FrissítésSúgó

Szandy	2013.06.23. 22:21 -

[10-1]

fantaa

Előzmény | 2013.06.29. 00:39 - #10

Lebiggyesztett szájjal figyeltem Larryt, és mikor kiment a lakásból, még mindig ott álltam, ugyan ott, lekonyuló ajkakkal a bezárt fürdőajtó mögött,ami mögül még mindig riadt (vagy talán vérszomjas?) gágogás szűrődött ki. Még mindig azt vártam, hogy Larry legalább megölelget, kapok a cuki buksimra tőle egy nagy, cuppanós puszit és rám aggatja a „nap hőse” címet. Ehelyett ő kiment. Bubble Gumra néztem, aki vigasztalóan felajánlkozott, én pedig kihasználva a lehetőséget, bedugtam az ujjam először, hogy megnézzem, mennyire vészes a helyzet és ki kell e tömnöm, esetleg nem kapná-e el semmi a Kapitányt, ha felfedezőútra indulna. A Kapitány sosem indul felfedezőútra ismeretlen vizeken. Ahelyett viszont, hogy bármi elkapta volna az ujjam, mikor kivettem onnan, szívem hölgyének két agy-darabja hullott a tenyerembe. Piros golyók, egészen nagyok, nagyjából akkorák, mint a szemem. - Hát… ha te akarod – motyogtam halkan, majd körbenéztem, lát e valaki. Amint megbizonyosodtam róla, hogy senki nem figyel, mindkettőt betömtem a számba és nagyobb erőfeszítések árán rágni kezdtem. Epres íz terjedt szét a számban, felcsillant a szemem. Az én Bubble Gumom eper ízű! Amint kicsit eldolgoztam a fogammal a golyókat, és már könnyen rágtam, kinéztem a bejárati ajtón. -  Larry – kerekedett el a szemem, a hangom ugyan olyan döbbent volt, nem értettem, a barátom miért ücsörög még itt ilyen búvalbélelten. Leültem mellé és közben próbáltam nem túl észrevehetően rágózni. – Ez nem az, aminek látszik – motyogtam gyorsan, bár nem lehetett túl hatásos, mert hallatszott, ahogyan az epres rágón csámcsogok, ami mérete miatt elég feltűnő volt a számban. - Ez csak egy liba. Igaz, hogy ő Mellbimbó őrnagy és neki szuperereje van, sőt, beszélni is tud néha, sőt, néha macskává változik, de ő csak egy liba – ujjaimat ügyetlenül Larry vállára tettem és megpaskoltam. – a libák jönnek és mennek, néha betévednek a mesékbe, néha lövöldöznek és merényleteket követnek el vagy beköltöznek ötödik lakótársként, de a libák nem a főnökök. Meg… neki nincsenek olyan nagy golyói, meg nagy farka sincs. Biztos vagyok benne, hogy Mellbimbó őrnagy az emberek félelméből táplálkozik – bólogattam, majd felcsillant a szemem. - Larry, te akkora zseni vagy! – és már szorongattam is a karjaim közt egyébként is vékony lakótársam. – Én imádom Colint! – nyomtam cuppanós puszit a fülére, amitől valószínű pár percre halláskárosulttá válhatott. – Megyek és megtartjuk a nászéjszakánkat – ugráltam le a lépcsőkön széles mosollyal, bár néha majdnem lezúgtam, mikor megcsúszott a cipőm, de most ez zavart legkevésbé.

