FrissítésSúgó

Szandy	2013.06.20. 18:33 -
	Több pultnyi finomság, hangulatos berendezés. Süteményeken kívül fagylalttal is kényeztetheti magát az ember, és ha fáradtnak érzi magát, a minőségi kávéfajták valamelyikével segíthet magán. Kívülre, az utca irányába is ki vannak állítva asztalok, így nem muszáj a négy fal között elfogyasztani az édességet.

[23-4] [3-1]

Emma	Előzmény | 2013.07.15. 09:57 - #24

Tehát fáj az ajakharapdálásom…Neki. Ú..Ez nagyon beteg.. De izgató. Mély levegő… Mély levegő. Folytatván;tudni akar a kedvenc dolgaimról, és szeretné ha levenném a felsőm. Az elmúlt perceg összefoglalása. Rávigyorogtam. Egy ideig csak ezzel a bamba képpel csemegéztem. Nem is tudom. Hirtelen és furcsán, de valami végre kiverte a fejemből a Nighclubok rémét, s elmémbe már csak Vincenttel kapcsolatos kérdések kúsztak be. - Biztos nem akadna annyi csodálóm, mint neked, úgyhogy inkább kihagynám-vontam vállat vetkőzés ügyben, és direkt ügyeltem, ne rágcsáljam szám. Most, hogy „megtiltották”, kényszeresen kaptam magam rajta. Most, hogy „nem szabadott”, gyakrabban csináltam.. Habár igyekeztem ügyelni. A tengerparti koktélbár már kezdett kirajzolódni s tekintetem oda is vándorolt, próbáltam magamnak megsaccolni mennyire vagyunk még távol, mikor egy csattanásra lettem figyelmes, és arra hogy Vincent már nem tart velem.. Egy kukát ölelgetett. Amint tudatosult bennem, mi is történt akaratlanul is előtört belőlem kislányos kacagásom és visszalépdeltem mellé. - Ne haragudj,csak örömmel tölt el, hogy bizonyos tárgyakat nem csak én üdvözlök ilyen szívélyesen- küzdöttem nevetésem utolsó morzsáival,közben egyik tenyerét kezembe véve,hogy megvizsgálhassam. Bár már biztosított; megmarad azért felsandítottam rá. - Biztos?- szám szélén még mindig vigyor bujkált, de utunkat hamarosan folytattuk és már tényleg csak pár perc volt hátra a célálomásig. Odaérvén felültem egy bárszékre és mielőtt bármit is tehetett volna, felé fordultam azon.  - Komolyan?- szegeztem neki, régóta tartogatott kérdésem. Ő még talpon volt, így most szinte egy magasak voltunk. - Komolyan mondtad, hogy „kínoz” ez?- haraptam erősen alsó ajkam szélébe, majd hagytam, hogy kicsusszanjon fogaim közül. Általában csak szándékosan, megfontoltan éltem ezzel a trükkel, nagyrészt pasik táraágában, természetesen, ha nagyon rossz,vagy szexi akartam lenni. De vele, szinte szükségszerű volt gyakrabban elkövetnem…

Emma	Előzmény | 2013.07.15. 09:49 - #23

Lattam rajta,hogy valaszom igazan megnyerte a tetszeset. Igyekeztem ugy adni ezt a valaszt, hogy tetszen neki es megis tobb ertelmu legyen. Mert az. Hirtelen kezdte sorolni azokat az alap ismereteket amik egy szimpla ismerettseghez kellenek. Elgondolkoztam ezeken.  - egyelore ez is megteszi, kedvenc etel, egyuttes, film meg ilyenek - nem igazan erdekelt, de ezt mindenkinel meghallgattam csak azert, hogy a kozelebe ferkozhessek az illetonek. Ez altalaban mindig bejott. Verem meg mindig forrt attol, hogy hozzaertem es ilyen melyen a szemeibe nezhettem. Annak idejen konnyeden tudtam ezt kezelni,most azonban ugy viselkedtem mint egy szerelmes kiskamasz. Allj. Nem voltam sose szerelmes, most sem leszek az. Nem eshetek bele senkibe sem.  Nem hitt nekem. Nem hitte el, hogy kinzo hatassal van ram az ajakharapdalasa, pedig igen. Bizsergett minden tagom a gondolattol, hogy ujjamat vegighuztam also ajkan.  - ahogy mondtam - valaszoltam ugyanolyan rekedt ha gon ahogyan o kerdezte - , kínzol az ajakharapdálásoddal! Nem fog hinni nekem, ezt sejtettem, de azert megprobalkoztam. Most az egyszer nem hazudtam semmit sem, nem szineszkedtem. Vagytam az erinteset, hogy hozzam erjen, hogy ramnezzen, hogy halljam a hangjat. Ezutan csak csendben setalltunk, en elveztem a fantaziam nyujtottakepeket, o meg mintha agyalt volna. Felvont szemoldokkel neztem ra miutan megvaltam a folsomtol. Lattam tetszik neki a latvany, ezt csak egy onelegult mosollyal jeleztem. Igen, mi valoban szerencsesek vagyunk abbol a szempontbol, hogy ott vetkozunk, ahol akarunk. Gonoszkas vigyorra valt azonban mosolyom.  - te is nyugodtan vetkőzhetsz - mondtam szemtelenul es egy pimasz fejet vagtam. Persze vicc volt. Szep is lett volna, ha ott elkezd melltartoban maszkalni. Van rajta egyaltalan melltarto? Mindenkeppen ki kell deritenem. Probaltam leplezni hirtelen jott felderito utamat szemeimmel. Figyeltem en mindent, csak azt nem ahova lepek, ennek koszonhetoen folkenodtem egy szemetesre. A forro vas megegette a boromet, raadasul agyek kozelben talalt el. Felnyogtem es megkapaszkodtam a szemetesben-hibamra- ugyanis ezutan a kezemet is megegette. Gyorsan kitertem az utbol es egy picit raztam a kezeimet, csak utana tertem vissza Elle melle. Nem... sosem voltam szerencsetlen, de hibazhatok en is. Ilyen hibak belefernek, ennel nagyobbak mar nem.  - jól vagyok - hirtelen elfelejtettem az alarcomat es egy icipicit szegyenlos, kisfius mosoly szepitette meg az arcomat, ezzel mintha 2 evet fiatalodtam volna.

