FrissítésSúgó

Szandy	2013.06.20. 18:51 -
	Távolabb a városi élettől a friss levegőn, csendes környezetben egy tó fekszik. Kiváló kikapcsolódás lehet egy hosszú hét után. A partján álló padokon pihenésre van lehetőség, s az ezt körülölelő tisztás gyönyörű helyszín egy jó hangulatú piknikre a barátokkal, családdal.

[16-1]

Emma	Előzmény | 2014.07.18. 00:17 - #16

Elképedve hallgattam ahogyan –szokásához híven – kicsit sem kertelve közölte, hogy benne lenne a dologban. Szerencse, hogy a sötétben nem látszott meglepett arcom, álmomban sem gondoltam volna, hogy megérzi azt a puszit. Olyan észrevétlenül csináltam, de mindegy, ha már megint itt tartunk, kezdjük a megszokott játékainkat újra. -Nem kell mindig emlékeztetni, tudom, hogy nem rajtad múlik… Inkább magadban tudatosítsd-vigyorogtam elégedetten a válaszom miatt, s ezt már annál inkább reméltem, hogy látta. Ha tényleg sikerült volna érzelmek nélkül játszanom, talán lefeküdtem volna vele még-hiszen annyira nem volt rossz - de most, hogy én sem ismerek magamra… Nem fogok újra belebonyolódni, szó sem lehet róla! Ezeket a bűnös gondolatokat igyekeztem is kiverni a fejemből, s nem csak most, néhány másodpercre, hanem hosszútávon is. Ezért is volt kevésbé örvendetes hír, hogy ezt a mai –fél-napot is együtt töltöttük, amikor már nem is számítottam rá. Ami most odabent zajlott, az kifelé is megmutatkozott; elhúztam számat, miközben a távolba meredtem s egy halk sóhaj is felszínre tört. Még az álmos J.J. feldolgozta az előbb felajánlott lehetőségeket, mármint hogy mit csináljunk éjszaka, a hazavezetés helyett, én ruhámon képzeletbeli szöszöket szedegettem majd a távolba bámultam karba tett kezekkel. S mikor végre megszólalt, érdeklődve fordultam felé. Annál is inkább, mert nem tetszett a feltételezése. Kezeimet még mindig ugyanabban a pozícióban tartva közelebb sétáltam hozzá, a fényre, közben emésztgetve a hallottakat. - Alábecsülsz-biggyesztettem le a számat majd elnéztem a válla felett-ahogy mindig-húztam félmosolyra számat. Hm…Na jó nem mindig, ez nem igaz, de mindig, amikor valami komoly dologról van szó, szóval végül is  mondhatjuk azt is, hogy mindig. Igen. Felvontam a szemöldököm mikor hozzátette mi várna rám, ha ma itt aludnánk a kocsijába, de már inkább nem szóltam semmit. Újabb pár perc következett, ami csendben telt el, mivel ő telefonját bütykölte miközben én ásításaimmal küzdöttem. -Hm?-kérdeztem vissza rögtön, mikor furcsán megfogalmazott kijelentést tett. Csak nekem hív taxit? És mi van a szállodákkal? Hiszen mondtam, hogy semmibe sem fájna neki. Vagy ennyire meg akar szabadulni tőlem? Mondjuk, nem csodálnám, elrángattam a világ másik felére egy kacsa miatt…És most itt ragadtunk-mondhatni. Ezekre a gondolatokra szórakozott mosoly ült ki arcomra, sőt talán hangosra is sikerült az a mosoly, úgyhogy gyorsan lereagáltam előbbi mondatát ezzel elterelve erről a figyelmet. –Jól van,köszi - vontam, aprócskát vállaimon, miközben kikerülve őt elindultam vissza a tóhoz. Végül is időbe fog telni még ideér valaki. Én pedig már rég meguntam a J.J-vel való veszekedést,ellenszegülést. -És te? Megleszel?-kérdeztem vissza még hallható távolságból. Érdekelt, nyilván… hiszen, miattam vagyunk itt,. Azt viszont nem fogom engedni -pont emiatt-, hogy még ezt is ő állja, nem szeretnék neki bármivel is tartozni. Főleg hogy bármiről is legyen szó, remélhetőleg már nem lesz lehetőségem arra, hogy megadjam. Lesétáltam, vissza, oda, ahol elengedtük Kacsát és néztem a tavat, jobb dolgom nem lévén. Igyekeztem gondolataimat kiölni fejemből, s ez nem is volt olyan nehéz, hiszen elkapott az álmosság, és ilyenkor már nem voltam túl hasznos. -Aludhattunk volna itt, kint is- bukott ki belőlem álmatag hangon, hiszen elkalandoztam és nem is sejtettem, hogy hangosan is kimondom majd. De mindegy, J.J. úgy sem hallhatta onnan, a parkolóból.