luch	Előzmény | 2013.06.28. 22:06 - #9

Ki kell szellőztetnem a fejemet, és, ha ez meg volt, akkor talán visszajövök, vagy találok egy akkora méretű kukát, mint én, és elbújok oda, és kisírom minden bánatomat a libával kapcsolatban. Kifulladva állok meg a nappali közepén, közben hatalmas kényszert érzek, hogy magamra gyújtsam a lakást, de elvetem, mert az a rohadt liba biztosan megmenekülne, míg én szénné égek.  - Na jó, én szerintem megyek táncórákat tartani, mert ez… - A megfelelő szavakat nem találom, inkább legyintek egyet, és elvonulok a kanapéra. Leheveredek, mindkét tenyeremet hasamra csúsztatom. Határozottan fáj a hasam, talán éjjel belém mart az a dög. – Riley, tarsd a frontot, és, ha megérkezik Colin, ajánlom, hogy búcsúzz el a szerelmedtől. Tudod, egy kapcsolatban csak két ember van, érted? Nem pedig több, még ha nem is emberekkel kavarsz, akkor is. – Miután atyai tanácsaimmal elhalmoztam a fiút, feltápászkodok, és Mady szobájába megyek át. Mivel csak az ő szobája olyan, hogy oda egyik fiú se mer bemenni, megkértem, hogy rakjuk át a ruháimat ide, és akkor talán a liba sem szaggatja szét őket. Reggel van, és én le vagyok fáradva, az erőm a nulla szintet is alig verdesi. Szörnyű. Pár ruhát kiválasztok, és rádobok az ágyra, aztán eltűnődve nézek utánuk. Hány pasas kefélhetett itt vele? Apró fintorral arcomon fogom meg a ruháimat és veszem őket magamhoz. Nem akarom tudni. Komótos mozdulatokkal öltözöm fel, végtére is nem sietek sehová. Az edzések jó pár óra múlva kezdődnek, viszont nem maradhatok itt.  - A saját lakásomból el kell menekülnöm… - mormogom orrom alatt sértetten. Egy sapkát a fejemre húzok, mielőtt kirobognék a szobából, és Rileynek intve tűnnék el onnan. A lift felé veszem az irányt, hátha megjavították azóta, habár nem lehet akkora hülye, hogy azt merjem feltételezni, hogy egy órája kijavították a hibát. A rozoga, szürke lift elé érve, elvigyorodok. Egy konzervsor állított fel Colin a lift elé, gondolom azért, hogy senki ne lépjen be, mert rossz.  - Nem lett volna egyszerűbb kiírni, hogy rossz a lift? – csóválom fejemet, de továbbra is mosolygok. Ezért is szeretem őket olyannyira, hogy még nem vágtam ki őket, még a libát sem. Mind a három egy elmebeteg állat, de attól még a legjobb barátaim maradnak, akikre lehet számítani. Jó, Colinra nem, meg igazán Rileyre se, meg Madisonra se, de azért igen. Mivel egyáltalán nem siettem, leültem az első lépcsőfokra, és elővettem a telefonomat, hogy játsszak rajta valamit. Ha jön Colin, akkor még idejében tudok szólni Rileynek, hogy rejtse el az új nőjét.

