|
Miamiban mindig pörög az élet! Unalom kizárva, csakis a szórakozás jöhet szóba rendezvényeinken. Ne maradj le te sem!
~
Lezajlott rendezvények:
¤ 4th of July Festival
¤ Vigyázz, kész, randi!
| | |
|
~Oldal neve:Summer Paradise
¤Téma: Szerepjáték
~Nyitás:2013.06.20
¤Szerkesztők:Szandy&Emma
~Design by: dolly
¤Felhasználók:2
~Karaktereink száma:2
| | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2013.06.21. 13:51 - |
 |
[36-17] [16-1]
 - Mert megfertőztél csakis azért gondolok már én is rosszra. - mosolygok rá, miközben tenyerem arcára simítom és arccsontját kezdem el simogatni.
- Igen egy bemocskolatlan lepedő. Ez jó vicc. - nevettem fel önfeledten, arcvonásai neki is mosolyra húzódtak, azonban rögtön ezután gyorsan kérdővé is vált.
- Igen kísérteties. Mert néha annyira gonosz tudsz lenni és néha olyan "ijesztő" is vagy. Tudod olyan mint egy kísértet. - magyaráztam miközben igyekeztem épkézláb magyarázatot adni a gondolatmenetemre, amit úgy érzek eléggé jól sikerült.
- Nem tudom Mady. Halvány lila dunsztom sincs hányadán is állok veled kapcsolatban. Te egy olyan egyéniség vagy aki mellé kell az irányítás, de nem mindig érzem úgy, hogy az irányító szerepet nekem kellene betölteni, máskor pedig olyan erős erre a késztetés, hogy legszívesebben el se engednélek. De őszintén Mady én nagyon bizonytalan vagyok ezen a téren. - sóhajtottam miután eldaráltam a mondanivalómat. |
 - Nem is igaz… te gondolsz rosszra, és mindig rám fogod – biggyesztettem le az alsó ajkam és nagy szemekkel pislogtam rá. – Az én lelkem tiszta és ártatlan, egy hófehér, bemocskolatlan lepedő – rándult meg a szám széle, ahogyan próbáltam visszafojtani a vigyorgást a saját, enyhe kis túlzásomon.
- Kísérteties? – vontam fel az egyik szemöldököm, majd halkan elkuncogtam magam, ezt sem mondták még rám, kíváncsi lettem volna, mire is érti pontosan.
Csendben hallgattam végig, közben kicsit rendeztem magamban a gondolataimat, a válaszon gondolkoztam. Az utolsó mondata keserű mosolyt csalt az arcomra, belegondolva néhány éjszakába, de mégis be kellett látnom, hogy igaza van. Tudtam, hányadán állok azokkal, tudtam, hogy nem tudnának szeretni egy éjszakánál tovább, tudtam, hogy nem hívnak majd fel, ezért már a számomat sem adtam meg nekik... de Kevinnek igaza volt, ő más.
- Miért, hányadán állunk? – kérdeztem kíváncsian, kissé oldalra billentett fejjel. – Hányadán állsz velem? – csillant huncut fény a szememben, bármilyen komolyan is gondoltam a témát, nem bírtam kihagyni ezt a kérdést. |
- Mady... Mady te olyan rosszra gondolsz mindig. - mosolyogtam és a füle mögé tűrtem egy hajtincset. Kezdett hatalmába keríteni az a gondolat, hogy nem helytelen amit tenni készülünk, de valahol méllyen mégis úgy éreztem hogy az. Egyikün sem tudja mit is érez a másik iránt és ez így nem jó.
- Szóval reszketnem kellene. Valamilyen okból kifolyólag nem nagyon félek tőled, najó azért vannak olyan pillanatok mikor megijedek, hogy milyen kísérteties tudsz lenni és mennyire "gonosz", de azon kívül nem vagy ijesztő. - mondtam határozottan és végigsimítottam állán.