Emma	Előzmény | 2013.07.14. 22:22 - #22

Diplomatikus válasz. Tetszett, s ennek látható jele az arcomra kúszott egy széles vigyor formájában. Sőt, még egy apró kuncogással is jutalmaztam. Megismerni, nem is rossz. Nagyon kellemes megfogalmazás. Ha úgy akartam helyes, ha pedig továbbgondoltam, cseles válaszadással álltam szemben. Már meg is győzött, ha kell az esze is a helyén van, rendben, jófiú. - Megismerni… Mhh- haraptam ajkamba- Kedvenc kaja, együttes, időtöltés-soroltam hirtelenjében, ami az eszembe jutott egy szokásos felszínes ismeretséghez – vagy inkább máshogy akarsz feltérképezni?- néztem rá széles, csintalan mosollyal, közben kétértelműségemet megtoldottam egy vállrándítással, ami miatt kicsit játékosan kilengett következő lépésem is. Ha már itt tartunk, szívesen bombáztam ilyen „nyílt” kérdésekkel, ahogy éreztem jól vette az akadályokat, és még szóra is bírtam ezekkel. Meglepetésnek is első osztályúak voltak, ahogy kezdeti bizonytalanságát láttam válaszát illetően. De most ő következett. Ismét államra tapasztotta kezét s így ajkam kibuggyant fogaim fogságából. Szívem hirtelenjében felgyorsult, a levegő egyszerre akart bent rekedni, és villámsebességgel távozni.  Szemeit pásztáztam. Ha lehetett fokozni, most még inkább csillogtak. Kínozni, mi?! Hogy én? Miről beszél? Csak én nem értem? Ha nem tartotta volna most fejem, biztosan megráztam volna értetlenségemben. Nem akartam úgy értelmezni, ahogy ésszerűnek tűnt. Hogy kínzó hatással volna rá az ajakrágcsálásom? Haha, dehogy, képtelenség. Viszont rám most már ő kezd ilyen hatást gyakorolni. nem értem, és érteni akarom. Vonz, de mégsem. Legszívesebben menekülnék, de elébe is mennék a dolgoknak. Szusszantam egyet mikor megsimította szám. - Ezt hogy érted?- kérdeztem rekedtesen, hangom után kutatva. Nagy levegőt vettem... Még mindig a hatása alatt voltam, most is, hogy eleresztett. Csendesen sétáltam ezután mellette, nem is akartam megjegyzéseket tenni, még nem kaptam meg a szükséges információkat és még nem tértem magához. Ki tudja mit mondaék neki, vagy épp mit tennék vele. Már csak akkor tévedt pillantásom ismét, tüzetesebben, rendesen rá, mikor vetkőzni kezdet. Illetve mikor megvált pólójától. Végigfutottam testén és számomra kifogásolhatatlan volt. Láttam már izmosabbat, de csak egyet… Én ezzel is meg voltam elégedve… - Nem zavar- tiltakoztam- Én is érzem-céloztam először a melegre aztán eljátszottam a gondolattal,mi lenne, ha másképp  érteném…- Szerencsések vagytok, ott és akkor váltok meg  pólótoktól ahol csak akartok, tök természetes, bezzeg mi, nekünk szenvednünk kell!-libbentettem egyet ingemen, majd kezeimet jobbnak véltem ismét zsebeimbe bújtatni. Valahogyan kimásztak előbb… Úristen, milyen abszurd… Mit keresek én itt egy vadidegennel?~sóhajtottam, majd a három korunkbeli leányzó után néztem, akik Vincentet vizslatták az imént. Hát, ez most nem a ti bulitok~mosolyogtam elégedetten, majd újra partneremre néztem…

Leos	Előzmény | 2013.07.14. 18:33 - #21

Nagyokat pislogva lestem rá. Nem is tudom miért... Miért kérdezte meg ilyen nyíltan ezt a dolgot? Nem voltam erre felkészülve, általában nem szokták megkérdezni tőlem mi a tervem. Csak azután, ha már meg volt a csaj, de itt erről még szó se volt. Kinyitottam a számat, jelezve, hogy válaszolok.  - megismernélek - mondtam végül, gondolkodási időmet annak álcáztam, hogy kikerültem egy fát. Már itt is megjelentek a pálmafák, pedig itt még nem is volt annyira jellemző ez az egész. Visszanéztem, hogy végigmérjem a fát. Mikor újra ránéztem, ő ismételten az ajkát harapdálta. Kinyíltak az ajkaim, fogaimon keresztül szívtam be a levegőt. Mély lett a szemem és pupilláim kitágultak. Ránéztem és ismételten kihúztam alsó ajkát a fogai közül.  - ne - nyögtem rekedten. Beletúrtam a hajamba.  - kérlek ne kínozz! -mondtam. Aztán csak pislogtam még párat. A koktélozás jó választás ezt én is beláttam. Nem tudom leítatni mint Alisont, de ez nem is akkora baj. Ahogy előbbi megszólalásából levontam, szép lassan kell őt megközelítenem. Nem ronthatok ajtóstul a házba. Volt valami kisugárzása ami más volt. Vonzott, szinte egész végig őt nézném, ujjaim bizseregtek, hogy mégegyszer megérinthessem. Kezem még mindig az állán volt. Ujjam finoman végigsiklott ajkán és ettől megint csak élesen kellett beszívnom a levegőt. Képtelenség, hogy így hasson rám csupán azzal, hogy hozzáérek, hogy ránézek. Alison mellett felszabadultam és imádtam a társaságát, viszont Danielle mellett forrt a vérem, szinte minden porcikám azt akarta, hogy kényeztessem, simítsam, csókoljam és érezzem őt. És ez a vágy már szinte fájt nekem, hiszen nem tehettem meg. Még nem. El kell érnem, hogy a bizalmába fogadjon. Csodálatos szemeit néztem, miközben végig próbáltam összpontosítani ágyékomra, hogy ne induljon be. Eléggé égő lett volna, ha z utca kellős közepén fölizgulok rá. Inkább a könnyebbik utat választottam, hogy eltereljem a figyelmemet róla. Megfogtam pólóm szegélyét és áthúztam a fejem fölött. Szinte minden izmom ami a felsőtestemen volt, belemozdult ebbe. Láttam, hogy körülöttünk pár lány visszafordul és megnéz engem. Vállamra vettem és összekócolódott hajammal néztem rá ártatlanul. Igen még mindig tudom, hogy csak akkor vagyok izmos ha érintenek, ha megfeszítem az izmaimat, de akit zavar az ne nézzen meg. Figyeltem Elle reakcióját, igazán érdekelt mit szól ehhez, igaz nem tökéletesen ez volt a célom, csak melegem volt.  - bocs, csak nagyon meleg van - vontam vállat.