fantaa

Előzmény | 2013.06.28. 13:53 - #8

Először elkerekedett a szemem, aztán lebiggyedt az alsó ajkam, végül megremegett. – Nem! Ő nem tárgy – kezdtem heves fejcsóválásba. – Ne mond rá legközelebb, hogy ez! Megbántod! – simogattam meg újból az üvegburát. – És igenis rá volt kényszerítve, hogy árulja a testét. Láttam – komorult el az emlék hatására az arcom újra. Tudtam, hogy a szörnyű emlékkép még éjszakákon és nappalokon át fog rémálomként kísérteni. Borzalmas látvány volt… - És ha mind azt mondjuk neki, hogy ő egy lámpa? – kérdeztem a fogkrémes üvegről Larryre pillantva. Elégedett voltam vele, hogy már nem „ez”-nek hanem „ő”-nek nevezte az én kis Bubble Gumomat. – Még Mady is, de őt akkor le kell fizetnünk – ez persze azt jelentette, hogy Larrynek kell lefizetnie a húgomat, mert én csak a sok felhalmozott kacatom közül tudnék adni neki, esetleg ingyen füvet. Azt viszont egyébként is látta, és nem tudtam volna átverni sem. Mivel  liba nem kért a fogkrémből, visszatértem Bubble Gum súrolásához, hátha a fogkrémtől neki is fogkrém íze lesz, és akkor már nem lesz annyira rossz megcsókolni. Csak akkor pillantottam fel, mikor meghallottam a nevemet. Elgondolkozva vakartam meg a tarkóm és felmértem, mekkora a fenyegetés mértéke. Elég nagy volt. Körbenéztem a fürdőben. – Szerintem csak fürdeni akar – pillantottam meg a még mindig teli kádat, amiben ott úszkált Mellbimbó őrnagy két kedvenc gumikacsája is. – Te sem szeretsz úgy fürdeni, hogy mások figyelnek – ha tudta volna, hogy Mady és Colin néha a fürdőajtó előtt görnyedezik és a kulcslyukon nézelődik, szerintem azonnal leragasztotta volna a kulcslyukat. Nekem nem kellett ilyentől tartani, egyébként sem voltam szégyenlős és mondhatjuk, hogy már mindent láttak. Madyt nem érdekelte és rendszerint rám dobott egy ruhát vagy párnát, esetleg törölközőt, Colint mondhatjuk, hogy nem zavarta, Larry meg… nos, ő Larry és nem hinném, hogy szerette, ha csupaszon öleltem meg. Az alattunk lakó nénike viszont kifejezetten boldognak tűnt, ha ruha nélkül mentem le az újságért. Csakis az újságért, mert a csekkeket mindig meghagytam Larrynek. Az újság színes volt, képek voltak benne, viccek voltak benne, a csekkek egy vagy két színűek voltak és nem volt rajt más, csak hülye számok és hülye szöveg. - Mellbimbó őrnagy, a fedélzetre! – tisztelegtem neki, majd megfogtam Bubble Gumot, nehogy bántódása essen és Larry mellé léptem. – Na, menj már – motyogtam, mikor a liba még mindig lakótársamat nézte. – Mit lenne, ha rádobnánk egy törölközőt és kirohannánk? De előbb rakd ki őt – nyújtottam felé új szerzeményemet. Meg sem vártam a választ, mert már a kezemben volt az egyik törölköző. Amint Bubble Gum biztonságban kint volt, a libára dobtam a törölközőt. – Kifelé! – üvöltöttem Larry fülébe és már toltam is ki a fürdőből.

