FrissítésSúgó

Szaszy	2013.06.20. 14:46 -
	Miami legközkedveltebb helye. A forróság elől ide menekülnek a lakók, turisták, hogy megmártózzanak a mindig tiszta tengervízben. A több kilométer hosszú partszakaszon megtalálhatóak a napozók, sétálgatók, sőt, népszerű a strandröplabdázók körében is. A gyorsbüfék kielégítik az éhes gyomrokat, míg a koktélbárok különlegességeikkel hűsítik a felhevült testeket.

[60-41] [40-21] [20-1]

Emma	Előzmény | 2018.03.08. 11:21 - #60

Nem éreztem J.J. érveit olyan erősnek miközben az alapból kényelmetlen helyzet fennállt, de úgy tűnt az egész stáb egy pillanat alatt átrendezkedett és látszólag gond nélkül folytatódott a fotózás. Persze csak én tudtam, hogy a stylist mosolya most más és hogy ezek után sokan vagy utálni vagy a háttérsztoriért könyörögni fognak. Ami engem illett partneremre pillantva megpróbáltam minél jobban belehelyezkedni a szituációba és J.J. kissé öntelt, mindenesetre túl magabiztos kijelentései megkönnyítették a dolgom. Ezt már ismertem, ez már egy biztos pont. Hamarosan elfogott a Deja Vu érzése, hiszen mi ezt már sokszor lejátszottuk, de úgy tűnt mégsem elégszer. - Ez nem te vagy J.J. … -csóváltam a fejem és próbáltam erőltetetten szánakozó arcot vágni majd a csupasz testrészeimre pillantottam- Neked ez továbbra is tabu, javaslom élvezd ki, hogy újra ilyen közelről láthatod-biccentettem oldalra fejem majd hátravetve, felnevettem ahogyan ügyesen,ismét eljátszott a szavakkal. Igen ez ment neki, s én pedig ennek hatására mindig könnyedén belelovaltam magam a játékainkba. - Ne is mondd, én sem értem, miért te reklámozod azt a méregdrága öltönyt, ha rajtam is lehetne...- jelentettem ki és közben lepillantottam ahogy az utolsó segéd is elrebbent a vádlim kenegetésétől. Patrickre néztem aki kifejezte tetszését és nem reagálva J.J. lejjebb kúszó kezeire a férfire pillantottam. Megjegyzésére legszívesebben tényleg csak annyit kérdeztem volna, hogy mindez most komoly-e hiszen már magam sem tudtam elhinni, hogy ennyire nagyra van magával. Nem, remélem azért ezt ő sem hiszi el, még ha ilyen pimaszul jól kinéző férfiról is beszélünk, nem lehet valóságos ez az önkép amit magáról állít. - Komolyan azt hiszed, hogy ez így van?-adtam hangot mégis érdeklődésemnek, jó pár másodperccel azután hogy a fényképezőgép kattanásai megkezdődtek. A pózok gyorsan változtak, párhuzamot vonva más alkalommal is amikor J.J. karjaiban kötöttem ki. Kérdésemet igyekeztem olyan hangvételűre igazítani, hogy ne legyen egyértelmű, hogy komolyan vagy csak a játékot folytatva kérdezem, de azért motoszkált bennem a gondolat. Vajon komolyan érdeklem még? Ennyi idő után is, ennyi évvel később? Tényleg sehová sem jutottunk ennyi idő alatt? ~Talán jobb lenne ha hagynék mindennemű komolynak szánt megállapítást J.J. -vel kapcsolatban...

Szandy

Előzmény | 2018.02.14. 09:19 - #59

- Ugyan ki tudna ennek ellenállni? – tettem fel költői kérdésem, miközben magamra mutattam és megvillantottam egy csábos mosolyt. Véleményem szerint bármit eladok. Meglepődtem, nagyobb ellenállásra számítottam, mikor a lánynak leesett, mi is a tervem. Felkészítettem izmaim, hogy megtartsam a menekülni próbáló lányt, kigondoltam érveim, amelyekkel meggyőzhetem, ne ellenkezzen annyira a fotózás ellen, azonban mindez úgy tűnt, hiába. Láttam furcsa pillantásokat a stábtól, Danielle pedig azt hiszem, túlságosan meglepődött az elején, csak halk hitetlenkedésének adott hangot. - Már miért ne állhatnál itt? Én is itt dolgozom – kacsintottam rá, ahogy próbáltam oldani esetleges feszültségét. Még én magam sem jöttem rá igazán, mi is vezérelt ehhez a tettemhez, de közelsége felelevenítette bennem azt a fajta izgatottságot, amit évekkel ezelőtt kis játékaink, becserkészésének próbálkozásai okoztak. - Ugyan már, a szétgombolt inggel én is elég laza vagyok, nem kell kisestélyit viselnie! – szóltam oda a fotósunknak, mikor kifejezte nemtetszését. – Nincs valami megfelelő a stylistjaidnál? Értettem én, hogy művészlélek, meg minden, de nem mindig csak úgy néznek ki jól a dolgok, ahogy ő elképzeli. Majdnem mérgesebb hangnemet felvéve folytattam mondandóm, miközben Elle zavart tekintete és az elégedetlen Patrick között járattam pillantásom, de szerencsémre a férfi végül az én malmomra hajtotta a vizet, sőt… Elégedett vigyorral néztem végig, ahogy a szőkéről szép sorban eltávolítják a ruhadarabokat, míg csak egy igen mutatós fürdőruha maradt rajta. Hosszú másodpercekig legeltettem rajta tekintetem, és tudtam, az a meggyőződésem, miszerint nem akarom az ágyamba csábítani ismét, szertefoszlott. Akartam, viszont elmémbe beröppentek a születésnap kényes pillanatai. Nem akartam, hogy még mindig úgy érezzen irántam, ahogy akkor, hiszen okkal hagytam el aznap este a házát. Gondolataimból kérdése szakított ki. - Én úgy látom, épp ismét levetkőztetlek – húzódott csibészes mosolyra a szám. Bár fizikailag nem én tettem mindezt, én idéztem elő, és ez nekem elég volt. Kuncogásából tudtam, nem mérges, remélhetőleg nem fog többet visszakozni, és ahogy nekem dőlt, még nehezebben kapaszkodtam azokba az emlékképekbe, miszerint nem szeretném mélyebb érzései miatt megbántani. Ahogy többször is végigszántottam testén tekintetemmel, szépen lassan el is engedtem őket. Visszaragadott a vadászat gondolatának izgalma, a kihívás, hogy játszadozásainkkal végül elérjem a célom. ~Az évek során több, mint elég ideje volt, hogy túllépjen rajtam ~ győzködtem magam. Patricknek igaza volt, a kontraszt tényleg nem volt rossz, fekete fürdőruhája tökéletesen illett világos bőréhez és szőke hajához, az olajtól hívogatóan vonzó bőre pedig egyre jobban csábított. - Nem tagadom, ezért a látványért lehet is bolondulni – búgtam halkan, miközben derekára tettem a kezem, hogy még stabilabban tartsam, míg elvégezték rajta az utolsó simításokat is. - Gyerünk, Danielle, mutasd meg a kamerának is a ’nem tudsz nekem ellenállni’ arcod – vigyorogtam, és kezem még mindig rajta tartva, kissé kihúzva magam tekintetét nem eresztve felvettem leghódítóbb arckifejezésem, és már hallottam is a fényképezőgép első kattanásait.