Emma	Előzmény | 2013.07.14. 17:54 - #20

Valami volt. Aláírom. Vonzódtam hozzá, nem is szerettem volna letagadni, illetve magam előtt nem. Jóképű volt, dögös. Külsője lenyűgözött, de belsője még nem teljesen. Csendes volt, ami persze rejtélyessé is tette, de nem érettem okát, és még nem győzött meg. Egészen addig, míg államhoz nem ért, ajkam kiszabadítva fogaim közül. Meglepett, és kérdő pillantásaimmal bombáztam. A levegő egy pillanatra bennem rekedt. Nem értettem mire, ez a mozdulat. Értetlenkedve pislogtam rá, de nem szóltam egy szót sem. Tátogtam néhányat, de hangot mégsem adtam. Leszegett fejjel sétáltam mellette tovább emiatt néhány másodpercig, majd tekintetem visszatévedt rá, mikor megszólalt. Koktél? Mojító? Mojító? Koktél? Vagy inkább a szemeid… Tök mindegy mit iszunk.. De nem, használd az agyad…!~förmedtem magara. A koktélozás jobban hangzott, valószínűbbnek tűnt, hogy ott kifogok valami alkoholmentes löttyöt „véletlenül”, mint mojítózás közben egy alkoholmentes mojítót. - Koktélozhatnánk- mondtam végül jól megfontolt szándékkal, és egy kedves mosolyt villantottam,az előbbiekre nem gondolva. Nem most kellett volna megtalálnod, és nem itt!~ néztem őt gondolataim neki címezve. Ha olyan pillanatomban kap el, mint J.J. nem agyalok ennyit, nyert ügyünk van. Lopva államhoz kaptam ahol az imént érintett. Furcsa, késztetést éreztem, hogy én is hozzáérjek az adott részhez. Sóhajtottam. Aztán ismét ránéztem. Még mindig nem tudtam mire vélni előbbi érintését,így most próbát tettem. Újra ajkamba haraptam s ezúttal jobban figyeltem. Nem tudtam most zavarja-e vagy mi a jó franc van. Vagy más okozta? Nem tudom, de egy elégedett mosoly ült arcomra. Rákérdeztem volna, de jobbnak láttam vele tartani azt a 3 lépés távolságot vele megtartani. Érzékeim ezt súgták. És készen álltam a meglepetésekre… Sőt, ha újabbal rukkol elő, bizony nekem is támadásba kell lendülnöm. Meglepetéseket nekem kell okoznom, ez az én posztom. -A cukrászdában… Rám vártál?- kérdeztem végül, mert zavart a csend s ennek hatására előbújt belőlem a magabiztosság is, ami alapjáraton-ha nem döbbentettek le holmi jött ment alakok- jellemző volt rám. - Vagy.. Mégis mi célod velem?- csusszant ki számon a túl lényegre törő dolog, ami szívemet nyomta, s bár válaszát szinte ismertem, kíváncsian várakoztam. Egy szeleburdi mosoly jelent meg arcomon annak tudatában, hogy már megint nem bírtam tartani a szám, de ezt inkább magamnak címeztem, hisz csak én érthettem

Leos	Előzmény | 2013.07.14. 17:06 - #19

Pislogtam egy picit és közben azt próbáltam kitlálni min is agyalhat. Ránéztem és próbáltam levakarni magamról az egyre perverzebb vigyoromat. Még épp időben sikerült ez, hiszen már rám is találtak a szemei és engem nézett. Ha jól láttam, most épp a piercingjeimet vizsgálgatta, azt ami a számon van és azt ami az orromon. Azt figyeltem ahogyan alsó ajkát rágcsálja... mélyen beszívtam a levegőt, hiszen ez az ajakharapdálás is csak az ágyékomban visszhangzott. nem ér hozzám, akkor mi ez a nagy lelkesedés? Elfordítottam a fejemet tőle, hogy ne nézzem őt ennyire feltűnően. Vajon rájött, hogy szándékaim egy menetig terjednek? Nemtudom, de ne szabad hagynom, hogy mindez gátolja a terveimet. Elgondolkoztam hova is vihetném, de mindig az alsó ajkára tévedt a tekintetem folyton. Hihetetlen, hogy ilyen hatással van rám csupán azzal, hogy  az ajkait rágja. Odanyúltam és kihúztam fogai közül a száját. Hírtelen kedvem támadt, hogy én rágcsáljam a száját, hogy puhának tűnő ajkait a sajátjaimon érezzem. Biztosan finom az ize...  -  hát meghívlak egy koktélra, az megfelel? Vagy inkább mojítót kérsz? - kérdeztem tőle felvont szemöldökkel és megpróbáltam kék szemeit nézni végig. Nem ment egy könnyen, hiszen szemeim folyton a szájára vándoroltak, ahogyan gondolataim is. Képes voltam elképzelni mire lehet képes a szájával... Nem lehet ártatlan. Nem lehet ennyire ártatlan mint amilyennek most első pillantásra nézem. Ezt már megtanultam. Aki ártatlan az általában ronda... Aki nem, az gyönyörű, de vagy nagyszájú, vagy harcias, vagy épp segghülye. Ezek mind együtt járnak. Sosincs kivétel. Nem találkoztam még ártatlan szépéggel. Pedig biztosan van. Vajon ő mit őrizget?

Emma	Előzmény | 2013.07.14. 15:55 - #18

Nagy levegőt vettem… Tehát meginni valamit… Randi? Ezért várt.. Rám várt? Egyértelműen rám várt-korholtam magam, de kételkedtem. Lefektetne, és? Utána ugyanúgy járnék, mint J.J.-vel,vagy rosszabbul. Nem tűnik rendes fickónak. Vonzó, tetszik, éhes vagyok, de nem.. Ő is az, előbbi mondandói szerint, de mintha ő sem csak egy vaníliafagyiról beszélne.. Sejtelmes,de nem firtatom.   - Nem tűnsz randizós fajtának- jegyeztem meg anélkül, hogy ránéztem volna, sejtésem szerint, ha így teszek nem sikerül olyan pimaszkásra mondandóm. Persze már meg is bántam… mégis hogy kéne kezdenie egy olyannak, aki esetleg többre vágyik.. Talán csak a tettek embere, talán tévedek, nem ítélhetek rögtön. Gyanítom egy részem csak azért vette védelmébe, mert kíváncsi volt-egyébként helyesek szoktak leni a megérzéseim. Bár a helyzet mégsem volt olyan egyértelmű, mint J.J.-nél. Nem szombat éjjel egy bárban mászott rám, hanem egy szombat délután hívott meg egy italra… Még jó is elsülhet. Sóhajtottam mindegy. -De… Végül is van kedvem.. - vontam aprót vállaimon és zsebre dugtam kezeim. Barna, bőr,arany csatos kis oldaltáskám most kissé arrébb csúszott, hogy kezem elől ne rejtse el a zsebet. -Vincent-tettem hozzá, ízlelgetésképp nevét, ahogy az imént ő is tette enyémmel. Majd Vincentre néztem. Tetszettek a piercingjei. Nagyon is. Még vadabb lett tőlük az összhatás, habár szemei mindent vittek. De a haja is csak ezt fokozta, hiába el tudtam volna lenni még a látvánnyal, és vele is… vagyis.. Nem ismertem. Hozzá kevés voltam, még mindig nem értettem. Rémisztő, mennyire nem tudtam olvasni gondolataiban. Persze, azt, hogy megdöntene, nyilvánvaló volt.De hogy más oka volt-e még italozgatni velem, sejtelmem sem volt. Na, ne ábrándozz már! Mégis mi másra kellenél?~futott végig agyamon a gondolat, de végtére is csak egy mosoly húzódott arcomra. Legnagyobb fegyverem az őszinte szókimondó természetem.. Legalábbis vele szemben valószínűleg ez lesz. De nem, most még nem tartottam időszerűnek. Nem támadhatom le…. -És hova viszel?-  sandítottam fel rá szempilláim mögül,miközben lazán ajkamba haraptam. Egy ideig tartottam a szemkontaktust, majd elpillantottam, reméltem ez kezdetnek elég ahhoz, hogy álarcából-már, ha van-, lecsípjek egy darabot.