luch	Előzmény | 2013.06.27. 22:10 - #7

Több fájó emlék is eszembe jutott, ahogy elnéztem Rileyt az új szeretőjével. Igaz, az ilyen esetek nem végződtek jól, szinte sose. Colin mindent megtalált eddig, és mindent ki is vágott az ablakon Riley legnagyobb szomorúságára. Habár, úgy tűnik nehéz ez új nőci, én úgy gondolom, hogy Colin megtalálja a módját, hogyan tűntethetné el. Talán épít egy katapultot, és belövi a szemközti panel egyik ablakán. Egyébként is, láttam, hogy tervrajzot készít, még régebben fedeztem fel, amikor az ágya alatti ocsmányságokat takarítottam ki. Közben, míg ezeken járt az eszem, alig bírtam elhinni, hogy Riley sóhajtva ugyan, de, végre valahára elhiszi nekem, hogy miféle szörnyűségek fognak történni, ha ez a cucc itt marad. Ki tudja, hogy Colin mikor esik haza – bármelyik percben is akár. Már ajánlottam volna fel, hogy segítek visszavinni, hiszen nem kicsit megizzasztotta szerencsétlent, míg felért a tizenegyedik emeletre, amikor megint kétségbeesett szövegelésbe kezdett. A lift a múlt héten romlott el egyébként, megint. Laurent, a bátyám, sose értette meg az elmúlt hónapokban, hogy miért nem költöztem egy sokkal jobb helyre. Igazából én magam sem értettem saját magamat, de hamar beleszoktam a szegényes körülményekbe, és a három jómadár nevelésébe. Tanácstalanul vetettem egy futó pillantást a plafonra, aztán minden figyelmemet a nálam két évvel idősebb férfira fordítottam.  - Riley, kérlek – nyögtem, már-már kényszeredetten próbáltam valamit felhozni, amivel végre elérhetek nála eredményt. De most is kudarcba fulladtam. – Riley, nem árulhatta a testét, mivel NINCS teste, mivel ez egy TÁRGY – szögeztem le, magamnak helyeslően bólogatva. Riley nehéz eset volt, a hármújuk közül talán a legnehezebb.  - Szerintem Colin rájön, hogy ez, vagyis ő – javítottam ki magam gyorsan. – nem egy lámpa. – Figyelmesen, és magatehetetlenül néztem végig azt, ahogy Riley bevonszolja a fürdőbe, és egy fogkefével kezdi súrolni, amire fogkrémet tett. Természetesen utánamentem, de lassan, lomhán, hátha addig, míg elérek hozzá, rájövök, hogy hogyan kerüljük el az új szerzemény és Colin találkozását. Semmi nem jutott eszembe. Megtört lelkesedéssel figyelem a párost, addig a pillanatig, míg meg nem jelenik ádáz ellenségem, a liba. Nagyot nyögök, arcom fájdalmas fintorba ugrik. Ezzel a libával sosem fogok kibékülni, úgy érzem. Ilyenkor szokott hiányozni Colin.  - Jó kis liba… - suttogom elvékonyodott hangon, s a fogkeféket előre tartva kezdtem el kioldalazni a fürdőszobából. Még vetettem egy pillantást Rileyre, de ebben a pillanatban az se érdekelne, ha hősszerelmes dalokat énekelne. – Riley, csinálj valamit, kérlek… - Magatehetetlenül, a fogkeféket továbbra is a libára tartva néztem szét, menekülési útvonalak után kutatva. A liba elállta az egyetlen esélyemet, a fürdőszoba ajtaját. Fejét leszegve, szinte sziszegve lépett egyet előre. Szemei gyilkos kéjvággyal villantak meg, s nem kellett kétszer mondani, hogy fossam össze magamat.

fantaa

Előzmény | 2013.06.26. 23:21 - #6

Grimaszolni kezdtem, mikor eszembe jutott a „kávéscsésze-eset”. Igen, az elég durva volt, de az előtte lévő „napernyő-eset” sem volt semmi, mikor hazahoztam Susant, a vadonatúj piros-fehér ernyőt a strandról. Colin akkor megharapta a kezem, amivel fogtam, és addig csüngött a csuklómon, míg el nem eresztettem, aztán barbár módon megragadta szegény, ártatlan kis ernyőt és kidobta az ablakon. Mire az ernyő után mentem volna másnap, miután az én kis Gollamom megnyugodott, hogy felszedjem, eltűnt. Pedig legalább hasznos lett volna, és nem égnék le, ha meztelenül napozok az erkélyen. Még árnyékot is tartana, az egész testem felé feszülne! Colint nem szúrhatom rá egy póznára sem, hogy aztán árnyékot tartson nekem, ahhoz túl cuki köldöke volt, hogy abba támasszam a tartót, meg aztán amúgy is túl vékonyka ehhez és még szeretem is mindennek tetejében. Az alsó ajkam lebiggyedt, mikor Larry nem hitte el a hazugságomat és lázasan kezdtem újat kitalálni. Általában borzalmas hazugságokat költöttem, de sosem adtam fel, hiába nem ment a színészkedés sem. - Jól van, igazad van – bólintottam halk sóhajjal és megpróbáltam bánatosnak tűnni. – Ne, ne – tapasztottam a tenyerem Bubble Gum üvegburájára, mintha a száját próbálnám befogni. – Jobb, ha tudja – ezt még új szerzeményem felé fordulva mondtam, majd visszanéztem Larryre. – Igazából az egyik mellékutcában találtam, amint egy kis pénzért koldul, és képzeld el… - nyeltem egyet, hiszen még kimondani is szörnyű volt. – a testét árulta – ez már az igazság volt, hiszen a saját szememmel láttam, amint a kisfiúnak aprópénzért cserébe ad az agyából. Gyengéden megsimogattam Bubble Gum fejét. - Hát… - kezdtem el gondolkozni. – Mi lenne, ha… - újabb gondolkodási idő következett. – Mi lenne, ha Colinnak azt mondanánk, hogy ő a legújabb lámpánk? Jó, jó, tudom, hogy nem illik egy hölgyre azt mondani, hogy tárgy… de szerintem a nemes cél érdekében még ő is elviselné – nyomtam cuppanós puszit az üvegre, majd újabb köpködés következett. – Meg kell fürdetnünk! Nagyon keserű az íze… - meresztettem nagy, kétségbeesett szemeket Larryre. Nem is vártam sokáig arra, hogy segítsen, kikaptam az egyik fogkefét a kezéből, berontottam a fürdőbe, bevizeztem és nyomtam rá a kedvenc gyerekeknek való fogkrémemből, aztán kirohantam és súrolni kezdtem vele Bubble Gum fejét. Közben a hátam mögül meghallottam a jellegzetes totyogó hangot, amit Mellbimbó őrnagy hallatott, mikor sétált. – Szeretnél? – nyújtottam felé a fogkefét, hogy kóstolja meg, de legnagyobb csalódottságomra a liba most figyelemre sem méltatott, sokkal inkább Larryt.