Szandy

Előzmény | 2014.06.24. 20:56 - #15

Danielle megjegyzése után a végrendeletéről csak keserű félmosolyra telt tőlem. Nem hittem, hogy pont én akarnám halálát azok után, amit az elmúlt órákban tettem érte, azonban ezzel nem cáfolhattam meg alaptalan vádját, amit ő sem gondolt komolyan. Más alakoktól kell félnie – olyanoktól, akik hasonlítanak régi énemhez. Azonban azt az apró puszit, amit ezek után kaptam, nem hagyhattam reakció nélkül. - Nahát, Danielle, ha ehhez hasonló gondolataid vannak, csak szólnod kell, és máris legyőzöm a fáradtságot – kaján vigyorom még egy jó ideig arcomon maradt, míg a közben elért autó lámpái fel nem villantak, így már nem szólalt meg a riasztó, mikor a lány az ajtaján támaszkodott. Bevallóm, tette egy kis meglepettséget hagyott maga után, de már igazán megszokhattam volna. Ahogy eltaszít, azzal a felindulással érezteti, mégis szeretne többet, és bár sokszor tájékoztattam, csak mondania kell, ezzel a lehetőségével nem akart élni. Rengeteg nőből váltom ki ugyanezt, ám egyik sem volt ilyen kitartó. Hamarosan felfigyeltem komolyabb hangjára, és egy kicsit még néztem a távolba, s a tücskök halk ciripelése és a lágy hullámok zúgása mellett, amelyeket a gyenge éjszakai szél keltett, egyéb hangfoszlány is eljutott hozzánk. Feltehetőleg részeg fiatalok, kik ilyenkor inkább a természetben mulatnak, ahol szerintük minden megengedett, mint egy szórakozóhelyen. A fárasztó numerát csak kívánni tudtam, sokkal szórakoztatóbb éjszakám lett volna. A holnapi terveim pedig valószínűleg keresztbe húzná, ha tudná, mit tervezek; vagy továbbra is a banda után nyomozok és bepróbálkozom egy befolyásos tagjuknál valamivel, vagy a minden baj okozójának nyomába eredek. Megérdemelné, amit kapna, egyrészt, mert veszélybe sodort másokat, másrészt... mert az a szőke Eastman volt. Nem, határozottan nem szívlelte volna, ha összeverem az új srácát. De most nem szabadott erre gondolnom, s csak remélni tudtam, hűvös álarcom most sem hagyott cserben. Tekintetem visszavándorolt a nyitott járműre, amelynek még ha fel is húznám tetejét, kis védelmet nyújtana, a kis két személyes Audit nem alvásra tervezték. - Hidd el, próbáltam már benne aludni, nem a te kényelemhez szokott tagjaidnak való – mondtam arcára szegezve pillantásom, a végén kis gúnnyal hangomban. Jól emlékeztem még házára, amely bár egyszerű berendezéssel bírt, jóval több szoba volt benn, mint ami egy ember igényeit kielégíti. Azután egy ülés, ami bár elsőosztályú kényelmet kínál, ha kocsikázásról van szó, alváshoz túl szűkös. - Nagy fájdalmakkal ébrednél. Abban igazat adtam neki, nem lenne okos döntés így hazáig vezetni, tehát az utolsó opciónak adtam egy lehetőséget. Előhalásztam zsebemből a mobilom, és miután szemem hozzászokott a hirtelen fényhez, böngészni kezdtem. Úgy tűnt, az égiek nincsenek velünk – ez magyarázhatná szerencsétlenségét, miszerint pont Dessauge-ba futott bele -, ugyanis a legközelebbi szálláslehetőség Miami külvárosában volt, onnan pedig akár hazáig is mehetnénk. - Hívok neked egy taxit – jelentettem ki egy lemondó sóhaj kíséretében, és már kerestem is ki a legközelebbi szolgáltató számát. Ha házhoz viszik, onnan már nem történhet vele nagy baj, s ha kell, még egy embert is ráállítok a házára, s majd másnap meglátogatom, én pedig itt maradok. Nem hagynám itt szeretett verdám.