Leos	Előzmény | 2013.07.14. 13:34 - #17

Perverz vigyoromat megpróbáltam visszafogni, hiszen eléggé hülyén jönne most ki. Nem szabadna először ezzel kezdenem. Amikor elindult, csak pislotam egy picit, majd megindultam utána. Föl kell tartanom... A bizalmába férkőzni és akkor talán meg lesz. Pislogva méregettem míg mögötte mentem, remélhetőleg nem vette észre ahogyan szemeim szinte éhesen siklottak végig combjain és a fenekén. Amikor mellé értem cak egy ártatlan mosolyt festettem az arcomra.  -szeretem a vaníliát... és most ez az egy igen kevéske volt -mondtam mintha csak utólag látnám be. Persze fantáziám beindult és máris azon fantáziálgattam, ahogyan meztelenül áll előttem és végül ... Nem szabad. Elkalandoznak a gondolataim és ez nem jó. Milyen arcokat vághatok most neki? Beletúrtam a hajamba, hogy egy picit nyugtassam magamat. - merre? Hát... van kedved meginni velem valamit? - kérdeztem egy kedvesnek álcázott mosollyal - Elle. Vigyorognom kellett rajta, láttam zavarba van, úgy mint még sosem.

Emma	Előzmény | 2013.07.14. 12:42 - #16

Végre kiléptem a cukrászda ajtaján, de pillantásomat azonnal visszavonzotta a férfi. Kérdésemre csak most válaszolt, és akaratlanul is elmosolyodtam az arckifejezésén. Visszakérdezése meglepett. - Igen, én is furcsálltam. Csak egy vanília...-bólintottam jó kislányosan és leszegtem kissé fejem. Elgondolkoztatott, sőt megbotránkoztatott, a zavartságom. Nem értem. .J.J-vel sosem volt ilyen gond. Az első perctől kezdve úgy éreztem ismerem, és tudtam mit akar. Tudtuk mit akarunk, nem hozott zavarba. de ő… Ő.. Nem tudtam megállapítani, mi tervez, miért követ s kezd el sétálni mellettem. Kizökkentett… -Örülök Vincent…- biccentettem, s egy pillanatra elgondolkoztam mi is ilyenkor a teendő.. Ja, bemutatkozni. -Danielle Eastman.- folytattam udvariasan s közben hagytam, hogy tekintete az enyémbe fúródjon. Egy gyors, halovány mosollyal „válaszoltam”, majd intettem fejemmel, miszerint én elindulok. S így is tettem. Tétova lépéseket tettem előre, úgy sejtettem követ majd. Kifújtam visszatartott levegőm, mikor mellém ért. Próbáltam megoldást találni erre… Talán csak ki vagyok éhezve, ki tudja~ intéztem el, ez az érv „tetszett” a legjobban. Sőt, talán az ő szemében is ez látszott, nem is tudom ijesztő, de érdekes. Még mindig nem tudtam megállapítani az a szempár mit tükrözött, de itt volt az ideje, hogy megfejtsem. Szépen.. Lassan. -Merre?-kérdeztem előre biccentve. Én csak azt tudtam, hogy én hazafele tartok.

Leos	Előzmény | 2013.07.14. 12:02 - #15

Ahogyan nekem jött a lány, kezei a vállamra siklottak. Próbáltam visszafogni magam és megtartani az ártatlan szerepét, de eléggé nehezemre esett. Az érintése az ágyékomban visszhangzott és ezen csak magamban morgolódtam. Hogy lehet rám ilyen hatással egy érintése? Ő is csak egy lány, Alison más, mert... mert ő a barátom. Igen életemben először neveztem valakit barátomnak és az Alison. A félszeg mosolyom majdnem egy öntelt vigyorrá nőtte magát mikor láttam arcán a pici pirt. Visszafogtam magam, nem eshetek ki a szerepemből. Hajamba túrtam miután kezei végigsiklottak a karomon. Bőröm végig bizsergett ott ahol érintett. Botrányos... Ennyit változtatna rajtam, hogy van egy barátom? Igen kedves Vincent, azért puháy az emberek többsége mert túl sokakat engedtek megukhoz közel. Hát pont ezért ért engem nagyjából senki se, mert nem nyílok meg. Megint jön a DE, Alison más mondatocska. Magamban megráztam a fejemet, hogy ne gondolkozzak már mindenfajta bolondságon, dehát, van ez így, nem igaz?  - egy vaníliával? - kissé szemtelenül fölvontam a szemöldökömet és egy igazán rosszfiús mosoly terjedt szét az arcomon. Szemeim még mindig csillogtak, mélyen, talán még annál is mélyebben mint eddig. Ez a százmegawattos mosoly általában bejön mindig. Kelően csábító, rosszfiús és néha sikerül belecsempésznem kedvességet is ami igazán messze áll azért tőlem. Élvezettel néztem, ahogyan szinte fölfal a tekintetéel. Majdhogynem a lábujjaimtól a fejem búbjáig élvezettel nézett végig rajtam és ez megint csak az ágyékomban visszhangzott, csak úgy mint az érintése. Fura, nem szoktak ilyen hatással lenni rám... Te miért?~Valahogy képtelen voltam ettől szabadulni, végül eg hírtelen ötlettől vezérelve bemutatkoztam: - Vincent! -egy átható pillantást vetettem rá, valójában a tekintetébe fúrtam a sajátomat. Azok a szemek...