Emma	Előzmény | 2018.02.06. 22:08 - #58

- Abban még nem lehetünk biztosak-kúszott az én pillantásom is a zakó márkájára és hangom kissé kétkedő volt-csupán a játék kedvéért. Egy utolsó vonás, az orra hegyén, majd hagytam, hogy felegyenesedjen és folytassa a munkát. Kisétáltam a fotózás színteréről és eszközeimet rendezgettem. Nem igazán észleltem, mi történik a hátam mögött, hisz egyenként elnevezgetett ecseteimet gondosan vissza kellett pakolni a helyükre, nehogy aztán megsértődjenek és mondjuk megszökjenek, vagy bármi ilyesmi. Mire legközelebb észbe kaptam, csak arra lettem figyelmes, hogy a fotózás áll. Érdeklődve néztem J.J. felé, aki nagy gesztusokkal magyarázott valamiről Patricknek s ahogy egy pillanatra kisandított rám a beszélgetésből, kissé megijedtem, miről is lehet szó, amihez nekem is közöm lehet. -Tessék?-vontam össze szemöldököm pár másodperccel később, mikor odasuhant elém és megragadott.-Már vagy egy órája ezt próbálom csinálni, ha nem tűnt volna fel-mérgelődtem-persze kicsit rájátszva, miközben ő határozottan vezetett a kamerák elé. Megrökönyödtem, ahogy próbáltam megérteni a helyzetet. -Én itt dolgozom..Nem állhatok csak úgy ide be-halkítottam le a hangom J.J.-nek lapulva még a stáb többi tagját szuggeráltam. Nyugi ez csak egy vicc- küldtem szét megnyugtatónak szánt pillantásaimat a többieknek. -Jó-jó, nem! Ez így nem lesz jó-sóhajtozott színpadiasan Patrick… Hát igen ami azt illeti nem készültem ma arra hogy kamerák elé álljak, de még csak arra sem hogy valaki az én sminkemben a kamerák elé álljon. Farmersortot és alatta egy egybe részes fekete fürdőruhát viseltem cseppet hívogató dekoltázzsal,rajta egy lenge mintás inggel ami idáig kellőképp takart. A lényeg hogy tipikus Miami tengerpartjaira szánt külsőm nem igen illet J.J. talpig elegáns fotózásához. -.nem arra nincs idő...vegyétek le tudom is én..-legyintett a fotós, már csak ezt a mondatfoszlányt tudtam elcsípni, visszatérve a Földre zavart gondolataimból. A két stylist asszisztens, gyakornok, tudom is én egészen pontosan mik, egykettőre előttem álltak és levetették velem a farmerem, s az oversize ruhadarabot fürdőruhámról.-Maradhat-hangzott az utasítás mikor az egyik a sarumat kezdte kikapcsolni, így a csatja gondosan visszakerült eredeti állapotába. -Elárulod, hogy mit csinálsz?-kérdeztem nagy szemekkel fogaim közé szorítva a szavakat, hogy ne szökjenek messzire, maradjanak kettőnk közt. -Tiszta bolond vagy-tettem még hozzá fejemet csóválva és halkan kuncogva majd kicsit meginogva ösztönösen belékapaszkodtam- ő volt a legközelebbi stabilnak tűnő dolog. Valaki ugyanis elkezdte olajozni a lábaimat. Érdeklődve pillantottam lefele és legszívesebben átvettem volna a saját testem kenegetését de tudtam hogy mennek a dolgok... Fantáziám persze simán elszárnyalt volna a helyzettel, és már számtalanszor elképzeltem magam mint modell, vágva azokat a tipikus arcokat...De hogy most és hogy tényleg megtörténjen? Pont míg Patricknek dolgozom.. Ez elég necces volt és csak reménykedni mertem hogy J.J. valami szuper magyarázattal áll elő arra az esetre ha nem sülnek el jól a dolgok. -Ezaz, nem rossz,van valami ebben kontrasztban!-hallottam Patrick hangját amint végignézett rajtunk és kissé megkönnyebbülve J.J.-re néztem. Már csak a képeknek kell majd  visszaadniuk ezt a „tetszetős kontrasztot”.