Emma	Előzmény | 2014.02.28. 23:56 - #14

Összeszorult szívvel néztem, ahogy a kis helyes eltűnik az éjszakában. Könnyen jött könnyen ment… J.J.-től bezzeg nem ilyen egyszerű megszabadulni. Ó, igaz, annyira nem is akartam, de…de valaki megért engem ezen a világon? Valaki érti mennyire kínzó ez az egész? Nem mintha én nem lennék hibás, minek közeledek hozzá minden alkalommal? Persze, jó barátok vagyunk, a jó barátok néha egymás vállára dönthetik a fejüket… A jó barátok néha átkarolhatják egymást, a jó barátok néha suttoghatnak a másik hajába, a jó barátok beleborzonghatnak a másik minden egyes érintésébe…. Ja mégsem. Ez nem a jó barát-definíció… Én sosem fogok rá másképp nézni. Ahogy viszont ajkait pár másodpercig magamon éreztem… Sajnos minden józan eszem –ha volt is- vette a kis batyuját a hamuban sült pogácsával és jó darabig nem akart visszatérni. Nem tudom minek köszönhettem ezt a pár varázslatos pillanatot, de J.J árnyai hamar visszaterelték a dolgokat a rendes kerékvágásba. Még visszanéztem arra a helyre ahol Kacsát eltűnni láttam majd felpillantottam J.J.-re -Szerintem igen-bólintottam s tekintetemet már nem emeltem vissza rá.  Hagytam, hogy magával vonjon, lassan elindultam vele vissza az autóhoz. Boldognak kellett volna lennem, de csak arra tudtam gondolni, hogy így akarok maradni. Ne menjünk vissza, J.J ne változzon vissza… De muszáj. Már is ugyanaz a pasas állt előttem, és én lenyeltem a sok képtelenséget, ami netalán tán kikívánkozott volna belőlem. Erőt vettem magamon és mosolyra húzódott szám, ahogy megszólalt. - Szóval jobb, ha minél hamarabb végrendelkezek, mi?-tettem fel kis éllel ellátott kérdésem.- Mindenképp a halálomat akarod…- vigyorogtam belefordulva ölelésébe és másik kezemmel játékosan oldalba csíptem, csak hogy biztos lehessen abba, nem gondoltam komolyan. Emlékszem mennyire hevesen reagált az ehhez hasonló megjegyzéseimre. Hát… nem csodálom, hogy senki nem tud neki ellen állni… Az illata… Magamba szívtam, majd egy észrevétlen puszit nyomtam mellkasára és kisétáltam karjaiból, egészen a kocsi ajtajáig. Muszáj volt véget vennem ennek a túlzott közelségnek, mielőtt teljesen belebolondulok. - Véletlenül épp lehetne…- vontam vállat egy kis mosollyal, még csak most válaszolva előző kérdésére - De az tényleg nagy véletlen volna –folytattam még mindig a vidám énemet előretuszkolva. Igen annak kell lennem, ma nagyon nagy jótettet hajtottunk végre. -De most komolyan-néztem rá nekidőlve a csukott ajtónak. A gyér fényben is jól kivehetőek voltak azok a lapos pislogások, és rájöttem hogy túl jól ismerem már J.J-t ahhoz, hogy ezt figyelmen kívül hagyjam - Ma már ne vezess haza, fárasztó numerád és napod volt, reggel korán indulunk és nem fogom keresztbe húzni a holnapi terveidet,ígérem- döntöttem oldalra a fejemet győzedelmes vigyort villantva.- Állom ezt az éjszakát-folytattam.-Csak keressünk valami helyet… De tovább megyek én még a kocsiban is elalszom-vázoltam fel a további lehetőségeket és csak remélni mertem, hogy most nem ütközök ellentmondásba.