Emma	Előzmény | 2013.07.14. 09:47 - #14

Még körülnézve elkönyveltem az a furi srác már nincs bent, pedig nagyon úgy tűnt vár valamire, vagy valakire. Hát meggondolta magát… Nem akartam túl sokat foglalkozni vele, így visszafordultam az ajtó felé, egyenesen abba a férfiba ütközve. Hirtelen lefagytam. Nem tudtam, hogy került elém, vagy, hogy miért. Felpillantottam rá. Arcán bátortalan mosoly ült s szavai is „félénkségét” palástolták, szemei mégis sötéten csillogtak, valami földöntúli érzelmet sugározva. Legalábbis én nem tudtam mihez hasonlítani, azt, ami a sötétbarna íriszekből áradt. - Semmi baj- ráztam aprót zavartan fejemen, közben még mindig reflexszerűen vállát markolva. Még akkor kaptam el, mikor majdnem belebotlottam. Nem akartam ilyen kontaktot, nem állt szándékomban fogdosni, csupán csak kezeim maguktól mozdultak. Zavarba jöttem,ez tény… És egyre furcsább. Biztos, csak azért mert már rég nem voltam ilyen közel vonzó férfihoz~ konstatáltam, miközben kezem lefutott karján a könyökénél elengedve őt. Volt időm egy alaposabb szemlére, de egyelőre még nem teltem be a látvánnyal, viszont éreztem nem lenne jó ötlet tovább falatozni. - Jól laktál?- kérdeztem immáron bátrabb mosollyal, kikerülve őt, az ajtón kilépve, zavartságom még a cukrászdában hagyva.

Emma	Előzmény | 2013.07.14. 09:44 - #13

Az oramon levo mutatot biztattam, hogy mozogjon mar, de persze az megmakacsolta magat. Sohajtva lerogytam az asztalra es koroket rajzoltam a lapra. Nemsokara azonben a lany virulo fejjel eltunt es oltozni kezdett, jott kifele, majdnem meg is botlott. Picit osszerancoltam a szemoldokomet... biztos egy ilyen ketballabas lanyra akarok most rahajtani? Ez komoly? Beleturtam a hajamba, majd utana folalltam es ugyinteztem a regi cs3lhez folyamodok, nekimentem. - neharagudj,nem figyeltem !- szabadkoztam es megjatszottam a remultet aki tenyleg nem figyelt, csak ment mint egy okor. Halovany, batortalan vigyort festettem az ajkamra

Emma	Előzmény | 2013.07.14. 00:37 - #12

Biccentettem, miközben ujjai enyéimhez értek-bár valójában nem emiatt;jót mulatott, ez van… Még három, még kettő, még egy.. A francba.. Hivatalosan már vége, de a sorban van még egy, még kettő, még három vendég. Oké, kibírom~ nyögtem magamban kelletlenül, majd az utolsó pár végeztével, szabad voltam. Király… Még néhányan üldögéltek kint a fagyijukvagy sütijük utolsó morzsáival bíbelődve én pedig megkönnyebbülve mosolyogtam kolléganőmre, aki a kis táblácskát a „zárva” részre fordította át. Persze még itt bent is akadtak néhányan, de több embert már nem állt módunkban kiszolgálni.. Ugyanakkor ki sem dobhattuk a még bennlévőket. - Ma te zársz, tudod! – örömködtem, miközben egy engesztelő-puszit nyomtam a nálam időseb, de nagyon jó barátomként kezelt nőre, aki egyben felettesem is volt. Még hátul sem voltam, mialatt már köténykémet-egyenruhámat- le is vetettem. Hátul aztán kicsit átöltöztem. Farmer sortom maradt, de az egyen pólótól, ingre cseréltem. Ezután táskám felkapva hajam kiengedve rajta aprót igazítva nem is vártam tovább. Talán soha nem kívánkoztam még ennyire haza… Fura. - Elbírod?- mosolyogtam kiviharozván a poharakat pakolgató nőre. Ő sokat sejtető mosollyal bólintott, majd intett fejével, figyeljek inkább, mivel, hogy vele beszélgethessek, hátrafelé lépkedve folytattam az utat az ajtó felé. Meg is lett az eredménye, nekimenvén egy széknek, egy pillanatra azt hittem elterülök, de egyensúlyomra találtam végül. Nagyot vigyorogtam, majd szemem végigfutott még a bennlévőkön mielőtt kiléptem volna

Emma	Előzmény | 2013.07.14. 00:35 - #10

Elvigyorodtam vegul amikor kiszaladt a szajan,hogy csak egy. Jot szorakoztam. Olyan hatassal vagyok ra mint a legtobbekre. Elvettem a fagyimat es ugyeltem, hogy ugy vegyen el, megerinthessem az ujjat. Magamban hirtelen fohaszkodni kedtem, hogy nehogy legyen baratja. Mogottem meg voltak emberek, igy nem alhattam le bajcsevegni, csak fizettem es felre alltam, hogy elfogyjon a sor es letamadhassam a lanyt. A sorban fokent gyerekek voltak, akiknek elviselhetetlen volt, hogy a melegben ne egyenek fagyit. Igen, valamikor regen nekem is igy volt, imadtam a fagyit,ma mar csak neha eszek, vagy citromot, vagy valamitami frissit. Ez a vanilia most direkt vanilia. Leultem egy szekre es ugy mericskeltem tovabb a kornyezetemetezen kivul a vasarlokat es a lanyt. A fagyi meg elfogyott es en mar tukonulve vartam, hogy vegre szabad legyen a lany.meg talan sose vartam ennyire, hogy egy lany szabad legyen es vegre velem foglalkozzon. Fura gondolatok is voltak a fejemben, miszerintelkepzeltem mikre lenne kepes.... de ezeket elhesegettem hiszen elegge hulye arcokat vaghatok kozben, igy csak vartam, es vartam....