Szandy

Előzmény | 2018.02.06. 10:00 - #57

Elégedetten hallgattam, hogy maradni fog, miközben kutatva pásztáztam arcvonásait a kis érintésemre adott reakciót keresve. Realizáltam magamban is, mozdulatom nem csupán ösztönszerű volt, tudni akartam, ennyi idő elteltével még mindig ugyanúgy reagál-e rám, mint azelőtt, s nem kellett csalódnom, és bizony imponált férfiúi büszkeségemnek. Apró jel volt ugyan, de ott volt arckifejezésében. Nem is vártam mást, melyik nő viselkedett volna másként jelenlétemben? Nem, mintha újra az ágyamba akartam volna csábítani, azt már sokszor próbáltam, meg hát ott van a barátnőm, ami hűséggel jár, vagy mi. Kötelezettségek… Még mindig nem értettem, ki akarja ezt. Pillanatnyi zavarát egy rövid magabiztos vigyorral jutalmaztam, s hamarosan átadtam magam a kamerának, ahogy azt a lány is kérte. Magabiztos, fölényes arccal tekintettem a fényképezőgép lencséjébe. Tudtam, az ilyen divatfotózások képei nem feltétlenül a férfinemnek készülnek, inkább a nőket vonzzák, hogy azok rábeszéljék majd párjukat egy ilyen öltözékre. A nőknek pedig egy férfi kell, akiről jól látszik, a társadalomban előkelő helyet foglal el, el tudja tartani választottját. Nem hiába preferáltam én is ezt az öltözködési stílust a hétköznapokban is, segített megnyerni magamnak az adott hölgy szívét, s leginkább testét. Élvezettel fürdőztem a reflektorok, a vaku fényében, míg az emberek sürögtek-forogtak körülöttem, elvégezve egy-egy apró simítást hajamon, ruhámon, egyszóval, én voltam a középpontban. Nem sokkal Miamiba érkezésem után kaptam egy névjegyet az utcákat járva azzal, hogy jól mutatnék a kamera előtt. Tudtam, hogy a Torontoból magammal hozott pénzzel egy ideig kényelmesen elélhetek, de nem az örökkévalóságig, s mivel még nem volt munkám, ez pont jó kiegészítésnek tűnt, később fedeztem csak fel, nem utálom, amit csinálok. Utazásokkal is járt, új helyeket fedezhettem fel új nők társaságával egyetemben. A komolyabb beállításokkal kezdtünk, egyik póz követte a másikat, majd egyre lazult stílusom, ruháim rajtam, ezzel együtt egyre átváltottam a macsósabb, csábító kisugárzásomra, s nem egyszer hallottam az „imád a kamera” kifejezést. Zakóm már csak vállamon átvetve lógott, ingemen egy-két gomb is elengedett, mikor ismét a szőke lány került elém munkafelszerelésével. Rutinosan kissé lejjebb ereszkedtem, hogy elérje arcom, majd önelégülten mosolyogva megszólaltam játékos megjegyzésére: - Még a tűrhető arcommal is sikerült eladnom ezt a… - gyorsan a zakó címkéjére pillantottam – Brunellot. Ahogy Danielle végzett, egy másik hölgy kigombolta rajtam az inget, mégiscsak a tengerparton vagyunk ragyogó napsütésben, a viseletnek illeszkednie kell a környezethez, úgy láttam, itt az idő tervem megvalósításához. Mielőtt folytathattuk volna, a stáb apró felháborodására a fotóshoz léptem. - Patrick, támadt egy ötletem – kezdtem, majd gyorsan felvázoltam neki, hogy csak ő hallja, milyen zseniális lenne, ha ott pózolna mellettem egy nő is a képeken. Tudtam, nem lesz egyszerű meggyőzni, s miután lefutottuk a köröket és biztosítottam, nem kell a második modellnek is fizetni, úgy állt, megkapja a bevételem ötven százalékát is, és ha nem olyanok lesznek a képek, ami egy ilyen márkához illő lenne, nem kell ezt is eljuttatnia a munkáltatóhoz – csupán nekem. - Danielle… - léptem a nőhöz a legszebb vigyorom felvillantva. – Felkészültél, hogy ragyogásoddal is támogasd mellettem a fotósorozatot? Kérdésem még be sem fejezve derekát átkarolva kezdtem el vezetni ellentmondást nem tűrően korábbi helyemre a fényképező elé.

Emma	Előzmény | 2018.02.05. 18:49 - #56

Már csak a két szemöldök, néhány helyen a kellő fény és a megfelelő pontokon lemattítani az arcbőrt- csak ennyi volt hátra. -Azt rögtön gondoltam-húztam el - morgására halkan felkacagva- egy kissé gúnyos vigyorra a számat, míg a szeme alatti korrektorral dolgoztam. Nem tudtam most azokba a szép, kifejező szemeibe nézni, és közvetíteni a mondandómban rejlő játékosságot vagy épp gúnyt, túlságosan lefoglalt hogy kihozzam a maximumot az amúgy is csinos vonásokból. Be kellett most érnie azzal a Daniellel aki szörnyen koncentrál a munkájára, ami történetesen az ő arcának „simogatása” volt, különböző ecsetekkel, különböző helyeken. Mivel mögöttem csupa idegeskedő művészember tombolt, jobbnak láttam amúgy is minimálisra csökkenteni a csevelygést nehogy még azt higgyék jól el is szórakoztatom a modellfiút, ezzel még jobban feltartva a fotózást. Még körülbelül 3-4 percbe telt még elkészült a remekmű. Lassan pillogtam, nehogy bármit is elszalasszak még behunyom a szemem és egészen közel hajoltam hozzá, hogy az utolsó simítást is elvégezzem; egy kis szájfény. Apró mozdulatokkal és gyorsan felvittem. Persze nem kell semmi durvára gondolni, az ilyen sminkek férfiaknak nem fognak a képen látszani, épp csak annyi jön majd le a nézőnek, hogy mindenük tökéletes. Hátrébb léptem majd elmosolyodtam ahogy teljes egészében szemléltem az arcot. Hangja kizökkentett munkám részletes vizsgálatától. Kissé zavartan tekintettem rá. Mintha nem is J.J. ülne velem szemben. - Persze - mosolyogtam rá, kissé elképedve, amit kérdésemmel próbáltam elfedni: - különben ki ügyelne arra, hogy ilyen jóképű maradj? – vigyorogtam. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer hallom majd Jeremy Jones reménykedő hangját maradásra kérlelni... Közben eszembe jutott, hogy én sem kérdeztem még semmit, egy árva hogy vagy -ot sem sikerült kinyögnöm, bár ez betudható volt a fennálló helyzetnek, ennek ellenére el kellett ismernem, égetett a kíváncsiság.- Hát az engem is érdekelne- bólogattam és nem is bajlódtam azzal hogy konkretizáljam, mi is érdekelne egészen pontosan: Én mennyit változtam? Ő mennyit változott? Mi történt míg szétváltak útjaink…? Inkább elsimítottam egy rakoncátlannak tűnő tincset az arcából és így már minden stimmelt, kivéve váratlan érintése. Az nem illet a képbe. Ahogy hozzám ért, szinte ijedten fúrtam szemeim az ő mélybarna íriszeibe s másodpercekig csak kerestem a válaszokat. De minek is? Tudtam, hogy direkt volt, tudtam, hogy mit csinál, vagyis nem, fogalmam sem volt róla. Mit csinál? Hogy minden ugyanonnan folytatódjon ahol abbamaradt? Szórakozik velem? Nyeltem egyet majd elhúztam a kezem. Nem, erre nem voltam most felkészülve. Próbáltam leplezni a sokkot ami ért és egy félmosollyal biccentettem felé, jelezve, hogy gesztusa elérte hatását. Majd kicsit odébb léptem, hogy átengedhessem a tajtékzó Patricknek, aki már követelte a kis modelljét. - Ah, J.J. tartogasd magad inkább a kamerának...-döntöttem oldalra „gondterhelten” a fejem, mikor néhány kigombolt inggombbal ajánlkozott, s szemöldököm összehúzva ajkaim hitetlenkedő mosolyra húzódtak. A sokk elmúltával éreztem ahogy felvillanyoz az az apró, rejtett érintés, amiről csak mi ketten tudtunk. Ez olyan elektromossággal és izgalommal töltött fel, hogy egyből éreztem, vág az agyam,ha játékra hív… -Nincs mit, máskor is-vigyorogtam és megcsóváltam a fejem mikor már nem látott. Hihetetlen pasi… Míg tartott a fotózás leültem a székbe amin idáig ő ült és táskámból -ritka pillanatok egyike- de elővarázsoltam mindhárom noteszem. Próbáltam összeegyeztetni, mikor és hol kéne lennem, de a dátumok nélküli „1 hét múlva, kedd, 3 óra” és ehhez hasonló feljegyzéseim nem sokat segítettek ebben… Olyan tíz perc elteltével aztán néhány kendővel és ecsettel felszerelkezve igazítottam J.J. arcán, hiszen a nagy melegben szükség volt a folyamatos korrigálásra. - Nah, így már egész tűrhető - élcelődtem  mosolyogva miközben ő rogyasztott, én pedig pipiskedtem, hogy kellőképp hozzáférhessek a kívánt pontokhoz. A korrekció csak fél percet vett igénybe körülbelül, így ilyenkor már nem ültettem le a székbe a modelljeimet.

