|
Miamiban mindig pörög az élet! Unalom kizárva, csakis a szórakozás jöhet szóba rendezvényeinken. Ne maradj le te sem!
~
Lezajlott rendezvények:
¤ 4th of July Festival
¤ Vigyázz, kész, randi!
| | |
|
~Oldal neve:Summer Paradise
¤Téma: Szerepjáték
~Nyitás:2013.06.20
¤Szerkesztők:Szandy&Emma
~Design by: dolly
¤Felhasználók:2
~Karaktereink száma:2
| | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2013.06.20. 18:56 - |
 Miami mögött fekszik ez a csodálatos erdő. Fái árnyékában a hőmérséklet sokkal kellemesebb, mint a betonrengetegben, a benne kialakított ösvény alkalmas egy kis sétára, sőt, a futóknak is szeretett helye, a friss levegő megtisztítja a tüdőt a városi szennyektől, a csend pedig segít kikapcsolni egy időre. Motoros járművel tilos itt a közlekedés, hogy ne zavarják meg a természet nyugalmát. |
[16-1]
 Mentem utana es kozben hallgattam a hangjat. Undorral nezett ram es ez fajt. Beultem hozza a kocsiba. A kutyus energikus volt. Pont neki valo szerintem, bar Alisnek van egy edes, lusta oldala. Azt imadtam. Elterulni az agyon, egymasba fonodva es kozben szunyokalni. Nem aludni, csak szunyokalni. Lassan elindultunk, majd megerkeztunk hozza. Bementunk es tenyleg kaptam teat is. Nem szolaltam meg. Csak megkoszontem az italt, majd sohajtva neztem ot. Megbantottam. Szinte lattam rajta a sebeket amiket okoztam. |
 - Ezt majd megbeszéljük otthon, egy meleg teával a kezünkben. Addig nem nyilatkozom, mert úgy is tudod mi lenne a válaszom. - mondtam halkan. Érintései nyomán bőröm perzselt, mintha éppen tüzes parázs fűtötte volna belülről.
- Nem. Menhelyes csodabogár, én csak sétáltatom, mint az összes többi kutyust is. - mondtam egészen egyszerűen miközben a bordercollie keverékre lestem. Olyan energikus az a kutya, hogy amennyit ma futottam vele se volt elég neki. Komolyan képes lenne lefutni a maratont úgy, hogy csak párszor áll meg inni egy kicsit.
- Miért csinálod ezt magaddal? Ne mondd nekem, hogy élvezed. - néztem rá kevés undorral, mely a szemeim legméllyn csillant csak meg.
Miután odaértem a kocsihoz kinyitottam azt, majd a kutyust betessékeltem a hátsóülésen számára kijelölt kis kosárba, majd rácsuktam az ajtót. - Jössz, vagy bőrig ázol itt az esőben egyedül? - kérdeztem miután beültem a kocsiba. |
Raneztem. Szemei konnyben usztak. Odanyultam a szemehez es letorotem konnyeit. - neharagudj ram - igen lehet rosszabbul neztem ki, de csak azert mert akit mindennel jobban szerettem, megbantottam. Elindultam utana. Vissza kellett fognom magam hogy megszokasbol ne nyuljak a keze utan es ne kulcsoljam ossze az ujjainkat. - tied? - kerdeztem a kutyusra bokve. O boldogan ugrandozott utanunk es a lassan szemerkelo eso sem zavarta ot. Jo neki. Nem kell aggodnia, hogy megbant valakit akot szeret. Csak megy az osztonei utan. Allando parja sincsen. Beleturtam a hajamba, ezzel kicsit visszakapta a kulsom a regebbi formajat, csak a szemeim mutattak hogy valtozott valami |
- Nem eddig nem ilyen voltál! Akármennyire is hiszed ezt te most százszor rosszabb vagy, mint ahogyan én megismertelek! Nem vagy ugyan az aki azelőtt! - néztem rá halál nyugalommal a tekintetemben, azonban hangom az elfolytott sírástól volt fátyolos.