Emma	Előzmény | 2013.07.14. 00:29 - #9

Az utolsó hajrák egyike. Ezaaz~ujjongtam magamban, már majdnem.. majdnem valóban ugrándozásra szántam magam…Vanília,csoki,citrom…A három állandóan fogyatkozó finomság. De szerencsére ma már nem érkezik utánpótlás. Még a csokiskeksz is népszerű…~folytattam elmélkedésem miközben sorjában már a harmadik csokiskekszes tölcsért nyújtottam oda. Ilyenkor már nem maradnak meg az arcok, csak automatikusan nyomtam az emberek kezébe a kért gombócokat, minél hamarabb túl akartam esni rajtuk. Persze, vannak kivételek.. Mint például ez a srác. Sokat sejtető mosoly ült képén, ugyanakkor elég komoly volt arca. Neem…Nem is, az nem mosoly csak valami kezdemény. Sanda, de érdekes. -Csak egy?- szaladt ki számon szemtelenül, am engem is ledermesztett egy időre, majd elszakadva pillantásától, mintha semmit sem kérdeztem volna kiszolgáltam. Egy gombóc vanília. Ahogy kérte. Odanyújtottam a tölcsért közben az árát mormogtam. Nem is hagytam, hogy előbbi nyelvbotlásomra válaszoljon… Ilyekor kettő alatt meg sem állnak általában, de ma már négy gombócot is egyensúlyoztam egymásra nem is egyszer.Mindegy~ ha Mr. Magabiztosság így akarja, nem tartom fel sem őt, sem az én hazamenetelem, sem pedig a sort.

Emma	Előzmény | 2013.07.13. 23:44 - #8

A meleg kibirhatatlan kezdett lenni, ismetelten a vallamra vetett polommal rohangaltam az utcakban. Szokasos, vegeztem a dolgom, neha elvallaltam,hogy anyagotszallitok,vagy csak megvertem valakit, esetleg ha nagyon untam magam, az elvezetek konnyebb utjat valasztottam es elkaptam egy szajhat. Ma azonban ezek eggyike sem volt a terveim kozott. Egy konnyed seta meg nekem is kell neha, nem? Vagy tevedek? A jarokelok hangosak voltak, mint mindog, meleg volt, ez a bikinis lanyokon is latszott. Mig mashol arrol lehet megallapitani, hogy itt a nyar, hogy megjelenik az elso nyitott tetos sportkocsi az uton,itt onnan, hogy szorfos emberek rohantak el melletted, immar egy shortban es mogottuk bikinis lanyok loholtak, mint a rendes pincsikutyak. Lejaratjak magukat, aztan csodalkoznak, hogy egy ejszaka erejeig hasznaljak oket a ferfiak. Kezdett kiszaradni a szam. Epp azon gondolkoztam, hogy vegyek.e egy sort magamnak, mikor folloktem egy kisfiut. Tokeletesen veletlen volt, most meg a bunko enemrol is megfeledkezdtem, csak rosszalloan neztem ra, mintha o tehetne errol az egeszrol. Nem fogom bevallani sosem, hogy en voltam a hibas. Es mivel szulei sem voltak a kozelben, csak tovabb alltam. A fagyi azonban megragadta a fantaziamat.korbeneztem es be,entem a fagyizoba. Nem kellett csalodnom. Egy szoke any allt a pult mogott. Rosszfius osoly kuszott azarcomra es egyenesen elindultam fele. Folvettem a polomat, hogy senkit ne botrankoztassak meg es arcomra komolysagot varazsoltam. Nemsokara en kovetkeztem. Ezido alatt sikeresen folmertem bajait, arcat. - vanilia - ez akar kerdes is lehetett.... ketertelmuaz en szemszogembol. Fagyi is lehet meg nem is....

Emma	Előzmény | 2013.07.13. 23:03 - #7

Már csak fél óra a zárásig, de az emberek még mindig nyüzsögtek a cukrászdában. A szokottnál is melegebb idő teszi~könyveltem el magamban, majd haragosan az órára pillantottam. És hogy szombat van~tettem hozzá, miközben odanyújtottam egy vanília-grapefruitot édes tölcsérben egy fiatalka lánynak. Egy mosollyal fogadja, majd fizet. Aztán jött a következő. Meg az azutáni…A sor csak növekedni látszott az idő múlása ellenére… Persze, mert most otthon lenni volna kedvem~fortyogtam magamban, miközben újra az órára sandítottam. Csak 5 perc telt el azóta. És legalább ugyanennyi vendég. Vendégek tömkelege, akik előtt nem szabad megmutatnom, mennyire nincs kedvem most ehhez. És nem is látják. Kedvesen mosolyogtam mindegyikre, nem látszhatott, rajtam az,hogy legszívesebben most otthon kucorogtam volna. Egy idő után bele is feledkeztem, nm volt többször időm felpillantanom az órára. Egy igen forgalmas szombat délután volt ez, és már azt sem tudtam hol áll fejem. -Hupsz, elnézést- szabadkoztam zavartan mikor majdnem hamarabb engedtem el a kelleténél a tölcsért, s az majdnem az üvegen landolt. Szerencsére a vevő gyors volt, megküzdött az édességéért. Ilyenkor mindig sok volt a gyerekes család, őket egy fokkal vidámabban szolgáltam ki a legtöbb kölkönc nagyon bezsongott a fagyi látványától, és ez engem is felvidított. Épp egy ilyen família következett most, így mosolyom vigyorrá szélesedett. -Mit parancsolsz?- fordultam egyenesen a kisfiúhoz, aki az üvegre tapadva tanulmányozta a fagylaltokat. Gyanítom kiskora lévén csak a színük alapján döntött.