- Hogy miért ne? Egészen egyszerű a válasz. Tudod mit érzel irántam? Mert nem hiszem hogy bármelyikünkben is tisztázódott volna mit is akarunk a másiktól. - néztem rá egészen egyszerűen. - De mielőtt félre értenél, te gyönyörű és csodás vagy, meg nagyon jó amit csinálsz, érted hogy csigázd fel az embert, de te sem akarhatsz úgy bárkivel is lefeküdni, hogy magad sem tudod hányadán állsz vele. |
- Elképzelésem nincs róla, hogy… vízilabdáznál – vigyorodtam el lassan, azzal a bizonyos vigyorommal, ami akkor kúszott az arcomra, mikor valami kétértelműt mondtam. – Persze valljuk be, úgy még könnyebben kisajátíthatnálak… - tettettem gondolkozást. – Bár így se lenne olyan nehéz… majd előkotrok egy bilincset a gyűjteményemből és összebilincselem a kezünket – jelentettem ki büszkén legújabb ötletemet.
- Igen, reszketned kellene, elfehéredned és segítségért kiáltoznod – bólogattam. – Hát nem láttál még elég horrort? – ciccegtem rosszallóan, a fejemet ingatva. – Már megtanulhattad volna, mit kell ilyekor csinálni – paskoltam meg az arcát finoman, mintha éppen egy ötéveshez beszélnék.
- Miért? – komolyodtam el, kérdőn néztem a szemébe. – Nem jó? Nem akarod? Mi a baj? – nem teljesen értettem, miért állított le, de most már nagyon kíváncsi voltam az okára, reméltem, legalább most megtudom, mit is akar pontosan. Nagyon kedveltem Kevint, talán jobban is, mint barátot, azt hiszem, ő volt egy egyetlen igazán rendes srác Miamiban, aki nem lukra játszott kezdetektől fogva. Konkrét elképzelésem egyáltalán nem volt arról, ő mit is akar tőlem, vagy hogyan tekint rám, de reméltem, hogy itt az ideje tisztázni a dolgokat. |
- Hát az tényleg nem lenne túl jó... így hogy a francba vizilabdáznék? - kérdeztem vigyorogva, habár tudtam nem erre gondolt. Valószínűleg most is a piszkos dolgok járhattak az eszében mint minden egyes alkalommal.
- Ohhh neee. Most meg kellene ijednem tőled? - kérdeztem a csikizős részre meg a vérszívásra. Finoman ajkamba haraptam, jelezve, hogy tetszik amit csinál.
- Mady kérlek ne csináld. - néztem a szemeibe. |
- Nem… nem lenne jó, ha már nem tudnád mozgatni a csípődet – vágtam gyászos képet, mielőtt megint elvigyorodtam volna.
- Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál… először is lecsupaszítalak, aztán kikötözlek és egy pici madártollal megkeresem az összes helyed, ahol csikis vagy és jól megkínozlak ezzel – vigyorogtam rá.
- Hogy nem-e? Dehogynem… - hajoltam a nyakához és finoman rányomtam az ajkaim. – Tudod, mit fogok csinálni? – mormoltam a fülébe. – Kiszívom a véredet… - hajoltam vissza a nyakához és finoman ráharaptam, majd szorgosan hozzáláttam Kevin megjelöléséhez egy folt kiszívásával. |
- Helyes, tegyél is meg mindent. - mosolyogtam elégedetten miközben fejemet hátradöntöttem a kanapé támlájára, majd halkan felnyögtem mikor az ölembe vetődött. - Szólhattál volna, hogy éppen készülsz lerokkantnyugdíjaztatni. - döntöttem fejem most vállára.
- Tudom, hogy nagy büntetés, ezért is hasznos. - húztam gonosz vigyorra a szám és fejemet felemeltem, hogy ismét a szemébe nézhessek.
- Akkor mit tervezel öreganyám? - kérdeztem derekát szorosan tartva.