- Hülye duma! - ráztam a fejem keserű éllel a hangomban. - Nem hiszem el, hogy ezt a kutyát kell felhasználni, hogy bűntudatot kelts az emberben. Tudod milyen szar? Most hogy látlak még én érzem magam rosszul azért mert te keféltél félre! Fel se fogod ezzel magadban is mekkora kárt okoztál, nem hogy benem! - csattogtam dühösen, de a dühöm leginkább csak felszíni volt. A szívem mélyén nem dühöt, hanem mérhetetlen csalódottságot és megalázottságot éreztem.
- Nem haragszom, vagyis csak ezért nem haragszom. De gyere, mert mindjárt leszakad az ég! - morogtam miközben a kezemet egy esőcsepp érintette. Eleinte azt hittem csak a könnyeim kezdtek el potyogni, azonban rá kellett jönnöm, hogy az eső kezdett szemerkélni. |
Ugy neztem a folem tornyosulo alakra mintha szellemet latnek. A szemeim felfogtak, hogy Alis az, az agyam nem. Szivem a torkomban dobogott. Hagytam magamat felhuzni es kicsit megtanrorodtam. A kutya meg probalta kozelebb huzni Alist. Elmosolyodtam, majd komoran Alisre neztem. - eddig is ilyen voltam, sajnalom ha nem vetted eszre - motyogtam halkan. Majd gondoltam egyet. Kihuztam kezemet az ovebol es leguggoltam a kutyushoz. Megsimogattam a fejet. - ne erolkodj. Inkabb keress neki olyat aki megerdemli ot - motyogtam, a kutyus meg csak nyalogatta a kezemet. Megdorgoltam a faradsagtol es az anyagtol sotetkarikas sgemeimet, majd folalltam. Ahogyan folalltam, kicsit tul hirtelen volt igy majdnem nekiszedultem Alisnek - neharagudj - motyogtam. Szemeimmel az oveit kutattam folyamatosan. |
Lizzy kemény csaholásba kezdett, majd elfutott, ezért jobbnak láttam ha utána iramodom. Gyorsan futottam remélve hogy utól érem a kis vakarcsot, azonban ahogy az egyik kanyar után lefordultam egy nemvárt dolgot találtam. Lizzy a farkát csóválva ült egy számomra gyanúsan ismerős alak előtt és néha ráugatott mintha most teljesítette volna azt a feladatot, hogy keresse meg ezt a személyt. Szívem fájdalmasan dobbant és a gombóc újra megjelent a torkomban.
- Gyönyörűen nézel ki. - vetettem oda koránt sem kedvesen, majd megfogva Lizzy nyakőrvét hátrébb húztam onnan és éppen indulni készültem amikor azonban lábam mintha földbe gyökerezett volna.
Leguggoltam Vincent elé, majd ébresztő gyaránt lekevertem neki egy kisebb pofont.
- Mit csináltál magaddal? Mi lett belőled? - kérdeztem fájdalmas hangon. Nem értettem hogy süllyedhetett ilyen mélyre. Nem érdemelné meg, hogy itt legyek, de nem hagyhatom, hogy itt maradjon.
- Állj fel! - húztam fel a karját segítség képpen. Most készülök elkövetni a legnagyobb hibát. - Gyere és ne kéresd magad. - mondtam szín nélkül. |
Nagyon megviselt, hogy megbantottam. Kezdtem kilabalni a drogokbol es innivalobol, most azonban egyre turvabban kezdtem. Eros drogokat szedtem es ra jol be is rugtam. A banda se ertette mi a franc bajom van. Nem is erthetik. Az erdoben ucsorogtem egy fa alatt. Olemben volt Alis egyik regebbi ruhadarabja. Nalam maradt en meg azota hurcibaltam magammal. Nem azert hogy vissza adjam, hanem hogy erezzem az illatat, hogy ne felejtsem el egyik percet se amit vele toltottem. Hirtelen egy kutya jelent meg elottem. Karikas szemeimet rafuggesztettem es kivettem szambol a cigimet. Igen erre is job an raszoktam. Napi 3 doboz... Egesz tartasomon, nezesemen lehetett latni, hogy nem alszom, drogozom es iszok is. Az meg mar csak mellekes, hogy nem voltam hajlando hazamenni ezert jol megfaztam. |
Éppen az egyik erdei futóösvényen futottam az egyik menhelyes kutyussal akit elhoztam sétálni. Mióta Vincent megcsalt önkéntesként dolgoztam a menhelyen, minden délután elhozok egy kutyust sétálni, vagy futni, egyelőre még nem találtam meg a nekemvalót, de az snincs messze. Folyamatosan dolgozok amellett modellként, legutóbb például egy fürdőruhás fotózást bonyolítottunk le két másik lánnyal. A képek az egyik Miamii belvárosi óriásplakáton fog virítani, aminek már kevésbé örülök.