luch	Előzmény | 2013.06.26. 22:35 - #5

- Aha. Most nem érdekel, de amikor itt fog hisztizni, és csapkodni, akkor majd nem győződ megnyugtatni az ígéreteiddel. Ez volt a kávécsészével is, emlékszel? – vonom fel kérdőn szemöldökömet. Mert én emlékszem, hogy milyen csatatér lett a lakásomból. Colin akkora jelenetet levágott, hogy már félni kezdtem tőle. Madisonnal karöltve vonultunk el a fürdőszobába, amíg lerendezik. Egy fél óra múlva már csak Colin nyögéseit, és Riley hörgéseit kellett végighallgatnunk. Végignéztem újból Riley szerzeményén, és rosszallóan megcsóválva a fejemet lépek egyet vissza, így pont le tudok ülni a kanapé háttámlájára, legalábbis nekidőlni. Mellkasom előtt fonom össze két karomat, s várakozóan nézek Rileyre, hátha még idejében felfogja a helyzet súlyóságát, mert Colin ezek után, szerintem szakítani fog vele. Aztán Rileyt nekem kell megvigasztalnom majd, és szerelmes dalokat fog énekelni Colinnak, hogy béküljenek ki. Volt már rá példa.  - Riley, én nem veszem ezt be, tudom, hogy valahonnan elszedted ezt, szóval vidd és csavarozd vissza a helyére. Nem szép dolog lopni, és nem elég neked Colin feneke? – Persze, Rileynek elég, egyszerűen csak szexuálisbetegség kínozza testét, mely kihat elméjére. Mady szerint jól van úgy, ahogy van, szerintem azért nem árt normális kapcsolatban élni. Habár Colin se az a mintapár, ahogy azt én elvárnám az enyémtől. A sok drog miatt, szerintem mindenkivel összefekszik, és, ha Riley erről tudomást venne, akkor kifordulna önmagából, és a kukákat is hazahordaná. A szorongatott fogkeféket most se engedem el, mert bármelyik pillanatban előbukkanhat. Mint múltkor. A mai napig se tudom megmondani, hogy honnan a fenéből bukkant fel, amikor épp a fürdőszobában voltam, és zuhanyoztam. Kulcsra bezártam az ajtót, és jól megnéztem minden szegletet, hátha elbújt valahová, amilyen ravasz. De nem. Aztán nagyban öblítem le magamról a tusfürdő habját, a következő pillanatban pedig már ott csattogtatta hegyes kicsi fogait, s szárnyával szinte tornádód kevert. Alig bírtam kimenekülni, még törölközőt sem tudtam magamra venni. Nem is tudom, hogy a libával, vagy Madison kaján vigyorával jártam rosszabbul, amikor meztelenül csodálhatott meg.  - Egyébként, hova akarod tenni, de most komolyan. Colin úgyis fel fogja fedezni, és megtalálja a módját, hogy kivágja az ablakon. – Igyekeztem a legmegfelelőbb érveket felhozni, hátha egyszer az életben hallgat rám, és meggondolja magát. Hiú ábránd, de nem fogom feladni, ha már több mint két éve nem adtam.