Szandy

Előzmény | 2018.02.04. 20:13 - #55

Ó, ha tudná, pedig mennyit változtam! Stílusom, csábos modorom nem – csak a hozzáállásom néhány dologhoz. Némán tűrtem, míg az arcbőrömre felvitte a különféle kencéket, s nem aggódtam, hogy új szerelmével elront bármit is, hiszen nálam nem kellett túl sok színt vagy milliméteres pontosságú vonalakat húzni, csak az alapok tökéletesítése a feladat. - Túlságosan is – morogtam utolsó megjegyzésére, miszerint nem hagyta figyelmen kívül mobilomat. – De senki fontos. Bár erről az illető vitatkozott volna, és valószínűleg megkövezne, ha itt lenne, de ez egyáltalán nem érdekelt, ebből pedig tudtam, hogy hamarosan ennek is vége. Mikor már nem érdekelt eléggé, hogy megtartsam az adott lányt, véget is vetettem a kapcsolatnak, hiszen ha nem teszek erőfeszítéseket, a másik fél lenne elégedetlen, ő dobna, ugyanott tartanánk. Csupán megkímélem magunkat pár szenvedéssel teli naptól, héttől, mindenkinek jobb így. Hamarosan Patrick sürgető hangját hallhattuk, de már tudtam, pillanatokon belül megvagyunk, és ez rosszul esett, meglepve magam is. - Ugye itt maradsz? Érdekelne, hogy telt az elmúlt 4-5 éved nélkülem… És hogy te mennyit változtál – mondtam vigyorogva, mikor megéreztem, végeztünk. Ahogy elhúzta kezét arcomtól, mintha csak véletlen tenném, feljebb emeltem karom, s ujjbegyem épp végigsimította tenyerének élét talán csak megszokásból, talán csak hívogatásképp. Tényleg reméltem, hogy marad, unalmas lett volna ez a fotózás nélküle, túl sok ilyet végigcsináltam már, ő pedig eddigi tapasztalataim alapján mindig tudott valami újat, kiszámíthatatlant mutatni. - Úgy hallottam, majd ki kell gombolnom az inget is – kacsintottam rá még utolsó meggyőző érvem közben, míg felálltam a székből és megigazítottam magamon az öltönyt, hogy aztán ruganyos léptekkel a helyemen teremjek. - Köszi a sminket! – szóltam még hátra, s ezután minden figyelmemet a fotósra fordítottam, aki épp pontos instrukciókkal látott el, hova és milyen pózban álljak. Dolgoztunk már korábban együtt, így nem volt nehéz megértenünk egymást. Néha a szőke nő felé pillantottam, miközben egy gondolat kezdett körvonalazódni fejemben, de tudtam, előbb a kötelező munkát kell letudni, és még az is kérdéses, ténylegesen mennyit marad itt a lány.