- Na miújság Lizzy? Jól érzed itt magad? - kérdeztem vigyorogva miközben megálltam egy párperc pihenőre és megsimítottam a szuka fejét. Vincent csak jót tett velem azzal, hogy megcsalt, rájöttem, hogy nem ülhetek tétlenül, magamba roskadva. Azóta gőzerővel dolgozom és mint azt fentebb említettem önkénteskedek. Azóta kiolvastam két vaskos könyvet is.
|
 -Nem semmi...Csak meglepődtem ezen...-mondtam mintha eggyüttéreznék vele.Kezdtem nagyon úgy érezni ,hogy itt nincs valami rendben...És kezdtem megijedni ,hogy ez a Miami nem normális hely.Talán kicsit túlzás volt elsőnek egy beszivott palival összeismerkedni....Miért nem egy híres modellel vagy valami énelessel,esetleg egy normális emberrel???Miután végighallgattam ijedt fejjel körbenéztem és hátráltam még egészen egykissebb szikláig amiben elestem és az út szélén lévő rokba estem.Az árokból ijedt hangon szólaltam meg:-Inkább az Anne-t szoktam használni...Nincs nálam pók,és nem vagyok kannibál hogy felfaljalak.És mellesleg segíthetnél kikászálódni ebből az árokból! |
- De – a szemem újból összeszűkült, a szemhéjam közti apró résen keresztül néztem a szörnyet. – Talán valami problémád van vele, hogy neki is farka van? – az irtózat rátapintott a legérzékenyebb pontra, és biztos vagyok benne, hogy ezt nem mással, mint gondolatolvasással csinálta. Lehet, hogy Colin harapós, agresszív, mint egy kis felhergelt pincsi, konzervekből egy egész családot kreált magának és néha beleszarik a liftbe bosszúból, mert az elromlott, de akkor is ő a legcsodálatosabb ember, akit ismerek. És akkor mi van, ha vannak furcsa szokásai? Attól még ember marad, és én is ugyan olyan ember leszek akkor is, ha éppen nem egy nagymellű plázacicába tömöm a botot hanem Colinba.
- És igen, ez itt az ajándéka – néztem rá a konzervre. – Ne szóld le, te se tudsz jobbat és egyébként sincs egyetlen szörnyetegnek sem köze ahhoz, mit adok az én kis Gollamomnak – ez volt a leginkább Colinra illő filmszereplő, én legalábbis így gondoltam és előszeretettel használtam is ezt a becenevet rá.
- Te nem lehetsz Mary, mert az a botomnak a neve – pillantottam gyanakodva a felém nyújtott a kezére. A finom női kézfejből lassan egy ráncos, öreg és csontos kézfej vált, a körmei megnyúltak és elfeketedtek, a végükből pókok milliói özönlöttek ki. Larry mindig is mondta, hogy ne nézzek annyi horrort, mert az akkor fog visszaköszönni, ha beszívok. – Vidd innen a pókokat – toltam el a kezét és lesöpörte azokat az állatokat is, amik a nadrágomra estek. – Riley vagyok és engem nem falhatsz fel, különben megakadok a torkodon. |
-Hogyan?Megenni?Kit?-ömlöttek ki a kérdések belőlem.Mostmár megbizonyosodtam róla hogy őrült...Aztán elgondolkoztam.A Colin név nem fiú?És...A tengerparton nincsenek kastélyok!Ez egy őrült.