Emma	Előzmény | 2013.07.03. 20:03 - #6

Lezárt Kör! Még pár percre rá is visszapörgettem agyamban előbbi esetlen bókját-amit egy biccentéssel köszöntem meg- és még mindig mosolyt csalt arcomra. Most, hogy újra a székemen csücsültem, kíváncsian vártam Larry válaszát kérdésemre, közben pedig számmal szívószálamért nyúltam, hogy folytathassam jegeskávém elfogyasztását. Nos, többször is éreztem története alatt, hogy megakad a torkomon a mostanra cseppet sem hűs lötty. - Hopp…-tömörítettem össze véleményem nyelve egy utolsót italomból és úgy hallgattam tovább az elkeseredett partnerem. Éreztem, hogy csak úgy kiszakad belőle mindez, s ha akarná, sem tudná abbahagyni itt és most, csak úgy a közepén. Valahogy nem zavart, hogy eléggé lelkizősbe fogunk átmenni, ha így folytatjuk - sőt szinte éreztem ez most jól jön saját problémáim enyhítésére is. Kétségbeesetten előadott sztorija után, úgy tűnt csak még jobban elmerül ebben az állapotban. - Nyugi, dehogy nézlek őrültnek!- mentettem a menthetőt, összeráncolt homlokkal, felkarját megsimítva, abban a szent minutumban mikor Larry kezeibe temetkezett. Igazándiból felfogásom most túl tompa, lassú és használhatatlan volt ahhoz, hogy minden egyes rémisztően furcsa információt feldolgozzon és megértessen velem, ugyanakkor egy percig sem kételkedtem mondandójában. Abban viszont annál inkább; valóban ép elméjű-e még ez a szerencsétlen srác, nem készítette-e ki teljesen a nem mindennapi pár. Csendesen ültem tovább. Tudtam hallgatóságnak most kitűnő vagyok, de megszólalni egyelőre még nehezemre esett, így ismét neki kellett megtörnie a csöndet, némiképp magyarázattal szolgálva arra, hol a csudában van összezárva ennyi őrült. Ekkor ismét italommal próbáltam rásegíteni-illetve az abban lévő koffeinnel- agyam felpörgetésére, de ahogy kitért a panelház lakóira, ténylegesen megakadt félúton a kávé. - Egy liba?- vontam össze most már én kétségbeesetten szemöldököm,közben aprókat köhhintve,hogy továbbsegítsem az ital útját. Még pár másodpercig keservesen bámultam rá majd megpróbáltam összegezni. - Tehát, egy pánszexuális kifejlett 25 éves férfi, aki bukik a villanykapcsolókra és majdnem mindenre amibe bele tudja préselni aaa… farkát - emlékeztem vissza az ő általa használt szóra, majd folytattam- egy drogfüggő 19 éves srác egy liba, akiről egyelőre semmi brutálisat nem tudok azon kívül hogy egy liba-ráncoltam elgondolkodva homlokom- és …?Ki van lakik még ott rajtad kívül?- néztem rá.- Mindegy, tehát az ismeretlen és te.. mindez egy panellakásban…Bizarr… De egyszer szívesen megnézném!- foglaltam össze de egy vigyor –amit neki szántam – kiült az arcomra. - Apropó, te milyen perverziókkal büszkélkedhetsz?- hajoltam közelebb, egy kaján görbével, azt az esetet is számításba véve; erről nem szeretne túl hangosan szólni. Amúgy pedig , sejtésem szerint ő volt a jófiú a történetben. És azon kívül, hogy egy nagy madár volt, nem tudtam más bűnt a számlájára írni. Legalábbis elsőre. De ezek után… Franc se tudja. - És ki az a szőke csaj?- bukott ki belőlem a kérdés miközben magamban még mindig rendezgetni próbáltam a képet. - Aki veled volt múltkor…Bocs ha túl indiszkrét és kíváncsi vagyok, nem kell ám válaszolnod…- dőltem hátra, visszavonulásomat jelezve, de még mindig elmélkedve. Egészen addig bírtam ezt a pozíciót - változtatás nélkül-, amíg ki nem tértünk rám… Csodálkozva néztem rá. - Viccelsz?!- támaszkodtam az asztalra közben zavartan piszkálgatva szívószálamat –Tévedtél.. Átlagos lányos problémákkal küszködöm,eltörpülve a tieid mellett-utáltam átlagos lenni, de mellette mégis ez volt a legjobb szó rám és gondjaimra –Azonkívül pedig kiderült, hogy többet költöttem ebben a hónapban, mint amennyit valaha is kerestem-vontam nemtörődöm módra vállat. Általában így intéztem el az engem szörnyen nyomasztó dolgokat, s így a külvilág sem kérdezősködött, hisz reakciómból azt szűrték le; nem érdekes. - Állítólag  szükségeltetne valaki akivel megoszthatom a házam,és a kiadásokat is, de nem fűlik hozzá a fogam, s bevallom te sem győztél meg… - néztem percek óta most először rá egy futó pillantás erejéig, egy hasonlóan rövid életű mosolykával. –Bár a te életed biztosan nem unalmas –próbálkoztam a dolog jó oldalára is rávilágítani- Csak épp jobban vágyom egy háziállatra mintsem valaki olyanra, aki csak nyűgöt jelent… De attól tartok egy állat csak még több pénzembe kerülne… Ami, tegyük hozzá; nincs. - rándítottam ismét vállamon majd ránéztem és mosolyom újra visszatért. – Ennyit erről, de most már eleget sírtunk, inkább mesélj valami másról, mondjuk arról milyen… milyen ilyen magasan az élet!- futottam végig szemeimmel újra a hosszúnak tűnő felsőtestén, s haján, ami talán még dobott is egy kicsit magasságán. Mindig is imádtam a magas pasikat, sőt kifejezetten vonzódtam hozzájuk.Bár nálam nem volt nehéz magasabbnak lenni, így szinte mindegyikben találtam egy pozitívumot. Igaz mára már eléggé összekutyulódtam ebből a szempontból, s nem volt konkrét ideálom, mint régebben, de Larry sok mindenben megfelelt volna annak a régi Ellenek. De a mostani.. A mostani nem vágyott másra- jókedve ellenére-, csak egy sírópajtásra.