- Látom, hogy kivel van dolgom. Egy elvetemült vérszívóval. - mosolyogtam rá utalva a vérszívós beszólással a nemrég általa említett áldozatszerzésen. - érted na-
- Ugye nem fogsz bántani? - kérdeztem ijedtséget csmpészve a hangomba. |
- Mindent megteszek, hogy jóvátegyem… - mondtam halkan, Kevin sötét íriszein pihentetve a tekintetem. – Ennél nagyobb büntetést nem találhattál volna ki – haraptam az alsó ajkamra és visszaküzdöttem magam ülő helyzetbe. – Szeretnéd tudni, mit tervezek? – használtam ki, hogy már nem tartja a lábamat és egy kisebb lendületet véve beültem az ölébe. – Elég, ha megkérdezed – vontam vállat vigyorogva. – Készségesen elárulom… - csúsztattam a kezem a vállára és finom mozdulatokkal masszírozni kezdtem. – Csak hogy lásd, kivel van dolgod – tettem hozzá vigyorogva. |
- Ez fájt. Ez nagyon rosszul esett. Tudd meg Madison Paint, hogy ez most örök haragot segített elő. - suttogtam halkan, majd felé támaszkodtam.
- Egyik sem. Nem foglak sem kibilincselni, sem elfenekelni, de még megbüntetni sem. Csakis kizárólag nézni foglak. - mondtam gonoszan és miután kisöpörtem az arcából egy tincset szépen lassan vissza is helyezkedtem a helyemre, így hagytam, hogy felüljön mivelaz előbb a kanapéhoz szorítottam.
- ÉS egyébként igen. Hogy jobban lássam azt a két szempárt, hogy így tisztában legyek azzal mit tervezel. - magyaráztam vigyorogva. |
- Mhm… te vagy a legbetegebb mind közül – mormoltam vigyorogva. Csendben figyeltem, mit csinál, pislognom kellett párat, hogy újra élesen lássak, mikor a fényár elöntötte a nappalit. – Jajj… ezt csak azért csináltad, hogy jobban láss, igaz? – pislogtam nagyokat Kevinre, majd elkuncogtam magam. – Nyugi, költői kérdés volt, tudom, hogy ezért – legyintettem egyet.
- Ahh, üssél… - nyögtem fel vigyorogva. – Igen… van benne valami – toltam fel magam ül helyzetbe és behajlítottam a lábam, amennyire csak tudtam, közelebb ültem hozzá, bár mivel fogta a lábamat, annyira nem tudtam, mint terveztem. – Nagyon rossz voltam – biggyesztettem le az alsó ajkam és nagyokat pislogtam rá. – Most kibilincselsz és elfenekelsz? – fontam a nyaka köré a kezem, igyekeztem nem vigyorogni. – Elismerem, hogy büntetést érdemlek… - vigyorodtam el lassan. |
- Akkor én is beteg állat vagyok? - kérdeztem felvont szemöldökkel miközben újra és újra végigsimítottam lábán. Szomorúan lebiggyesztettem a számat és úgy csináltam mint aki bepukkadt, így még a simogatását is abahagytam. Ha már itt tartunk játszunk.
- Szóval csak nekem? Ez hízelgő, de akkor is haragszom. - húztam fel az orrom tettetve a sértettséget és felálltam, hogy felcsapjam az udvaron a világítást, így a nagy üvegajtókon keresztül a sötétben feloltott lámpa fénye beterítette a nappalit.
Ezek után visszaültem az előbbi elhelyezkedésbe és továbbra is őt fürkésztem. - Így igaz ezt ne csináld. - csaptam a lábfejére finoman és a bal combomra fektettem mind két lábát. Szúrós nézésemmel szuggeráltam a velem szemben ülő nőt, miközben szorosan fogtam a lábát, hogy esélye sem legyen a szabadulásra. - Az az érzésem, hogy direkt csinálod. - ráztam a fejem rosszallóan. |
- Mindenféle beteg állattal… - haraptam az alsó ajkamra, a bőröm kellemesen bizsergett az ajkai nyomán. Kevin a közelségével mindig elérte, hogy valami furcsa, jó érzés áradjon szét bennem a mellkasomból kiindulva, a pulzusom pedig őrült módjára ugorjon meg és az izgatottság vad hullámban söpörjön végig minden porcikámon.