Szandy

Előzmény | 2014.02.28. 20:43 - #13

~ Gyerünk Danielle, induljunk már haza! ~ A gondolat ismétlődve futott le agyamban, miközben a lány búcsúzó szavai halványan eljutottak fülemhez. Szívesen közbevágtam volna valami csípőset a kacsacsaládról, de megembereltem magam tekintve, nem lett volna bölcs dolog. Na meg már szinte ott tartottam, hogy a beszéd is fáradságos művelet volt. Csak most, hogy pár pillanatra ellazultam és a sötétségbe bámultam, éreztem igazán, tagjaim mennyire kívánják a fekvő helyzetet. Észrevettem, hogy szavai is nehezebben érik el elmém, és akkor még várt rám egy több órás hazavezetés... Mikor vállamra dőlt, és megköszönte a szívességet, átkaroltam derekát és egy lágy csókot nyomtam illatos, dús hajába. - Szívesen – suttogtam bele az éjszakába, s csak néztem, ahogy a madárka körvonala lassan beleolvad a sötétségbe, ahogy egyre távolodik a kivilágított partszakasztól. Kihasználva a lehetőséget, fejemet az övére hajtottam, s néhány másodpercre a szememet is lehunytam. Jól esett ez a kis békesség, mikor nem kellett minden idegszálammal arra összpontosítani, figyelnek-e valamelyik utcasarokból, csak ő és én voltunk. Régen éreztem már hasonlót, s amint felismertem, mi körül forognak gondolataim, szemeim azonnal kinyitottam, és felemeltem fejem. - Indulhatunk? - kérdeztem, s válaszát meg sem várva gyengéden az út felé fordítottam testét. - Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű élete lesz a kacsádnak – tettem még hozzá biztatásképp. Lassan én magam is elkezdtem kételkedni abban, hogy bírni fogom a sofőrséget a vezetés kissé ébresztő hatása ellenére is, s azt már megfogadtam, visszafogottabb tempóban tesszük meg az utat, mint ahogy ide jöttünk. - Véletlenül sincs jogsid, igaz? - néztem rá a szemem sarkából. - Még a végén én öllek meg az utakon. Bár nem hittem, hogy átengedném neki a kicsikém, mégis kicsúsztak a szavak a számon, a fáradtság tompította mérlegelő képességem is.

Emma	Előzmény | 2013.12.21. 22:58 - #12

Másodpercek alatt sikerült eljutnom az autótól Kacsa kicsomagolásáig. J.J megjegyzéseit már nem vettem figyelembe. Néha csak úgy sikerült kikapcsolnom,amíg nem vágott a fejemhez valami nagyon ütőset... Persze ettől függetlenül hallottam minden egyes kis csipkelődését, egyszerűen csak nem válaszoltam. - így ni-mosolyogtam a két kezemben tartott kis állatkára miután megszabadítottam a kis csöppséget a táskától. Igazából már minden készen állt, de nem volt még erőm útjára engedni. Felnézem J.J-re.Ő is a búcsút sürgette. Lassan bólintottam majd szememet behunytam egy pillanatra amikor végigsímított karomon. Pontosan tudtam, hogy el kéne kezdenem elköszönni, de nem volt olyan egyszerű. Habár Kacsa  egészen virgonccá vált az utóbbi pár percben. -Mindjárt..-motyogtam. Szememet nem vettem le Kacsáról, de éreztem J.J közelségét. Jól esett, talán ez valamiképp könnyített a dolgomon. Nagyot sóhajtottam.  - Ígérd meg, hogy jó leszel...-mosolyodtam el bágyadtan.- És hogy legközelebbre már lesz szép Kacsacsaládod!-kötöttem a hápogó lény lelkére. Legszívesebben még tartogattam volna az örökkévalóságig, de talán érezte mát, hogy a megfelelő helyen van. Úgy izgett-mozgott, hogy nem bírtam már tovább fogni. -Szia nagyfiú!-integettem miután nem túl kecsesen landolt a vizen.Félig én eresztettem el, félig már ő ugrott ki a kezemből, s ennek az lett a vége, hogy még mi is kaptunk egy kis ízelítőt a tó vizéből... -Köszi J.J.-sóhajtottam egy mosollyal és vállára döntöttem a fejem miközben figyeltem ahogy a kis barátom hangosan jelezve érkezését, elúszik.

