FrissítésSúgó

Szandy	2013.07.01. 18:21 -

[13-1]

Dryna

Előzmény | 2013.07.05. 10:09 - #13

Miután életemben először láttam nevetgélni, amit annak tudtam be, hogy nagyon is szereti, ha dícsérik és a városi körökben való mozgását hozzák fel, úgy döntöttem, hogy ideje lenne készülődni, hogy később igénybe bevehessem felajánlkozását.  - Most elmegyek és lefürdök, meg átöltözöm. Te addig menj nyugodtan a dolgodra. Végülis nem kell itthon ücsörögnöd miattam. Gondolom jobb dolgod is van. A pakolást meg folyamatban tartjuk. Én személy szerint nem vagyok oda az ilyesmiért. - morogtam, majd elvettem előle a tányért és odaálltam a mosogatóhoz, hogy elkakarítsam a főzés közben felgyülemlett mosatlant. Ezzel gyorsan végeztem és még utoljára rámosolyogtam a lányra, majd otthagytam, hogy meg tudjam kezdeni a terveimben szereplő hűsítő zuhanyt, amit késleltetett a szobám közepén trónoló ruha kupac, amit még előtte jobbnak láttam elpakolni. Így, hát azt csináltam, amit olyan nagyon szerettem. Többnyire hajtogatva szórtam be a ruhadarabokat a szekrény aljába, végülis így is megtalálok mindent, akkor minek kínlódni.  Pakolás közben előkaptam egy papucsot, meg tiszta fehérneműt és a szobámból nyíló saját fürdőmbe totyogtam, ahova már kipakoltam a tisztálkodási szereim és már be is rendeztem. Gyorsan ledobáltam magamról a szennyest, majd beálltam a zuhanyzómba és fél óra múlva késznek is éreztem magam a kiszálláshoz.  Felvettem egy laza hátkivágásos pólót és egy fekete rövidnadrágot, majd a cipőim közül kikaptam egy egyszerű fekete sarut. A hajamat megszárítottam és kifésültem, míg a szememet kíhúztam. A szobámba az egyik kistáskámba beleszórtam a szükséges dolgokat, majd teljesen készen éreztem magam, ahhoz, hogy végre körülnézzek. ~Habár még csak a környéken, de jó, ha az ember azért tudja hova rohanjon, ha mondjuk kell egy kis wc-papír. Lezárt kör.

dolly

Előzmény | 2013.07.03. 11:48 - #12

Elég hamar eltüntettem az adagot amit kitett elém, és utána kényelmesen hátradőltem a székben. Miközben hallgattam válaszát, szemeim körbejárattam a konyhán. Eddig nem nagy szerepet játszott az életemben, mivel vagy tényleg szakácsok főztek, és max kihozták elém az aznapi menüt, vagy előszeretettel rendelgettem különféle gyors kajákat, hogy élvezzem a bűnös perceket, amik alatt szinte befaltam mind. Újabb rossz szokás, változtatni kell rajta ~ gondoltam eltökélten, mivel mindig zavart ha valami hibámat felfedeztem, így folyton eldöntöttem, hogy megváltoztatom, és végül nagyon ritkán sikerült ezt meg is tennem. Ezzel pedig teljesen tisztában voltam, mégis, már az elégedettséggel töltött el, hogyha legalább bekamuzhattam, hogy azért megpróbálom. - Ismerős, engem meg minden ide. A barátok, a helyek, a boltok.. - feleltem végre újra ránézve. A mondandója többi részén picit elkalandoztam, a gondolatim máris a megannyi butik és club körül jártak. Furcsálltam hirtelen jött nyitottságát, vagy legalábbis, apró feloldódását, de igaziból nem bántam. Sokkal jobbnak tűnt mint a feszült légkör, vagy a kínos csend. - Ha gondolod majd segíthetek - feleltem vállat vonva, higgadtan, de a szám szélén mosoly bujkált - Azt hiszem, az egyik legmegfelelőbb emberhez fordultál ezzel kapcsolatban - és most először, halkan elnevettem magam a társaságában. Ha tudná hány és hány boltban vagyok már törzsvásárló, és mennyi szórakozóhelyen köszöntöm barátian az egész személyzetet.. Másrészt pedig hízelgett, hogy engem kért meg, és a legkönnyebb út a szíveimig az volt, ha valaki elismer vagy megdicsér, esetleg, ha simán figyelmet szentel rám. Elég önző és hiú jellemre utalt persze, de mégis, ez volt az igazság.