- Csakis a kedvedért – jelent meg apró mosoly a számon a bók hallatán, jóval másabb érzés volt tőle hallani, mint valami félrészeg ürgétől valamelyik éjszakai szeméttelepen. Nem is értem miért… talán azért, mert ő nem csak azért mondja, hogy minél előbb lebeszélje rólam a bugyit?
- Ezt nem tagadom… - futott fel a lábszáramon kellemes borzongás, halkan felsóhajtottam. – Mit hagyjak abba, ezt? – csúsztattam most a szabad lábamat az ágyékára vigyorogva és finoman egészen picit mozgatni kezdtem a lábfejem, közben felkönyököltem, játékos csillogással a szememben néztem rá. |
- Jesszus Mady kikkel találkozol te? - kérdeztem vigyorogva miközben fölé hajoltam és egy csókot nyomtam a szája szélére, majd tekintetem végigfuttattam az arcán, megállva a gyönyörű szempárnál, mely most engem skubizott.
- Mint mindig most is gyönyörű vagy. - sóhajtottam feladóan majd visszaültem a helyemre. Lábamat az övé és a kanapé háttámlája közé préseltem és közben hírtelen kaptam el a lábfejét.
- Ne csináld. - néztem rá szúrósan, de azért kissé megenyhülve látva a kacagását.
- Szóval elvetted a pénzt és ott hagytad szegényt... Rossz vagy. - mosolyodtam el kajánul miközben finoman végigsimítottam a lábfején. |
- Hogy melyik szekrénybe? Kérlek szépen, a bal szélsőbe, méghozzá azért, mert onnan mindent jól láttam – vigyorodtam el, tartva magam a sztorihoz. – És a szekrényből is mindent jól láttam, tudod, röntgenlátásom van – jelentettem ki és ezt megerősítve kaján vigyorral végigmértem. – Mindent látok – hangsúlyoztam ki az első szót vigyorogva.
- Persze, hogy... mmm – sóhajtottam fel elégedetten, mikor eleget téve a „kérésemnek” masszírozni kezdte a lábam. Imádtam, mikor törődtek velem, órákig tudtam volna magam masszíroztatni, simogattatni.
- De, Mellbimbó Őrnagyot vártam vissza, elment a fegyverboltba, mert a Larry és közte dúló háború komolyra fordult… - vigyorodtam el, közben a hozzá közelebbi lábfejem a pólója alá csúsztattam és vigyorogva a hasát nyomkodtam vele. – Nem, komolyra fordítva a szót, egy áldozatra vártam, akit berángathatok a sikátorba és kiszívhatom a vérét – komolyodtam el, majd a másik lábammal játékosan meglapogattam az ágyékát, aztán elkuncogtam magam. – Egy fickó múltkor 20 dolcsit akart adni azért, hogy a lábammal kiverjem neki – grimaszoltam. – Elvettem tőle a pénzt, aztán otthagytam – nevettem el magam, mikor felidéztem a pasas arcát. |
- Nem lepődök meg, hogy ezt a te szádból hallom. - mondtam mosolyogva. Fejemet megráztam a hülyeségén, majd tovább folytattam. - Figyelj Mady. Örülök, ha jól érezted magad legalább. De áruld már el, hogy melyik szekrénybe fértél bele? Ha azt mondod, hogy a kulcslyukon lesekedtél akkor azt hamarabb elhinném. - mosolyogtam rá, majd leültem vele szemben a kanapéra.
- Szeretnéd mi? - kérdeztem lábfejére csapva. - Fene a jó szívemet. - motyogtam és ujjaim közé vetem lábát. Finoman kezdtem masszírozni azt.