Szandy

Előzmény | 2013.11.16. 22:16 - #11

9:13. Ezeket a számokat mutatta az autó órája, mikor beálltam Silver Lake parkolójába. Nagyot sóhajtottam. Nem gondoltam, hogy ennyire el fog nyúlni ez az egész, de nem tudtam mit tenni. Az úton koncentrálnom kellett a sebesség miatt, azonban Danielle csipkelődéseit nem engedhettem el csakúgy a fülem mellett, valamint voltak helyzetek, amelyek igencsak felpezsdítették mind a vérem, mind fantáziámat. Összegezve, nem unatkoztam. Mikor leállítottam a motort, a lány lelkesedése ütötte meg a fülem. Körbenéztem, de egy tavon kívül nem sokat láttam. Felvont szemöldökkel néztem a már határozottan előre lépkedő nő után, s gondolatom, miszerint majd a kocsiban megvárom, azonnal elvetettem. Ha nem megyek vele, képes még órákig itt gyönyörködni a látványban, s talán a búcsú sem lesz olyan rövid, mint a képzeletemben. Csak nehogy előtörjenek könnyei, akkor tényleg nem tudok mit kezdeni vele. - Igen, valóban... csodálatos – helyeseltem kissé epés hangon, míg megálltam az immár térdelő lány mögött. - Örülök, hogy tetszik, itt az ideje, hogy szabadjára engedd legújabb barátodat. Szavaimmal próbáltam sürgetni, azonban még így is sejtettem, még jó pár percet kénytelen leszek eltölteni itt. - Ha esetleg a madár ellenkezik, mondd meg neki, hogy nem lesz következő megálló a konyhám előtt – szögeztem még le valamivel játékosabb hangnemben, ahogy a hangosan hápogó állat előkerült a táskából. Az emberekhez jobban értek, mint az állatokhoz, így azt nem sikerült megállapítanom, hogy örömében adja ki a hangokat vagy épp nemtetszését fejezi ki vele. Közben kissé knyújtóztattam a sok vezetéstől elgémberedett tagjaim, s ahogy megéreztem a már kissé hűvösebb szellő érintését meztelen karomon, hirtelen felötlött bennem a célravezető ötlet. Próbáltam nem kimutatni, milyen rossz formában is vagyok, s kissé ingerlékenyebb a szokottnál, amiért több, mint harminchat órája fenn vagyok, és elővettem egy kedvesebb oldalam. - Búcsúzz el tőle, aztán induljunk – léptem közelebb hozzá, majd vállára tettem kezem. - Kezd lehűlni az idő, és ha így nem is, a kocsiban fázni fogsz. Nem akarom, hogy lebetegedj – magyaráztam lágyan, s nem is kellett hazugsághoz folyamodnom. A nyitott autóban az autópályás sebesség mellett könnyen megfázhat az ember. Gyengéden végigsimítottam felkarján, majd leguggoltam mellé, s várakozva néztem rá, hogy véghez vigye a célunk, amiért elhoztam ilyen messzire.