fantaa

Előzmény | 2013.06.26. 13:47 - #4

Elkerekedett a szemem Larry pofátlan kérdésén, és ha nem lett volna teljesen kiszáradva a szám, ki is javítottam volna rá, hogy ez nem „egy” Bubble Gum, sőt, nem is mondhatja úgy, hogy „ez” vagy „az”, sokkal inkább ő. A második kérdés, amit nem tudtam kinyögni, hogy miért van nála az a sok fogkefe. Szorongatni kezdtem a hideg üveget, de legújabb szerelmemet nem voltam hajlandó elengedni, míg kint vagyunk, hátha meggondolja magát ettől az undok fogadtatástól és lelép, szóval csak a küszöbön belül engedtem el. Mohón és ügyetlenül csavartam le a kupakot az üvegről, aminek tartalmát úgy tűnik, sikerült felráznom így a fele bugyborékolva ömlött ki. Erre rásegített az üveg gyenge minősége, amitől az egész összenyomódott az ujjaim közt. A számhoz emeltem és mohón nyeltem a kortyokat. Amint elvettem az üveget a számtól, hatalmas böfögés tört elő belőlem a rengeteg egyszerre benyakalt szénsavnak hála. Nem biztos, hogy nagyon jó ötlet volt így inni, mert pillanatok múlva már hányingerem volt. - Nem érdekel Colin duzzogása – ráncoltam össze a homlokom, akárcsak egy durcás kisgyerek. – Ő ott várt rám, és kérte, hogy hazahozzam – simogattam meg gyengéden az üvegbúrát majd leguggoltam mellé és magamhoz öleltem az egészet. Súlyosan dőlt nekem, majd pillanatok múlva fel is borultunk. – Hé, te kis huncut – kuncogtam. – Várj még egy picit – simogattam meg megint és kíváncsian néztem lukak után. Valahogy mindig megtaláltam, hová dugjam be a farkam. Újból felnéztem Larryre, a földön ücsörögve még hátrébb kellett döntenem a fejem. – Egyszer csak kiszabadította magát fogságából. Képzeld el, a mocsadékok a lábánál fogva odavarrták a betonhoz! De ő magától kiszabadult – bizonygattam, mielőtt lakótársam rájönne, hogy elloptam. Úgy gondoltam, hogy ezt a mesét el is fogja hinni. Mielőtt reagálhatott volna, mind a három csavarhúzó kiesett a zsebemből. Zavartan pillantottam rájuk. – Hát ezek meg hogy kerültek ide?

