkezzek, mint sok törzsvendég, már nekem is túl fényűző volt. Nem a költségek, hanem a sznob társaság miatt. Kinyitottam Mady-nek a kocsiajtót, majd kézen ragadva őt a bejárathoz vezettem. Úriember módjára itt is előre engedtem, majd magabiztos léptekkel a kis recepciós pulthoz mentem. A pasassal elidőztem – a nőket mindig sokkal egyszerűbb volt rávennem az együttműködésre -, a nem kis borravaló felmutatása után könnyen szót értettünk egymással. Sohasem fogom megérteni, miért ragaszkodnak annyira a foglaláshoz, míg van legalább egy üres asztal. Nemsokára már követtük az urat a teraszra, hol megmutatta asztalunk. - Megfelel az igényeidnek? - súgtam fülébe, miután leültettem úgy, hogy ő nézzen a vízre. Engem nem érdekelt a kilátás, s nem tudtam, volt-e már ezen a helyen. Gyengéden végigsimítottam vállától könyökéig, ahogy visszaegyenesedtem, majd helyet foglaltam vele szemben, közben figyeltem reakcióit. - Bort? - érdeklődtem, mikor megláttam egy pincért közeledni. Nem kerülte el figyelmem először furcsálló tekintete a lányra, talán a helyhez szokatlan öltözéke miatt, majd érdeklődővé vált, végül én szakítottam meg bámészkodását. - Egy Château Léoville Bartont, legyen szíves – hangszínem hűvös, távolságtartó és kellően udvarias volt. Miután rendeltem Mady-nek is, ha mást kért, elé terítettem az étlapot. - Ne fogd vissza magad, tudom, hogy ki akarsz fosztani – vigyorodtam el, aztán mélyen íriszeibe nézve, búgó hangon folytattam. - De a desszerttől megvonlak, legyél csak kiéhezve! - csipkelődtem, miközben kissé előredőltem, s egyik térdem az övéi közé került.

Szandy

Előzmény | 2013.06.20. 18:20 - #1

A pompával ragyogó vízparti étterem inkább a tehetősebbeknek kínál változatos menüt. A szakácsok kiváló munkájára még nem érkezett panasz, a kiszolgálás is elég gyors, még ha jó előre is kell asztalt foglalni a telítettség miatt. Bent, valamint a teraszon is lehetőség van az étkezésre kényelmes székeken, tiszta asztaloknál, hangulatfokozó gyertyafénynél.

[3-1]