Emma	Előzmény | 2013.10.30. 11:17 - #10

~El is hiszem, hogy ez a kedvenc fizetési módja~futott át agyamon a gondolat még előző megjegyzéséhez visszakanyarodva, amit abban a pillanatban csak egy szemforgatással jutalmaztam. Sejtem én, hogy ez minden pénzt megérne neki, de  pont azért mert nem kaphatja meg… Az persze lényegtelen, hogy így én is majd’ belepusztulok pusztán a közelségébe. Igyekeztem inkább elbambulni, a tájat fürkészni, de ennél a tempónál majdhogynem lehetetlen volt. Kénytelen voltam hát jobb elfoglaltság nem lévén készségesen válaszolgatni J.J. csipkelődéseire. - Ha gondolod neked is gügyöghetek-néztem rá felvont szemöldökkel, mintha tényleg elhinném, erre lenne szüksége, de aztán hamar mosolyba fulladt a színjátékom. Lassan felhúztam a lábam, sőt hosszú percekig mocorogtam, míg végül nem sikerült törökülésbe rendeződnöm. Már vagy negyed órája utaztunk, képtelenség volt tovább ugyanúgy ülni. Válasza, miszerint állítólagos hálám megéri az utat elégedettséggel töltött el. Apró kis érintése pedig részben azt a bizonyos helyezkedést eredményezte zavartságomban. Szavait újra meg újra lejátszottam odabent, és ismét csak arra jöttem rá, mennyire szeretem az öntudatos, teljesen logikus gondolkodású J.J.-t; „ha annyira zavarna, nyilván nem mentem volna bele”. Persze, én kérek elnézést…Egyértelmű.. Az út további része hasonlóképp telt. Akadt pár forróbb pillanat is eme kocsikázással töltött kellemes Miamii éjszakában, de végül egyikünk sem vesztette el a fejét. A csipkelődések egyébként kitették az utunk 70%-át… A maradékban ugyebár én szenvedtem a vágytól- s reméltem ő is- vagy pár órával ezelőtti felbukkanását és veszekedésünket vesézgettem magamban. Kacsával egész keveset foglalkoztam ugyanis fejét behúzva a kutyaszállító nyílásán nem, szívesen mutatkozott. Mikor ténylegesen elértük Silver Laket már elmúlt 9 óra J.J. szupersebessége ide vagy oda.. - Odanézz!- virultam ki egy csapásra, ahogy megláttam a hozzánk közeli tónál többször nagyobb víztömeget. Ebből kifolyólag több pad,tűzgyújtóhely, sőt még egy aranyos híd is akadt, a víz fölé tornyosuló szomorúfűzekről nem is beszélve. - Hát, ezért megérte!- jelentettem ki, csillogó szemekkel, és elindultam, hogy közelebbről is tanulmányozhassam a tavat.  Ahogy a Hold tükörképe megjelent a felszínen egészen ezüstszínűre festette a vizet- egyértelműen innen a név..(vagyis szerintem, tehát igen) Ahogy észleltem, nem csak engem érintett meg a szépsége a helynek, ugyanis a túloldalon mintha láttam volna néhány embert,még ilyenkor is. -Ez annyira csodálatos!- folytattam az ámuldozást mind a magammal cipelt Kacsának,mind a magammal cipelt férfinak címezve. letérdeltem a parton, és körülnéztem Egyelőre nem láttam egy Kacsához hasonló élőlényt sem, de látva a kis kedvencem izgatottságát, nagyon jól tudtam, hogy ennél jobb helye nem is lehetne.

Ashley18-2

Előzmény | 2013.07.09. 11:17 - #9

A kérdésére kerek szemekkel néztem rá. -Miért lenne titok? -kérdeztem, de utána rögtön mondtam is a választ. -Modell vagyok -ez eleinte mindenkiben irigységet kelt. Sokak pont ez miatt nem kedvelik a társaságom, mert nem bírják elviselni, hogy én többre vittem. De ez nem szokott érdekelni... így jártak. -Te? -néztem Ginre, aztán akaratlanul is elmosolyodtam azon, ahogy lóbálta a lábát. Én valahogy megvoltam egyhelyben, félig lecsúszva a padról. Miután tanulmányoztam picit a fényképezőmet, forgattam a kezembe, letettem a padra. Nem akartam, hogy úgy tűnjön unatkozok a csaj mellett.