luch	Előzmény | 2013.06.25. 23:03 - #3

- Nem! – üvöltök magamból kikelve, fogaim erősen koccannak össze, az adrenalin száguld az ereimben. – Meg ne merj moccanni, te buta liba! – nyavalygok összepréselt ajkakkal, méretesre megnőtt szemekkel, miket le sem veszek az előttem lévő állatról. Pedig azt gondoltam, hogy nyugodt napom lesz, erre pedig, azzal kell szembenéznem hajnalban, mikor mennék ki a rohadt klotyóra, hogy a libánk az utamat állja, s igen ádáz tekintettel méreget. Semmiféle harci eszköz nincs nálam, csak egymagam vagyok, egy fekete bokszerben, és fehér pólóban. A tény pedig az, hogy kegyetlenül kell vécéznem, és, ha a liba nem megy arrébb, akkor előveszem, és a fejére könnyítek. Aztán Colin pattoghat, mint bakkecske a sziklákon, hogy én milyen rosszul nevelt, és undorító vagyok. Persze, az már mellékes, hogy Colin egy cseppet sem kulturált, normális ember, mint mondjuk én. Mert levizelni egy libát, és leszarni (szószerin) az elméletben pasidat, nem lehet összehasonlítani. A probléma az, hogy én rendes, kedves ember vagyok, aki nem pisil le élőlényeket, még, ha azok igencsak pofátlanul rám támadnak. A liba hangos krákogások közepette, a szárnyaival csapkodva indul meg felém. A hirtelen sokk leküzdése után elugrok előre, hangos csattanással érkezek a nappali közepére, az üvegasztal mellé. Amilyen gyorsan csak tudok felpattanok, noha az ember félkómásan alig bír gyors mozdulatokkal előrukkolni. A fürdőbe futok be, és csupán az utolsó millimétereken múlott, hogy a liba betegye az egyik lábát ide, még mielőtt rácsaptam volna. Kulcsra zárom, mert ki tudja mit tanított meg neki a legfiatalabb lakótársam. Múltkor például azt vettem észre, hogy kinyitja a hűtőt, kicsempészik belőle egy bontott konzervet, és utána visszacsukja a hűtőt, majd elrepül az egyik szobába. Szerencsétlen Rilyre fogta Colin az egészet, hogy biztosan ő lopta el, a már nem tudom melyik konzervfelmenőjét. Megkönnyebbülök, amikor végre elővehetem, és a vécéülőkét felhajtva ereszthetem el a sárga lét, amit már több órája tartogatok feszülten. Az a liba megkeseríti a mindennapjaimat, főleg, ha Colin nincs itthon. Mert az Őrnagy csakis kizárólag rá hallgat, de legalább Riley és Madison nem panaszkodhat azért, amiért én igen a nap minden percében. Utál engem, és mindent megtesz annak érdekében, hogy nekem keresztbe tegyen, ahogy most is. Persze engem semelyik állat nem csíp, de ez a liba még inkább, mint a többi. Lehúzom a vécét, alaposan kezet mosok, és elgondolkozok azon, hogy én inkább itt maradok, a liba úgyis ott őrködik az ajtó előtt, és csak arra vár, hogy engem elkaphasson. Colint szerint kényelmes a fürdőkád párnák és takarók nélkül is. Csak nem lehet olyan rossz. Bent is maradnék, de kopogásra leszek figyelmes, és az ajtót illene kinyitni, még ha késő is van. Az összes létező fogkefét egy markomba fogom, és óvatosan kinyitom az ajtót a kulccsal, majd a kilincsre csúsztatom kezemet, és lenyomom. Lassan húzom magam felé az ajtót, a kis résen át alaposan körbejártatom szemeimet, de libát nem látok. Talán megunta, hogy rám vadásszon, legalábbis ma. Fellélegezve tárom ki a fürdőszobaajtót, utána négy lépésben a bejárati ajtóhoz érkezek, és szélesre kitárom. Már a kopogás hallatán gondoltam, hogy valamelyik jött haza a három közül. Ha Madison, akkor egy pasival karöltve részegen, ha Colin, akkor bedrogozva valamilyen állattal, ha Riley, akkor meg…  - Az egy… Bubble-gum? – Oldalra döntve fejemet vizsgálom meg, de nem tudom alaposan, mert Riley felhörög a vízért. Az ajtót nyitva hagyva rohanok be a konyhába, és egy hideg ásványvizes flakonnal térek vissza, amit a kezébe is nyomok. Izzadt karjánál fogva húzom be új szerzeményével együtt. – Remélem tisztában vagy azzal, hogy Colin ki fog borulni, és aligha élne túl a világ még egy világháborút. – Zavarodottan összevonom szemöldökömet, és mélyen felsóhajtok. Megmasszírozom a halántékomat, és próbálom nem arra gondolni, hogy mi a francnak fogadtam be őket még anno. Akkor most nem kéne szembesülnöm azzal, hogy milyen elmebetegek mászkálnak az utcán.