luch	Előzmény | 2013.07.03. 00:41 - #5

Már akkor tudtam, hogy nyert ügyem van, amikor felkacagott szövegelésem közepette. Nem hiába, én is nevetnék magamon, ha tehetném, de jelen esetben képtelen vagyok egy vigyort is kipréselni saját szánalmam élvezetére. Miközben szép sorjában válaszolgatott, én megértően vagy helyeslően bólogattam, és némán hallgattam a kulcszörgését.  - Szép neved van – szóltam közbe halkan, hátha nem szakítom félbe, de egy béna bók, mint ez, mindig szokott kelleni, nem? Mivel nővel már rég voltam kettesben, így most igazán zavarban éreztem magam, mert Madisont sosem tekintettem annak. Ő inkább egy fiú, mocskos dolgokkal, perverz szokásokkal, felfújt mellizomzattal, és levágott fütykössel, átoperált nemi szervvel. Ha pedig nem akarom ennyire megtekerni, cifrázni, akkor egyetlen egy szót mondok: metroszexuális. Olyan, mint Colin, csak a legrosszabb fajtából.  - Kehely – válaszolok mosolyogva. Két gombóc vanília, és csoki, egy gombóc eper, és három gombóc sárgadinnye. Persze, derülten bólogatok, hogy rendben, elfogadom a meghívást, holott ez nincs így. Amint megeszem, ki is fogom fizetni, mert bár kedves gesztus, ha már kinyittattam vele a cukrászdát ennyit muszáj. Leülök vele szembe, beletúrok kanalammal a színes gombócokba, majd felnézek Ellere.  - Nem tudom – vallom be őszintén, letörten. – Tudod, eléggé fura pár, nem hétköznapi viselkedéssel. Colin csak 19 éves, Riley pedig huszonöt, amivel semmi gond nincs, de egyáltalán nem olyanok, mint egy pár. Colin alapjáraton mindenkivel összefekszik, nem mellesleg drogfüggő. Riley pedig pánszexuális, és teljesen rá van izgulva a kapucsengőkre. Oda dugja a farkát, már bocsánat, ahol talál lyukat, és még egy porszembe is képes szerelembe esni. Ettől függetlenül már évek óta együtt vannak, össze akarnak házasodni, és családod akarnak. Riley mindig azt hangoztatja, hogy Colin fogja kihordani a gyerekét. – Egy pillanatra tenyerembe temetem arcomat. Nagyon, de nagyon zavarodottan hangzik ez az egész, mintha most szabadultam volna az elmegyógyintézetből. – Ne haragudj, most biztosan őrültnek hiszel, de, amit elmondtam az mindig igaz. – Zavarba jöttem saját magamtól. Egy ismeretlen idegennek tálalom ki valószerűtlen napjaimat. Elgondolkodtató, hogy az ember miért képes megnyílni egy számára ismeretlen embernek, legalábbis nekem könnyebb. Ha Riley, vagy Colin ülne velem szemben, már nehezebb lenne. Noha nem a mondandóm súlya, a feszült légkör miatt, hanem mert; Riley szerelmes lenne az egyik asztalba, és azt próbálná elcsempészni, Colin meg egy másik asztalt próbálna elrágcsálni. És akkor én beszélhetek nekik, meg se hallanának.  - Négyen élünk együtt egy panelházba, meg egy liba. Szívrohamot a libától szoktam kapni, sokkot pedig a többiektől – fájdalmas sóhaj keretében engedem ki bánatomat. – De, inkább mesélj te – böktem kanalammal felé. – Mi nyomaszt? Már az első pillantásnál felfedeztem a keserűséget, és biztosan tudom, hogy az enyém igen erősen eltörpül a tiéd mellett. – Napestig beszélhetnék a nyűgjeimről, az elmúlt évek fáradalmairól nosztalgiázhatnék, de felesleges lenne, mert megőszülök, mire azt a sok élményt elmesélném. Talán az unokáimnak majd jó lesz mese gyanánt. Egy nagyobb adag csokis fagyit kanalaztam ki, emeltem a számhoz, kaptam be. A sok beszéd alatt alig ettem valamit, így most pótólom be, amíg Elle beszél, már ha fog.

Emma	Előzmény | 2013.07.01. 16:25 - #4

Teljesen elveszettnek éreztem magam. Valahogy sejtettem, kívülről sem látszhatok többnek egy nagy rakás ürléknél, hála látványos önsajnáltatásomnak, és szenvedésemnek. Kanalammal unottan piszkálgattam az utolsó pár gombóc fagylaltom egyikét és épp rászántam magam egy újabb falat bekapására, mikor egy magas alakra lettem figyelmes. Annyira elvoltam gondolataimban, fel sem tűnt, hogy bárki is a cukrászda ajtaját célozta volna meg. Úgy láttam még nem vett észre,- csak a zárva táblát- s ezt kihasználva, csendesen ültem tovább árgus szemekkel csüngve rajta, komótosan végigmérve. Italomért nyúlva egészen úgy éreztem, mintha moziban lennék, figyelemmel követve a…. Szerencsétlen főhőst. Ha nem lettem volna ilyen hangulatban, bizonyára más jelzőt aggatok rá, de  ilyen passzban voltam… És különben is, eléggé illet rá, már másfél órával voltunk zárás után. Általában ilyenkor már itt sem szoktam lenni, akkor sem ha én zárok. De nem volt kedvem hazamenni. Nagy szemekkel néztem, miközben felém közeledett. Így most már meg is ismertem. Illetve, csak látásból, az arcmemóriám elég jól működött; már járt itt párszor, őt talán még valami dögös szőke is volt vele… ’asszem. Ahogy elém ért, akaratlanul is mosoly kúszott arcomra. Nem tudom miért, nem szabadott volna. Egy- akárhogy is nézem-, kifejlett férfi állt előttem, ebből következik tehát, szúrós szemekkel, rozsszándékot gyanítva kellett volna fogadnom. De nem ment, ahogy megszólalt már kislányos kacagásom is előtört belőlem.  Figyelmesen végighallgattam mondandóját, amit most úgy tűnt a teremtéstől kezdett. Pár pillanatig magam elé nézve próbálgattam minden információt feldolgozni, majd sorjában a neki szántakat is elrendezni. - Szia Larry - mosolyogtam rá. Kicsit elkeseredettnek látszott, és én is az voltam, nem volt hát kedvem még rontani a helyzetünket. –Nem zavartál meg semmit!- vontam vállaimon aprót majd felálltam kezembe fogva tálam. - Gyere csak, amúgy Elle vagyok-mondtam miközben az asztalok közt kiszlalomozva az ajtóhoz sétáltam. Benyitottam-kulccsal ugyanis még nem zártam be. Már rögtön tudtam, nem tudnék nemet mondani, és nem is akarok. Miután kicsalta történetével az első nevetést belőlem, úgy gondoltam, ennyivel tartozom neki. A pult mögé sétálva, felvéve kiszolgáló szerepem mosolyogtam rá. Most tudatosult csak bennem milyen égimeszelővel van is dolgom. Bőven elbújhattam volna mögötte.. Bár ahogy néztem, széltében semmiképp. - Tölcsér, avagy kehely lesz?- kérdeztem. Örültem, hogy valami végre kizökkentett, már elég régóta ücsörögtem ott. - Sajnos zárás után már nem olyan széles a választék, de remélem azért ez is megteszi!- mondtam miután levettem a tetőt azokról, amelyikekről tudtam, hogy édességet rejtenek. - És…Ha tényleg segít rajtad… a vendégem vagy!- bólogattam, inkább magamnak megerősítve álltásom miközben kiszolgáltam.  –Nekem, ma valahogy nem jött be- magyaráztam végezvén, visszapakolva, majd újra a kinti asztalok felé véve az irányt. Sejtésem szerint követett. Valamiért tőle reméltem a vigaszt. Talán mert ő is legalább olyan bénának tűnt, mint én, ugyanúgy elkenődve, s ott volt az a „furcsa egybeesés” amire már az elején felfigyeltem. Hülye lakótársakat emlegetett… Nekem még nem volt, de már én is ráaggattam gondoltban a szerencsés illetőre ezt a jelzőt.  Tehát ugyanazok a problémák teljesen máshogy összegyúrva. Mi másért futottunk volna össze? Ismét egy égi jel… És neeem, nem képzeltem be semmit, ez egyértelmű… - De legalább volt értelme majdnem lekésni a fagyizást?- böktem az édességére. - Rendbe jött a lakótársad szerelmi élete?- kérdeztem visszaülve a helyemre, hisz italom még ott várt. Közben biccentettem; megnyert egy fagyizásra.

[23-4] [3-1]