Dryna

Előzmény | 2013.07.03. 10:07 - #11

Jól sikerült a kajám és úgy láttam, hogy Holly is érdeklődve eszegeti, így nem csalódtam magamban. Kicsit mintha már társalogni akart volna velem, ami meglepett, de végre nem volt olyan fusztráló a hangulat, így én is nyugottabban ettem.  Eddigi ismereteim alapján egész normális a lány, ha nem próbál olyan hűvösen viselkedni és adni a sérthetetlent, akit senki nem tud ki hozni a sodrából. Viszont azt nem tudhatta, hogy a beszólásoknál, vagy ha felhúzzák, akkor megrándul a bal szemöldöke, nem nagyon, de éppen észrevehető, ha valaki figyeli. Erre nem akartam szólni neki erről, mert akkor lehet, hogy "beidomítja", így inkább csak magamnak jegyeztem fel, hogy figyeljem. - Jó is, csak néha zűrös. Az iskolák nem a legjobbak és néha nagyon el akartam onnan szabadulni, de mostmár vissza vágyom. Nem mintha itt nem lenne jó, de engem minden odaköt. Itt senkit és semmit nem ismerek. - feleltem, majd kapva az alkalmon, hogy saját városát említve felcsillant a szeme és hangja is lelkesebb lett, így folytattam: - Örülnék, hogyha majd tudnál időt szánni arra, hogy megmutass néhány helyet. Szeretném megismerni Miami-t, ha már idehozott a sors. Kifejezetten szimpatikus városnak tűnik és tudni szeretném, hogy bizonyos esetekben hova fussak. Meg kéne vennem majd pár ruhát is.  A ruhákat azért hoztam fel, mert láttam, hogy szereti a divatot és mindig kifogástalan ruhakölteményben jelenik meg. Ezzel talán siker kizökkentenem kicsit az ellenszenvéből és felszabadul legalább annyira, hogy nyugalomban és talán jól megéljünk együtt. Elég magányos dolog lenne úgy együtt élni, hogy csak megélünk együtt, semmi társalgás, csak elmegyünk egymás mellett és talán köszönünk is.  Ha elutasítja a közeledésem, akkor pedig egyszerűen hagyom a francba, hiszen én megpróbáltam kedves lenni, már nem az én bajom, ha nem kell neki. A végén még biztatóan rámosolyogtam és vártam a reakciót tőle.