fantaa

Előzmény | 2013.06.25. 14:35 - #2

Kellemes nyári délután volt, mikor megláttam. Egy kisbolt előtt ácsorgott árván a napsütésben, kerek formáin, kopások nélküli vörös öltözetén csillogtak a játékos napsugarak. Rámosolyogtam, ő pedig visszamosolygott. Feje bár nagyobb volt, mint az enyém, elbűvölően kerek forma volt, tökéletes gömb, apró, pici piros golyókkal töltve. Biztos vagyok benne, hogy mindegyikünk fejében kicsi piros golyók vannak. Már tudtam, hogy haza akarok menni, de nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. Karcsú teste, amit könnyedén ujjaim közé foghatnék, kiszélesedő talpazattal a földhöz volt csavarozva, de nem hagyhattam emiatt itt; kötelességem kiszabadítani fogságából. Kis híján sokkot kaptam, mikor egy mocskos kis kölyök megvásárolta tőle egy fémpénzért feje apró darabját. Szegény teremtés! Ilyen kevés pénze van, hogy testének darabkáit olcsón árulja. Nyeltem és megígértem neki, hogy visszajövök, majd az egyik ismerősöm garázsa felé vettem az irányt. Mindig szerelt valamit, így reméltem, van nála csavarhúzó. Örült nekem, de szerencsére nem figyelt rám, a kocsi alatt feküdt, mialatt beszélgettünk. Három csavarhúzót is kivettem és sietősen távoztam, elégedetten róttam az utcákat, közben már besötétedett. Szorongtam egy kicsit amiatt, hogy éjszakára beviszik újdonsült szerelmemet, akiért halni se félnék, de szerencsére nem így volt: a kisbolt bezárt, de az utcai lámpa halovány fényénél ott ácsorgott Ő, és csakis rám várt. - Itt vagyok – térdeltem le mellé és gyengéd csókot nyomtam az üveg búrára. Nem volt valami finom, ezért köpködtem egy keveset és megígértem neki, hogy otthon majd bekenem mindenfélével, amitől jó íze lesz. Vagy egy órába telt, mire mindhárom csavart kihúztam és Bubble-gum (onnan sejtem, hogy ez volt a neve, hogy ez volt ráírva) megszabadult. Mosolyogva simogattam meg aztán felemeltem. Meglepetten nyögtem egyet, nehezebb volt, mint amire számítottam. Nagy nehezen elindultam vele a város másik felébe, haza. Néhányan megbámultak, voltak, akik vigyorogtak is, de engem most már semmi nem érdekelt: szerelmes voltam. Mire elértem a szegénynegyedet, már világos volt, de még alig találkoztam valakivel. Felhurcoltam a lépcsőházba a csodás Bubble-gumot és kulcs híján dörömbölni kezdtem az ajtón. Imádkoztam, hogy ne Madison nyisson ajtót, mert akkor e fog lökni minket a lépcsőn, és azt nem szeretném. Ha Colin, akkor meglátja a konkurenciát, akkor megint beleharap a nyakamba, a karomba, a lábamba vagy az arcomba, mint múltkor, mikor hazahoztam az egyik kávézó ajtaja felé kifüggesztett csinos, óriási kávéscsészét. Szerencsére Larryvel találtam szembe magam .- Vizet – hörögtem száraz torokkal, a homlokomon izzadtságcseppek gyöngyöztek, mint ahogyan pólómat is átitatta a sós lé nyakamnál és hónaljam alatt: nem könnyű feladat hazahozni egy ilyen szép valakit.

Szandy

Előzmény | 2013.06.23. 22:21 - #1

[10-1]