- Na és mit terveztél mára? - kérdeztem kíváncsian, mert érdekelt mit is keresett az utcán sötétben és teljesen egyedül. - Na de komolyra fordítva a szót. Mit kerestél az utcán egyedül? Nem tán Collint vagy Ryle-t, vagy esetleg a Libát vártad? - lestem a szemeibe. Mielőtt választ adhatott volna abbahagytam a masszírozgatását, így mostmár teljesen rá tudtam figyelni. |
- Ó, értem – bólogattam. – Hát, most már tudom a neved, azt, hogy hol laksz, sőt még azt is, hogy hol dolgozol – másztam ki a medencéből. – Szóval – álltam meg a fiú mögött és lehajoltam hozzá, a fejem a válla felé emelve. – Ha akarlak, megtalállak – kuncogtam halkan és elvettem az egyik törölközőt azok közül, amiket ide hozott.
- Csak hogy lásd, nem mindig vagyok olyan pofátlan, most hagylak – mosolyodtam el halványan, közben felitattam a vizet a bőrömről. Felvettem a földről Colin trikóját, levettem a bikinifelsőt és visszavettem a pólót. – Hát, Kevin, öröm volt ez a találkozás – vigyorogtam a fiúra. – és még találkozunk – kacsintottam rá és odadobtam neki a törölközőt. – Szia – sétáltam ki mosolyogva, bent a cipőmet is megtaláltam. Még nem tudtam, most hová menjek, de biztosra vettem, hogy hamarosan kitalálok valamit.
Mady el |
- Jólvan akkor megyek én is. De szólok, már nemsokáig tudjuk egymás társaságát élvezni, ugyanis mennem kell. - húztam el a számat szomorúan, most a jól megszokott vigyor eltűnt arcomról.
- Igen a mocskosabbaktól. - vigyorogtam rá újra, majd követtem a kisebb, de melegebb medencébe, ahol fáradtan ültem le.
- Nem az nem fenekelésre van, az arra van, hogy elolvassam, de rájöttem, hogy már időm sincs rá, hogy elolvassam. - nevettem fel szomorúan. - Nemsokára ugyanis dolgoznom kell menni. - nevettem fel, majd kiültem a medence kövezésére és lábamat a vízbe lógatva ültem. |
Ha már a testvér-kérdésnél voltunk, én tényleg szerettem a bátyámat. Ezt lehet, hogy annak köszönhetjük, hogy a gazdag gyerekekhez képest mi a napunkat nem kocsikkal meg babákkal játszva töltöttünk, hanem együtt: fogócskáztunk, bújócskáztunk a nagy panel-tömbök között, sárral meg kővel és vízzel főzőcskéztünk, egész nap mászkáltunk és felfedeztük Miamit.
- Mhm – helyeseltem, az érintésén muszáj volt elmosolyodnom. Imádtam testi kontaktusba kerülni, ezt fontosnak tartottam már ismerkedéskor is, hiszen néhány érintés senkiben nem fog rossz emlékeket hagyni… azt hiszem. Talán azért is szerettem ennyire, ha valaki pár pillanatra is megérintett, mert a testem egésze mondható erogén zónának, és ezzel tényleg nem túlzok: engem akárhol megsimogat az ember, attól biztosan kellemesen meg fogok borzongani. Éppen ez volt az oka annak, hogy már pár pillanattal azután is bizsergett a bőröm, hogy Kevin már elvette a kezét.