Emma	Előzmény | 2018.02.02. 15:22 - #54

Furcsa érzések kavarogtak bennem. Ahogy levetkőztem az első sokk utáni merevségem, túl sok minden kergette egymást az agyamban. Hihetetlen, hogy J.J. arcocskáját tisztítom a pamacsaimmal. Ez a leosztás nem volt megszokott, sőt már az sem, hogy mi ketten csak úgy összefuthatunk. Az évekkel ezelőtt volt… Ha visszagondolok arra az időszakra, összeszorul a torkom és talán a szívem még azon darabja is, amit idáig csak ő tudott megmozgatni. De J.J. az J.J. amilyen szép emlékek fűztek hozzá, olyan szörnyűeket is átéltem miatta. Viszont az idő és a távolság igencsak segítőkész páros ha szívfájdalmak enyhítéséről van szó, így túltettem magam rajta. J.J. és a közös kis kalandjaink viszont még mindig egy falat mennyországot jelentettek számomra, ha akartam, ha nem. Akkoriban megőrjített a tudat, hogy nem kaparinthatom meg az egészet abból amibe belekóstoltam de mára már lezártam, megmaradt szép emléknek hiszen legalább valakivel átélhettem az ilyesmit. Azelőtt azt sem tudtam mi fán terem az igazi szenvedély, és hogy milyen ha mélyebb érzelmei vannak az embernek...Nem feltétlen a szerelemre kell gondolni, de akár tekinthetjük azt is egy példának. De most? Most mégis mi dolgunk lehet még egymással…? Egy kis flört vagy néhány félreérthető csípős megjegyzés? Komolyan? Nem mondom, végül is jelen pillanatban szórakoztatott. Felkacagtam. - J.J. te semmit sem változtál- kuncogtam s eltávolodtam tőle hogy szemügyre vehessem az arcát. Most kivételesen nem azért hogy megállapítsam milyen vonzó is, sokkal inkább a hatékony munka érdekében. Ezután elővettem a bőrszínéhez passzoló színezett hidratálókrémet és azzal dolgoztam tovább. Könnyed mozdulatokkal vittem fel arcára a vékony réteget, így aztán minden bőrhibától mentes ellenben továbbra is természetes látszatot kaptunk. Áldtam az Istent, hogy van mit csinálnom, ami segít abban, hogy ne koncentráljak teljes mértékben a váratlan találkozásunkra. -Köszi-vigyorodtam el dicséretén, bár mindezt valószínűleg nem érzékelte csukott szemekkel. Én pedig próbáltam továbbra is arra fókuszálni, hogy mindent tökéletesen csináljak… Hangját újból meghallva, ismét mosolyogva dolgoztam fel a hozzám intézett kérdését. - Nem, nem...Régen fagyit árultam, meg mindenféle alkalmi munkát vállaltam-mondtam könnyedén s a korrektorért nyúltam amit szemei alá terveztem feltenni. Az idő sürgetett, de nem akartam. hogy munkámon ez meglátszódjon, így semmi sem maradhatott ki, ahogy az sem hogy pimasz megjegyzéseit hárítsam. - Ez mondhatni új szerelem, de nyugi, annyira nem friss, hogy az arcod kárára menjen-húztam fel a szemöldököm és a mosolyom is félmosollyá formálódott, abból is a gunyorosabbik fajtává. Tényleg nem kellett aggódnia, legalábbis a tudásom miatt nem, lassan három éve, hogy rendszeresen dolgoztam ilyen kaliberű fotózásokon, bemutatókon, forgatásokon. Egy jól ismert arc nem fog gondot okozni. Valaki azonban nagyon rámenős volt, amiatt esetleg főhetett a feje. Talán egy újabb egyéjszakás kaland aki többet akar, valami ilyesmi futott át az agyamon miután telefonja -feltehetőleg a zsebében- folyamatosan rezgő hangokkal akadályozta koncentrációm. - Valaki nagyon hiányol- állapítottam meg kissé epésen de ugyanakkor letörölhetetlen volt a vigyorom. Ha ezért akadtunk most össze eme munka erejéig, hát legyen, én élvezni fogom a kis szellemi párbajainkat.

Szandy

Előzmény | 2018.02.01. 23:08 - #53

Csak pár percre hunytam le szemem, s ezalatt teljesen figyelmen kívül hagytam telefonom rezgéseit. Amikor kinyitottam, mert valaki levette napszemüvegem, nagyobb döbbenet nem is érhetett volna. - Danielle Eastman – formálta ajkam némán a szavakat. Az első pillanatok, illetve szavai után minden erőmmel azon voltam, hogy palástoljam a felbukkanása keltette érzelmeket. Ismét meglepett ez a nő. Ez a nő, akit évek óta nem láttam már, és bár valószínűleg tudta nélkül, de ő fogott kézen és vezetett rá arra az útra, ahol jelenleg is vagyok, még ha eddig nem sok jó is származott belőle, a kapcsolatokból. Miután elváltak útjaink, több álmatlan éjszakát okozott, a gondolataim nem hagytak nyugtot, s még párszor megkértem egy-egy embert, nézze meg, éppen mit művel a lány, jobbnak láttam, ha nem keresem fel személyesen, hogy érdeklődjek, lett-e plusz lyuk a testében azóta. Barátok nem lehettünk, ő pedig az extrákat nem bírta volna, hogy csak extrák legyenek, én meg a kötelezettségeket, így mindkettőnk érdekében maradtam távol. Próbáltam betartani ígéretem, még ha a kimondása pillanatában egyikünk sem gondolta eléggé komolyan, megpróbáltam, hátha változik valami – az eredmény nem sok, de legalább hajlandó voltam kísérletezni. Egy pillanatra kiszáradt a torkom újbóli feltűnésétől, ezért kortyoltam egyet kávémból, mielőtt nekiesett volna a pamacsokkal arcomnak. Bevallom, először azt hittem, csak épp erre járt és felismert, azonban tettei és persze szavai sok mindent megmagyaráztak. Ő fog „megszépíteni”. Miután legyűrtem magamban az első sokkot, a már jól ismert kis macsós félmosolyra húztam ajkaim. - Nem gondoltam volna, hogy valaha hagyni fogom, hogy egyéb testrészeimen kívül az arcomat is kezelésbe vedd. Nem tehetek róla, zsigerből jött, mintha az a több év nem is létezett volna. Kis csipkelődéseink, kétes utalásaink jellemezték kapcsolatunk, és ez az énem ismét előjött. Úgynevezett romantikus kapcsolataim során igyekeztem ezt a stílust a minimumon tartani – ami nálam így is több volt a megszokottnál -, hiszen ami az első héten bejött a csajoknak, az később már nem biztos. Elmélkedésem közben lazán, kisimultan tartottam arcbőröm, szemeimet becsuktam, bármennyire is szerettem volna még párszor behatóan végigvizslatni a lány minden kis pontját, a vattapamacs és a közel sem kellemes illatú folyadék ezt most nem engedte. - Elég jól csinálod – állapítottam meg gyakorlott mozdulataira. Bár azt hiszem, sohasem került szóba munkája, az még csak meg sem fordult fejemben, hogy pont itt futhatunk össze. Belegondolva, nem bántam. - Mindig ezt csináltad? – kérdeztem, majd óvatosan, hogy ne akadályozzam munkájában, pimasz vigyorra húztam a szám. – Aztán nehogy elrondítsd ezt a szép pofit! - mondtam, miközben ujjaimmal kitapogattam mobilom kikapcsoló gombját, majd az előttem álló asztalkára tettem. Megelégeltem az állandó rezgéseket,amik a bejövő üzeneteket jelezték.