-Biztos hogy jól vagy?Mert nem úgy nézel ki!Az a konzerv lenne az ajándéka?És mellesleg...A Colin nem fiú név????-néztem megint csak rá értetlenkedve.Közben jól megnéztem a botot amit felém tartott.Egyenes kis bot volt.A végén még látszott hogy frissen van letörve.Bár nem tudom hogy ide minek bot.Aztán megráztam a fejemet.Nagyon elgondolkoztam ezen a dolgon majd hogy megpróbáljak változtatni az álláshelyzeten bemutatkoztam:
-Amúgy Maryanne Santana vagyok!-nyújtottam a kezemet.Az illető minden bizonnyal rémeket lát és azért fél tőlem.Mondtam én hogy megszökött a diliházból! |
- ÉN? – kérdeztem felháborodottan. – Én jól vagyok – hangsúlyoztam ki az „én”-t. Közben az előttem állónak, aki le mertem fogadni, hogy egy alien, aki a Marsról jött, - mert a Mars a legijesztőbb bolygó, és nem is eszek olyan nevű csokit -, a bőre is lassan zölddé és pikkelyessé változott. Pikkelyek, miért pont pikkelyek? Rettegtem a halaktól, meg úgy mindentől, ami pikkelyes.
- Hogy? – néztem fel rá összeszűkített szemmel, közben sikerült a cigit is odahúznom magamhoz, bár kicsit poros lett, de nem aludt el. Letöröltem a végéről a koszt és a számba vettem. Még a fele megvolt, szomorú lettem volna, ha egy űrlény miatt megy kárba az egész.
- Te… - kerekedett el a szemem, már tudtam, miért nem találom életem szerelmét semerre. – Te megetted Colint! – pattantam fel. – Köpd ki – tartottam megint felé Maryt, a botot. A „bátor” fellépés ellenére egész testemben remegtem a félelemtől, nem akartam, hogy engem is megegyen. Remegett a lábam, a kezem, és úgy alapvetően minden porcikám. – Köpd ki, mert össze fogunk házasodni! Itt az ajándéka – intettem a konzerv felé a fejemmel. Colin mindennél jobban imádta a konzerv-családját, és biztosan örülni fog egy újabb tagnak. – És ha összeházasodtunk, veszünk egy nagy tengerparti kastélyt, és születni fog sok-sok gyerekünk is, legalább három. Szóval köpd ki – ismételgettem magam. |
Amikor egy eléggé dilis fiú kilépett elém megnyugodtam.Aztán ott egy bottal elkezdett kalimpálni előttem,miközben egy konverzet szorított magához.
-Te jól vagy?-álltam meg és néztem érthetetlen szemekkel az illetőre.-Csakmert nem úgy nézel ki...-mondtam furcsálva a fiú viselkedését.Eközben megnéztem a fiút.Amikor leejtette a cigijét akkor megbizonyosodtam:egy diliházból megszökött embörccel van dolgom. |
Mióta eldöntöttem, hogy mi most Colinnal megtartjuk a nászéjszakánkat, mert én hű de nagyon szeretem, a várost jártam és mindenfelé benéztem, ahol esetleg megfordulhat: voltam a kisboltban, ahonnan el is loptam egy konzervet jegygyűrű gyanánt, az állatkereskedésben, de még a tónál is, hátha valamelyik kacsát próbálja éppen becserkészni, de nem találtam. Az erdei sétányon kötöttem végül ki, hátha ott lövi be magát éppen.
Nem találtam, viszont annál egy sokkal, de sokkal érdekesebb dologra lettem figyelmes. Egy csodálatos, egyenes, gallyak nélküli ágacska, amit a lombok közt beszűrődő napfény megvilágított. Első pillantásra tudtam, hogy kell nekem, és ahogyan a lágy nyári szellőben ringatózni kezdett, mintha csak bólogatott volna. Mosolyogva figyeltem, a számból újabb saját töltésű cigi lógott ki, aminek hála már kellően ellazultam. A faágnak lassan pink rúzsos szája nőtt, és megszólalt: azt mondta, „ments meg Riley”. Csendben bólogattam, a Colinnak szánt konzervet letettem a földre, rá a cigit, és felnyújtózkodtam az ágért, de nem értem el. Bosszankodva kezdtem ugrálni, néha sikerült a hátsómra érkeznem, ennek köszönhető a nagy sárfolt is a nadrágomon. Kisebb küzdelem után végre elértem és leszakítani is sikerült.