Dina	Előzmény | 2013.07.04. 16:08 - #8

- Igen, sajnos az idő elég sokszor gondot jelent - húztam el a számat nem épp valami értelmes mondatom után. - És, egyébként mivel foglalkozol? - kérdeztem. - Persze, csak ha nem titok - tettem hozzá apró mosollyal. Válaszára várva még mindig a tavat bámultam, néha-néha a fiúra pillantottam, közben lábaimat lóbáltam, mivel nagyon könnyen elzsibbadnak, "kiszedni" pedig baromi nehéz, és nem szeretnék gipsszel járkálni, mivel ha elzsibbad a lábam, az olyan érzés, mintha be lenne gipszelve, legalábbis számomra.

Ashley18-2

Előzmény | 2013.07.02. 14:09 - #7

Helyes válasz kislány! Engem sosem lehetett azzal megsérteni, hogy felhőkarcoló vagyok meg a stb. Ha valaki direkt sértésként mondta, akkor általában előhoztam ezt: "Jah, persze. Nem is nekem van attól szar kedvem, hogy nem látok az előttem tornyosulótól." Ez egyébként mindig is nagy poztitívum volt ebben a 193 centiben. Lehet, hogy kitűnök a tömegből, de például ha megyek koncertekre vagy ilyesmi, akkor simán látom a színpadot hátulról is. Meg amúgy előnyben részesítik a modellügynökségnél a "felhőkarcolókat". Szóval egyáltalán nem éreztem sértésnek ezt.  -Nem lenne rá elég időm -főleg akkor, mikor New York-ban fotózás, ide menjek-oda menjek. Ami van szabadidőm azt is inkább a haverokkal töltöm, vagy csajozással, esetleg kimozdulok a D800-as társaságában. -Aha. Ez inkább hobbi, nem munka -néztem Gin-re mikor szóba hozta a a fényképezést. Aztán a Nikonra emeltem a tekintetemet, felvettem a padról és készítettem vele egy fotót a tájról.

Dina	Előzmény | 2013.07.02. 13:07 - #6

Bólintottam, mikor elmondta a választ. A tavat bámultam, miközben az én válaszomon agyaltam. Valahogy úgy kellett kimondanom, hogy ne bántsam meg, de értse, mit szeretnék kinyögni. Aztán, végül úgy voltam vele, ha megsértődik, így járt. - Csak, mert olyan... Magas vagy. Legalábbis hozzám képest. És azt gondoltam, te is kosarazol, vagy úzöl valami más sportot, amit szoktak a fiúk - nyögtem ki, majd ismét a tavat kezdtem el bámulni. Kis idővel később, mikor úgy gondoltam, kellene már valami másról is beszélni, hogy ne csak üljünk ott, megint felé fordultam. - Látom, fényképezel - böktem fejemmel a padon heverő gép felé, amin látszott, hogy komoly, nem egy "kettőt kattintok vele és dobhatom a kukába" - darab. - Hobbi szinten, vagy komolyabban foglalkozol vele? - érdeklődtem.

Ashley18-2

Előzmény | 2013.07.02. 11:19 - #5

Szóval Ginger. A tévében hallottam ilyen nevet, de a valóságban még nem. Talán mert annyira ritka. Mondjuk ez nem is nagyon érdekelt. Hanem amikor megkérdezte, hogy sportolok-e, akkor azért kicsit elgondolkoztam, hogy mit mondjak. Az igazság az, hogy ritkábban, elvétve szoktam sportolni. Valószínüleg inkább a géneknek köszönhetem a külsőm. -Ööö... néha -nyögtem ki végül. Így végülis nem is hazudtam,mert a "néha" jelentheti azt is, hogy hetente/kéthetente egyszer. -Miért? -kérdeztem, miközben ránéztem. Kicsit olyan érzés fogott el, mintha egy 14 évessel beszélnék,  mert kb. egy fejjel volt alacsonyabb nálam. Egyébként ez a "miért" is olyan kategóriába tartozik amivel simán kínos helyzetbe hozhatom, és ezt jól tudtam. Bennem volt egy kis gonoszság.