Emma	Előzmény | 2018.01.31. 23:36 - #52

A reggelem, nos mondhatjuk kaotikusabb volt az átlagosnál. Szerettem a munkát, amit végül kitanultam és örömömet leltem az alkotásban, a művészetben amit egy-egy ember arcán hajthattam végre, de kétségtelenül több szervezést igényelt, mint amit egy női határidőnapló elbír...Vagy kettő, netalán három, és nyilván az sem volt előnyként felsorolható, hogy ezeket a határidőnaplókat én vezettem. Vagyis próbáltam... Hogy miért volt három? Vicces történet, egyet kaptam-szörnyen giccsesnek és öregesnek találtam, mindenhol virágok borították- és nem volt szívem fájdalmat okozni a személynek azzal, hogy nem használom, hiszen egyértelműen szemtanúja lett volna, ha egy másikba jegyzetelek révén hogy sokszor együtt dolgoztunk... A második; fekete, bőrkötésű, igen felnőttes és komoly-véleményem szerint. Ezt a munkámhoz vettem, gondolván, hogy ebben majd mindent szépen és pontosan vezethetek, de a giccses társa megfosztotta a szerepe teljes jogú birtoklásától. A harmadik? Nem is volt hivatalosan határidőnapló, csak egy vastagabb, mentazöld naplószerűség vagy füzet, ki tudja...Ezt már évek óta hordtam a táskámban, ugyanezzel a céllal: majd ha valami fontosat hallok, felírom, ha jegyzetelni kell, kéznél lesz, de inkább a magánéletemre akartam korlátozni használatát. A vicces az volt, hogy jelenleg több információt tartalmazott mint a társai, mert azokat rendszerint elfelejtettem magamnál hordani, és ezen három kis könyv „használata” okozta, hogy sosem tudtam hol kéne épp lennem... -Ah Patrick, ne haragudj, két perc és készen vagyunk- szabadkoztam, mikor közel értem a fotóshoz, aki igen mérgesen méregetett- remélem nem kell új arcot építenem- súgtam oda mindezt már bizalmasabban, hátha a kis bohóckodásom a modell kárára oldja a feszültségét. Sajnos nem jártam túl sok sikerrel, így reménykedve és szándékosságnak álcázva a kezébe nyomtam a kávét, amit igazából magamnak vettem. Magamnak vettem, fél órája, halál nyugodtan ácsingózva, nézelődve a sorban, hiszen halvány lila gőzöm sem volt hogy késében vagyok...Vagy, hogy egyáltalán lennem kéne valahol. Hála Istennek a fotózásokra külön felszerelésem volt, ami minden mással együtt, előbb ékezett általában, előbb, mint én, pont az ilyen kis incidensek megkönnyítésének érdekében. Szememmel körbepásztáztam a terepet és rögtön azonosítottam az áldozatom. Sietve közelebb lépdeltem és vidám köszöntés után egy könnyed mozdulattal megszabadítottam Jeremy Jonest a napszemüvegétől. Egy pillanatra belém hasított és megbénított a felismerés, az újabb találkozás...Mióta Kacsát mentettünk nem láttam. Úgy hallottam munkái nem tartják Miami határain belül és hogy sokat utazott. Ezt mindig is testhezállónak éreztem ha róla volt szó, az életviteléhez tökéletesen illőnek. Épp ezért úgy gondoltam, esélytelen, hogy pont az én székemben köt majd ki. Pont ettől féltem, hogy ilyen tompaság és izgatottság lesz majd úrrá rajtam. Mertem remélni, hogy ez csak átmeneti érzés és a sokk hatás okozza, de úgy tűnt hosszúra nyúlik. - Jeremy Jones - jót tett hogy végre megtörtem a csendet, éreztem, hogy visszanyerem az irányítást a testem felett.-Nem gondoltam volna, hogy ennyi év után ismét kezelésbe veszlek majd-vigyorogtam rá majd elmémbe hagytam visszakúszni a külvilág zaját...Mögöttem már nagyon türelmetlenek voltak az emberek, -nem volt idő bájos csevelyekre- így fogtam egy vattapamacsot és a megfelelő folyadékkal belekezdtem az ismerős vonások teljes körű, szakszerű megtisztításába.

Szandy

Előzmény | 2018.01.31. 22:36 - #51

Lustán nyomkodtam mobiltelefonom egy székben ülve. Már nem tartottam számon, hányadszorra mondtam el Sarah-nak, nem kell kijönnie megnézni a fotózásom. Már másfél hónapja együtt vagyunk, és még mindig úgy érzem, ha tehetné, a nap 24 órájában a nyakamon lógna. Azt hittem, ez csillapodni fog, ha szabad bejárást engedek házamba, tulajdonképpen mondhatjuk, hogy nálam lakik, de nem az elképzelésem szerint történt. Próbálok javulni, én tényleg úgy érzem, megteszek mindent. Miután már nem jelentett elég kihívást, elég szórakozást egy nő egy-egy éjszakára való becserkészése, nagy nehezen rávettem magam, talán újra adhatok esélyt néhány kiválasztottnak. Nem ment elsőre, még másodszorra sem. Sorban kudarcba fulladtak ezek a kapcsolatoknak nem igazán nevezhető próbálkozásaink, senki sem volt elég jó, senkinek sem volt elég, amit barátként nyújtottam, s még mindig nem igazán értem, miért vannak oda az emberek a randizásért, a tartós kapcsolatokért. Sarah-val elvoltunk, voltak közös programjaink, amiken kifejezetten jól éreztem magam, az ágyban sem volt utolsó, viszont az, hogy képtelen volt nélkülem élni a saját életét, kezdett idegesíteni. Igazából mindig is idegesített, de próbáltam „jó barát” módjára elviselni. Próbáltam. ~Nem, nem kell kávét hoznod.~ mormogtam magamban, miközben ezt be is pötyögtem a készülékbe. Az ébresztő ital ott állt velem szemben a kis asztalon a sminkfelszerelés mellett, és ebben a korai időpontban bizony szükség is volt rá. Napfelkeltés fotózás a tengerparton, ahol én voltam a modell. Fáradtan kortyoltam bele a keserű italba, miközben orrnyergemre helyeztem napszemüvegem, hiszen a nap első sugarai a tenger felől máris bántották szemem. Pillantásom megakadt a mérgelődő fotóson, aki máris elszalasztotta az első fénysugarakat, s én is kezdtem türelmetlenné válni.A reflektorok fel voltak állítva, a csillagászati összegekbe kerülő fényképezőgép a helyén állt az állványon, már csak egy személy hiányzott, aki összekeni az arcom. A márkás zakó – ami a divatfotózás középpontjában állt - lazán lógott rajtam, az inget is kigombolhatom még, de ha még sokáig kell várni a sminkesre, tudtam, hogy eléggé melegem lesz a hosszan tartó munka során, illetve annak valószínűsége is nő, hogy a csajom, aki mellől hajnalban kilopóztam, megjelenik egy liter kávéval, hogy megmentsen. Sosem értettem, miért olyan létszükséglet a férfiak sminkelése. Persze, ha van valami szépséghiba, azt el kell tüntetni, a bőr csillogása stb., azonban az én arcszerkezetem véleményem szerint teljesen rendben volt.