- Na, nem… egyedül nem megyek – csóváltam a fejem és tolni kezdtem Kevint a tenyerem a mellkasára tapasztva a melegebb víz felé. – Az kizárt, hogy egyedül ücsörögjek – csóváltam a fejem és nem hagytam abba a fiú terelgetését sem, kitartóan toltam a kisebbik medence felé. – Óh, várj – pillantottam a nagyobb medence azon pontjára, amin víz folyt bele. Imádtam az ilyen dolgokat egy medencében, szóval pillanatok alatt már alatta ácsorogtam. – Hát – fogtam meg a felsőmet, hogy ne vigye le a nagyobb sebességgel érkező víz. – Colin Colin. A srác, aki velünk lakik, kis maki… ő hozta haza a libát… khm, Mellbimbó őrnagyot – hümmögtem. – Milyen részletektől? – kuncogtam halkan és kimentem a vízfolyás alól. – A mocskosabbaktól? – sétáltam vissza vigyorogva Kevinhez. Úszhattam is volna, de a séta most kényelmesebbnek bizonyult. – Mondjuk nem látok sokat, mert általában nem vagyok otthon. Mindig lógok valakinek a nyakán, és mire észbe kapnak, beköltözök hozzájuk – bólogattam vigyorogva, persze ez nem feltétlenül volt igaz. – Miért hoztad ide az újságot? El akarsz vele fenekelni? – kuncogtam halkan. |
- Persze, tudom hát. - nevettem fel, majd kimásztam egy percre a medencéből,hogy behozzam a pultról az újságot. Letettem a medence szélére, majd ugrottam egy újabb fejest a vízbe, hogy végül Mady előtt jöjjek fel a vízben. - Szóval hideg mi? - nevettem fel mosolyogva, majd végigsimítottam a kezén. - Mássz visza akkor a melegebbe. - mosolyogtam rá. - Szóval párkapcsolat... És ki ez a Collin? Nem hangik túl női névnek... - nevettem fel, sejtettem, hogy nem éppen "egészséges" kapcsolat az ilyen. - Kérlek Madison a részletektől kímélj meg! - mosolyogtam rá. |
- Hmm, szóval tudod, milyen ha van testvéred… érdekes, azt hittem, minden báty bekattan egy idő után – túrtam a hajamba majd arra a részre könyököltem, ahol át lehetett az egyik medencéből a másikba jutni. Én aztán át nem megyek abba a vízbe, hogy ott aztán megfagyjak. – De te még nem tűnsz kattantnak… aztán ki tudja, lehet, hogy neked is van valami eldugott zugban egy érdekes gyűjteményed… mondjuk vázagyűjtemény, vagy nem is tudom – hümmögtem elgondolkozva, mindvégig Kevint nézve.
- Egyébként ennek ellenére Rileynak még párkapcsolata is van – hümmögtem. – Nekem bezzeg, a normális húgnak nincs. Mondjuk Colin miatt nem irigykedek – kuncogtam halkan. – Bár elég érdekes, mert Riley minden létező résbe beledugja a farkát, amiről tudja, hogy nem fogja levágni vagy leharapni. Meg szerintem Colinba is mindenfélét beledugnak – húzogattam az ujjaim a víz felületén elgondolkozva, aztán meggondoltam magam a hideg vízzel kapcsolatban és átcsusszantam.
- Basszus, ez nagyon hideg! – fontam össze a kezem a mellkasomon, pillanatok alatt libabőrös lettem, amint a langyos vízből átkerültem a hidegbe. – Mindjárt megfagyok, és akkor ki kell majd olvasztanod – dörzsölgettem a felkarom. |
[36-17] [16-1]
| | |
|
|
|
5 betű, ami magába foglal mindent, ami egy igazi nyárhoz kell… 1 szó, amit ha meghallasz nem szabad másnak eszedbe jutnia, csak a perzselő napsütésnek, a hullámok és tested hűsítő találkozásának, a legnagyobb partyknak, az édes és forró nyári románcoknak... Tudod te, miről beszélek!
Kész vagy a kalandra, életed legjobb nyarára Miamiban?
Az élet itt nem akármilyen, ne lepődj meg, ha szembejön veled kedvenc hírességed, s ne hidd, hogy káprázik a szemed, ha egy divatlapból kilépő bombázó vagy félisten sétál el melletted!
Ha kész vagy a nyáron át tartó pörgésre, nézz körül!
| | |
|
Itt minden héten vár rátok valami új, valami kis pletyka, hiszen ha hiszitek ha nem, mi mindig és mindenhol ott leszünk! Érdemes figyelemmel kísérni, mert ebből megtudhattok mindent;ki,kivel hol,mikor, mit csinált~
| | |
|
Cserét chatban, vagy vendégkönyvben kérhetsz!
Cseréink:
Jelenleg nincs aktív cserénk.
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