Dina	Előzmény | 2013.07.01. 13:15 - #4

Gondolkodásomat egy ismeretlen hang zavarta meg. Kinyitottam a szemeimet, feltoltam fejemre a napszemüvegem, hogy jobban lássam az illetőt. - Persze, nyugodtan - bólintottam, és kicsit arrébb is húzódtam, hogy mindenképpen elférjünk. - Én Ginger vagyok, de jobbszeretem a Gin-t - mutatkoztam be én is, miközben végigmértem. Kék szemek, barna haj, farmer, és egy póló. Ami rögtön feltűnt, hogy minimum egy fejjel magasabb nálam, mellette simán egy kis törpének néztem ki a magam kis 165 centijével. - Sportolsz? - csúszott ki a számon a kérdés.

Ashley18-2

Előzmény | 2013.06.30. 21:05 - #3

Egy kicsit meg akartam szabadulni a modellek nyüzsgő életétől, meg a sok embertől, akik szinte mindig körülvesznek bárhova is lépek. Miami eléggé zsúfolt, így nem könnyű olyan helyet találni ahol nyugalom van. Viszont a tó az a mai napig itt van, nem messze a központtól, tökéletes egy kis lazításra. Így fotóstáskával az oldalamon nekivágtam az útnak, szerencsére csak 20 perces séta volt idáig, úgyhogy teljesen megérte. Amikor körülnéztem még senkit sem láttam, elővettem a Nikon D800-as gépemet, felszereltem a legjobb obimat és lőttem vele pár fotót.  Ugye milyen hihetetlen? Ha éppen nem csajozok / állok a kamerák előtt akkor ilyent is szoktam csinálni. A legtöbb fiatalnak sajnos nem jelent ez többet annál, minthogy veszel egy viszonylag okés fényképezőt és autómata módban fotózol. Ahogy jártam a tó körül a Nikon társaságában, kiszúrtam egy fiatal lányt. Közelebb sétáltam hozzá és akkor már alkalmam nyílt alaposabban szemügyrevennem. Barnás-feketés ombre haj, sötét bőr, csinos szerelés és hát arcra is rendben volt. Mivel tudtom szerint rajtunk kívül nem volt senki sem a tónál ezért nem maradt sok választásom. Odamentem. Egy próbát megér. -Hey csajszi! Leülhetek, ugye? -böktem az ujjammal a mellette lévő üres helyre, de a válaszra szokásom szerint nem vártam. Magam mellé tettem a táskát úgy, hogy az ne legyen kettőnk között. Aztán a lány felé fordultam. -A nevem Nick.

Dina	Előzmény | 2013.06.30. 16:31 - #2

Kicsit ki akartam zárni a külvilágot és a nagyvárosi nyüzsgést, ezért döntöttem úgy, hogy keresek valami nyugodtabb, csendesebb helyet, ahol egyedül lehetek, és kicsit gondolkozhatok. A város csendesebb helyén fekvő, kis tó tökéletesen megfelelt az elképzeléseimnek. Leültem az egyik padra, elővettem a táskámból a magammal hozott szendvicsemet, és azt kezdtem el majszolgatni, közben pedig a tájban gyönyörködtem. Miután befejeztem az evést, lesöpörtem magamról az egy-két eltévedt morzsaszemet, kortyoltam párat a félliteres ásványvizemből, majd visszatettem a táskámba. Előhalásztam a napszemüvegemet, és feltettem, mivel a nap kissé bántotta a szememet. Lehunytam a szemeimet, és hallgattam a madarak csiripelését, közben pedig agyaltam mindenféléről, ami épp eszembe jutott, például, hogy nem ártana jobban körbenéznem a városban, és egyéb ehhez hasonló, vagy épp teljesen eltérő dolgokról.

Szandy

Előzmény | 2013.06.20. 18:51 - #1

Távolabb a városi élettől a friss levegőn, csendes környezetben egy tó fekszik. Kiváló kikapcsolódás lehet egy hosszú hét után. A partján álló padokon pihenésre van lehetőség, s az ezt körülölelő tisztás gyönyörű helyszín egy jó hangulatú piknikre a barátokkal, családdal.

[16-1]