ubika

Előzmény | 2013.08.27. 20:56 - #50

- De tudod, hogy csak a tied vagyok! - mosolyogtam rá és a mellkasához nyomtam a tenyeremet, hogy kicsit fentebb toljam magamról. - Összenyomsz. Te se szerethetsz laposan, ugye? - kérdeztem nevetve, majd fel akartam ülni, de erős tenyerei visszataszítottak a homokba. - Nem fogsz amíg szeretsz. Addig mindig veled leszek itt bent, akármi is történjen. - mondtam mosolyogva és a mellkasra nyomtam a tenyerem, a szíve fölé. - Tudom, hogy ez nyálasan hangzik, de ha egyszer már nem leszek azt szeretném, hogy akkor is őrizz tovább a szívedben. - kértem mosolyogva egy csókot nyomva ajkaira. - Én még nem gondolkoztam ezen, de tudom, hogy ott leszel, hogy megvédj, ezért nem félek. - mosolyogtam, majd arcát simogattam.

ubika

Előzmény | 2013.08.27. 20:51 - #49

Néztem őt és megráztam a fejemet. - tudod milyen rossz azt tudni, hogy mások is látják a testedet és ugyanúgy felizgulhatnak rá mint én? - morogtam. Nem hagytam neki, hogy fölkeljen ha esetleg föl akar. Csak a földön tartottam és a nyakába fúrtam a fejemet, hogy ne mozoghasson. nem fogom neki hagyni, hogy elszökjön az ölelésemből, sosem. - hát... érted képes vagyok, mert tudom, ha tovább folytattam volna azt az életet, akkor elveszítelek téged... és én azt nem akartam, egyáltalán nem, hogy téged elveszítselek - ráztam a fejemet. nem veszíthetem el őt. És mégis, mennyi minden van mi miatt elveszíthetném. De nem akarom őt elveszíteni, azt nem élném túl. De ott a másik banda, ki tudja mikor támadnak újra és akkor megint őt veszik célba. - félek, hogy megint elrabolnak téged - motyogtam halkan. Sőt féltem, hogy rosszabb dolgot is tehetnek vele annál, minthogy elrabolják

ubika

Előzmény | 2013.08.27. 20:12 - #48

- Remélem is, hogy így van Vincent! - mosolyogtam rá, majd finoman megcsókoltam. Kezeimmel körbefontam a nyakát, egyik lábamat pedig felhúztam a dereka mellé. - Büszke vagyok rád! - mosolyogtam rá, hiszen tudtam, hogy azóta igazából teljesen olyan mint akit kicseréltek. Tudja mi a jó nekem, ezt megpróbálja tiszteletbentartani és így is bánik velem. Mióta együt vagyunk nem volt részeg, nem volt bedrogozva, ezért pedig megbecsülöm és nagyon szeretem őt. - Köszönöm, hogy tudsz értem változni! - mosolyogtam rá. Finoman simogattam az arcát, majd egyik kezemmel a hajába túrtam és élvezettel mászkáltam a szénfekete fürtök között. Miután ujjaimat kibogoztam a hajából a borostás arcára simítottam. ~Mekkora mázlista vagyok!~ sóhajtottam fel. - Nyugii... - suttogtam a fülébe, tudtam nem nézi jó szemmel, hogy néhányan megbámulnak, de ezt el kell fogadnia, hiszen egy modell és divattervező vagyok. - Ezt el kell fogadnod drága! - sóhajtottam fel, majd megcsókoltam.

Leos	Előzmény | 2013.08.26. 19:01 - #47

Elengedtem a kezeit, hiszen láttam nem sértődött meg. Ráfeküdtem, csókoltam, húztam magamhoz, mintha fuldokolnék és ő lenne a levegőm. -  te vagy az első nő aki ennyire megfogott... nem egy hamar fogok kikerülni a bűvkörödből - motyogtam neki és közben végig puszikat nyomtam hol az állára, hol a szájára. Lehetetlenség megállni, hogy ne kényeztessem őt bárhogyan is. Ez mondjuk nekem fura volt, hiszen eddig egoista dög voltam, az érdekelt nekem mi a jó, de most hírtelen fontos lett, neki mi a jó. Nem igazán engedtem el magamat, hiszen nem örülnék annak ha mások is megcsodálhatnák az én gyönyörű barátnőm nem mindennapi testét. Azaz enyém, az én tulajdonom, csak én csorgathatom rá a nyálamat. Így mikor fölnéztem és láttam, hogy mások Alisont nézik, elsötétült a tekintetem. Nos, ez igazán ilyesztő, általában ha bandaháború van, ezzel a pofával szoktam lőni, vagy egyenesen gyilkolni. Jó arra még mindig nem vagyok büszke. Amióta együtt vagyok Alisnnal, nem füveztem, nem rúgtam be és nem keveredtem bandaháborúba. Az üldözőim is lemondtak erről az egészről... talán

ubika

Előzmény | 2013.08.26. 18:54 - #46

- Én egyenesen utállak... - nevettem fel mikor végighúzta az orrát a hasamon. - Miért kell mindig eljátszanod ezt? Tudod milyen rossz? - kérdeztem dühösen, de azért vigyorogva húztam magamhoz és csókoltam meg. - Ne csinálj ilyet többet kérlek! Mert így akkor sem fogom neked elhinni ha tényleg így gondolod és azzal az őrületbe kergetnél! - kértem lebiggyesztve ajkaimat. Reméltem megérti amit mondtam neki, mert én tényleg nem szeretném, ha ez így menne tovább. Szívasson mással, de ne ezzel, mert félek, hogy egyszer már tényleg csak poénnak fogom nézni, talán akkor amikor már tényleg komolyan gondolja és én hiába futok utána. Ezzel az őrületbe kergetne. - De nincs harag. Rád nem lehet haragudni.