- Megmentettelek – jelentettem ki mosolyogva aztán puszit nyomtam rá. Letöröltem a kéregdarabkákat a számról, visszavettem a cigit a számba és mélyen letüdőztem a füves füstöt, majd a konzervet is felemeltem és tovább mentem egyik kezemben a konzervvel, másikban a bottal, akit Marynek neveztem el, a számban a jointtal.
Hirtelen léptem ki az útra, egyenesen egy lány elé, akinek a pillanat varázsában úgy tűnt, ég a haja és van egy harmadik szeme a homlokán. Sikerült annyira megijednem, hogy felüvöltöttem, a konzervet magamhoz szorítottam, a botot kinyújtva a lény felé tartottam és behátráltam az egyik fa tövébe. – Ne… gyere… közelebb – morogtam, mintha valami szörnyeteghez beszélnék, és én tényleg azt láttam a lány helyén: egy lángoló hajú, háromszemű, uszonyos szörnyet. A cigi kiesett a számból és a földön maradt. Sajnálkozva néztem rá, majd megpróbáltam a bottal, Maryvel közelebb húzni, aki most bátrabbnak bizonyult, mint én. |
Egyedül kocogtam egy ismeretlen erdei ösvényen.A füles a fülembe volt és ritmusra kocogtam.Hirtelen megállt a zene.Illetve vége volt a számnak.Kivettem a fülest és megálltam.Szétnéztem.Nem tudtam hogy pontosan hol vagyok.Szerintem eltévedtem...Akövetkező kanyar mögül hangokat hallottam.Valaki egyenesen felém tartott.Megijedtem és félve odakiálltottam:
-Ki van ott???-kezdtem lassan hártálni... |
Miami mögött fekszik ez a csodálatos erdő. Fái árnyékában a hőmérséklet sokkal kellemesebb, mint a betonrengetegben, a benne kialakított ösvény alkalmas egy kis sétára, sőt, a futóknak is szeretett helye, a friss levegő megtisztítja a tüdőt a városi szennyektől, a csend pedig segít kikapcsolni egy időre. Motoros járművel tilos itt a közlekedés, hogy ne zavarják meg a természet nyugalmát. |
[16-1]
| | |
|
|
|
5 betű, ami magába foglal mindent, ami egy igazi nyárhoz kell… 1 szó, amit ha meghallasz nem szabad másnak eszedbe jutnia, csak a perzselő napsütésnek, a hullámok és tested hűsítő találkozásának, a legnagyobb partyknak, az édes és forró nyári románcoknak... Tudod te, miről beszélek!
Kész vagy a kalandra, életed legjobb nyarára Miamiban?
Az élet itt nem akármilyen, ne lepődj meg, ha szembejön veled kedvenc hírességed, s ne hidd, hogy káprázik a szemed, ha egy divatlapból kilépő bombázó vagy félisten sétál el melletted!
Ha kész vagy a nyáron át tartó pörgésre, nézz körül!
| | |
|
Itt minden héten vár rátok valami új, valami kis pletyka, hiszen ha hiszitek ha nem, mi mindig és mindenhol ott leszünk! Érdemes figyelemmel kísérni, mert ebből megtudhattok mindent;ki,kivel hol,mikor, mit csinált~
| | |
|
Cserét chatban, vagy vendégkönyvben kérhetsz!
Cseréink:
Jelenleg nincs aktív cserénk.
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Miami mögött fekszik ez a csodálatos erdő. Fái árnyékában a hőmérséklet sokkal kellemesebb, mint a betonrengetegben, a benne kialakított ösvény alkalmas egy kis sétára, sőt, a futóknak is szeretett helye, a friss levegő megtisztítja a tüdőt a városi szennyektől, a csend pedig segít kikapcsolni egy időre. Motoros járművel tilos itt a közlekedés, hogy ne zavarják meg a természet nyugalmát.