Leos	Előzmény | 2013.08.26. 18:41 - #45

Néztem őt totálisan komolyan. nem válaszoltam tovább a Kevinnel kapcsolatos mondataira. - nem viccelek Allison... Én nem szeretlek téged! - mondtam neki és közben figyeltem őt. Ő pedig figyelte az embereket akik idetévedtek a tengerpartra. Hagytam, hogy kételyek kerítsék őt a hatalmukba, hogy egy picit összeomoljon benne minden, majd mielőtt bármit tehetett volna, letepertem a földre, kezeit a feje fölött összefogtam és orromat végighúztam a hasától egészen a szájáig. - hanem imádlak! - motyogtam és szívtam magamba az illatát. A meleg homokban feküdtünk ekkor, merthogy sikeresen ledöntöttem magunkat a törülközőről. Egyik kezemmel végigsimítottam az állán

ubika

Előzmény | 2013.08.26. 18:03 - #44

Halkan felkuncogtam mikor belenyögött a csókunkba. - Nem, nem gondolom, hogy túlzásba viszi, és ezt ős sem így látja. Szeret és azért csinálja mert félt és ez természetes, hogy mivel apa helyett ő ismert meg előbb ezért kicsit kötekszik és vizsgáztat, de te sem gondolhatod komolyan, hogy túlságosan vigyáz rám. - néztem rá szúrós szemekkel. Figyelmem teljesen ráöszpontosult, szerettem kínozni és ezt minden alkalommal meg is teszem amikor csak lehetőségem van rá. Úgy gondolom ez a nyár nem is lehetne ennél jobb. Itt ülök a legmegközelíthetetlenebb férfival a világon aki az enyém és a legjobb, hogy itt vagyok Miamiban. Nevetve figyeltem amikor kihúzta magát ezzel kimutatva a magasságkülömbséget. - Ez szomorú, mert akkor nem adhatok több csókot... - sóhajtottam fel, majd fejemet elfordítottam és a járókelőket néztem. Nem vettem komolyan, reméltem, hogy ezt nem komolyan gondolja, csak hülyít és idegel, de azért bennem volt a "félsz" is, hiszen tudom, hogy Vincentnek nem kenyere az, hogy szeressen bárkit is.

Leos	Előzmény | 2013.08.26. 17:49 - #43

Csókja édes volt és hivogató. Mintha össze lenne kapcsolva a lágyékommal. Belenyögtem halkan a csókjába, szemöldökeimet összefuttatva. Amint helyet adott nekem, leültem mellé és hagytam, hogy bizsergetően simogasson engem. - semmi különösebb. Hát, Kevin jófej, csak nagyon vigyáz rád, nem gondolod? - kérdeztem egy pmasz mosollyal, miközben élveztem ahogyan hosszú, vékony ujjai a hajamba túrnak. Aztán mosolyogva viszonoztam mézédes csókját. Ennél jobb nyárbúcsúztatóm nem is lehetne. A tengerparton ülök forró csókban összeforrva a barátnőmmel. Amikor azt mondta szeret, kihúztam magam, így jól látható lett a köztünk lévő minimul fél fejnyi magasságkülönbség. - nem, én nem szeretlek - mondtam teljesen komolyan, mindenfajta mosoly nélkül. És én ezt komolyan is gondoltam.

ubika

Előzmény | 2013.08.26. 17:16 - #42

Az a gyengéd puszi, az a jellegzetes illat, az a bársonyosan simogató hajszálak. - Szia Vincent. - sóhajtottam fel, majd kezeimet felfuttam a nyakán, majd közelebb húztam magamhoz, hogy megcsókolhassam. - Mi újság van? Na és mit szóltál Kevinhez? - kérdeztem érdeklődve, ekkor már kinyitottam a szememet. Arrébb csúsztam, hogy mellém tudjon helyezkedni, majd mikor mellém ült kezeimmel végigsimítottam a hátán, majd fel a tarkójához, aztán pedig beletúrtam a hajába. - Hmmm... - sóhajtottam fel, majd felültem én is egészen úgy, hogy egy vonalban legyenek ajkaink, ezek után nyomtam rájuk egy puszit. - Szeretlek. - mosolyogtam rá. Ha azt mondom, hogy szeretlek az számomra mindennél többet jelent, én tényleg úgy is gondolom. Eddig soha nem voltam tényleg szerelmes, ezért soha nem is mondtam ki. - Te is szeretsz? - kérdeztem nevetve.

Leos	Előzmény | 2013.08.26. 17:02 - #41

Otthon átöltöztem és kimentem egyenesen a tengerpartra. Egy ideig körbe kellett futtatnom a tekintetemet a paton heverőkön, hogy felfedezzem Allison. Persze nem volt nehéz megtalálni őt, hiszen képtelen lennék az ő testalkatát bárkiével is összekeverni. Megindultam felé és direktbe úgy álltam meg, hogy takarjam a napot. Ő mégis kedvesen, szeeit lehunyva kérte menjek arrébb. Elmosolyodtam, fölé álltam, leguggoltam hozzá és nyomtam egy puszit az orra hegyére, még mindig remekül eltakarva a napot. Hajam a homlokához ért és nekem jellegzetes illatom van, így tudtam fel fog ismerni engem. Csak vártam a reakcióját. Közben két ujjammal elkezdtem gyalogolni a testén. Nem, nem szólaltam volna meg, az elrontotta volna az egészet... Játszadozni akartam.

[60-41] [40-21] [20-1]