dolly

Előzmény | 2013.07.02. 23:44 - #10

Nem igazán voltam éhes, bár az étel amit készített tagadhatatlanul nem nézett ki rosszul, és az illata is csábítóan áramlott szét a konyhában. Mégis engedelmesen előkerestem egy tányért és egy villát, szedtem magamnak egy elég pici adagot, majd letelepedtem az egyelőre még elég rendezetlenül helyére tolt kis asztalhoz, amihez két szék tartozott. Volt egy sokkal nagyobb is a házban, a "hivatalos" étkezőszobában, de odáig feleslegesnek éreztem elmenni. Egy darabig néma csendben turkáltam az ételt és azon gondolkodtam, milyen lehetett Deb eddigi élete. Eleve a tény, hogy ha volt is nevelőapja, a családja sehogy sem számított abszolút teljesnek. Aztán nekem a gondolat is furcsának tűnt, hogy ne Miami-ban legyen bármi, vagy bárki, szóval például ő is. Hiába, egy külön bolygónak tekintettem otthonom. Végül érdeklődve a számhoz emeltem egy részt az ételből és rágni kezdtem. - Finom lett - mondtam, de a hangom továbbra is inkább csak semlegesen hatott, nem sértésből, csupán képtelen voltam feloldódni. Ugyanott tartottam mint ezelőtt is. Nem bírtam kedvesnek lenni vele, vagy legalábbis bármilyen kis bosszúság nélkül, teljesen őszintén nem ment még. Pedig egészen akartam. Ebben persze nagy szerepet játszott az apai alku is, de ugyanakkor alapból sem szándékoztam utálni a lányt. Csak hát.. Ez így jött ki ~ állapítottam meg magamban, közben pedig már eltüntettem a kiszedett adagom felét. - Biztos.. Jó hely lehetett - próbáltam bizonytalanul folytatni a társalgást, és egy pillanatig, talán most először, mélyen a szemébe néztem, magam sem tudom miért - De Miami is szép, én legalábbis nagyon kedvelem. - és akkor még enyhén fejeztem ki a város iránti szenvedélyes érzéseim. Ez a hangomon is érződött, egy kicsit csevegősebbé vált, felszabadultabbá, mivel ebben a témában legalább otthon éreztem magam. Ha kellett, órákat tudtam beszélni csak a belvárosról, és így tovább.. De éreztem, hogy jelenleg ennyi is bőven elég lesz. Közben pedig abban bizakodtam, hogy ha más nem, talán az idő majd kicsit közvetlenebbé tesz minket. Muszáj lesz ~ mosolyodtam el némán, magam elé bámulva ~ Nehéz lenne együtt élni valakivel, akit ki nem állhatsz.. Ez még nekem se menne. Akartam még kérdezősködni is, de nem tettem. Hallottam pár dolgot apámtól, például elmondta az okot is, miért tűnt fel ilyen hirtelen az életünkben.. Erre gondolva összeszorult a torkom. ~ Tényleg mindenkinek megvan a maga baja..

Dryna

Előzmény | 2013.07.02. 13:53 - #9

Talán kissé túlságosan is ingerült lettem, de ezt e túlzott feszültségnek és a már amúgy is elég labilis hangulatomnak tudtam be. Túl sok minden történt velem mostanában és nem álltam a helyzet magaslatán. Inkább belemerültem a főzés jótékony mélységébe és kizártam a környezetem, hogy a továbbiakban teljes mértékben át adjam magam a szenvedélyemnek. Ettől  mindig gyorsan megnyugodtam.  Az sem zavart meg, mikor "húgom" feltápászkodott és meredt a hátamra egy darabig, majd elhagyta a konyhát.  A szósz már majdnem kész volt és a tésztát kezdtem megcsinálni, hogy hamarosan ehessek, ami a második szenvedélyem volt, evés mindenekfelett. Ha unatkozom, ha ideges vagyok, ha boldog vagyok, az evés illik hozzá. Végülis valamilyen módon az is elhozza számomra a nyugalmat.  Közben azon gondolkodtam, hogy tényleg amiatt vagyunk egymással ilyen ellenszenvesek, mert drága jó apánk nem érte be egy növel? Emiatt nekünk tényleg ilyennek kell lennünk egymással? Belegondolva a dologba, már hülyeségnek láttam az egészet és legszívesebben előről kezdtem volna az egészet, hiszen mindig is vágytam egy testvérre, aki annyi idős, mint én és vele megbeszélhetem gondjaim, bajaim.  A baj az, hogy mi ezt már a legelső pillanattól elcsesztük. Ő valószínűleg már akkor gyűlölt, mikor meghallotta a dolgot, nekem csak azzal volt bajom, hogy gyermeteg felfogással " ő érte hagyott el minket apa? őt jobban szerette, mint engem?" Végülis erre gondol az ember, ha megtudja, hogy van egy testvére, aki szeretetben és egységes családban nött fel. Én mindig is vágytam egy apára, de a sajátomnak nem kellettem. Nem volt, aki a férfiasabb dolgokra tanított volna meg, aki azt mondja, hogy "lányom, ha fiúval állítasz haza, akkor lesz egy új barátnőd, mert bemutatom Mr. Konyhai Bárdnak", nálam ez mind kimaradt míg láttam, hogy a környezetemben ez természetes.  Gondolataimat egy vékony hang zavarta meg, amin eléggé meglepődtem. Nem vettem észre, hogy visszatért, habár ki tudja mióta lehetett már itt, mert nem úgy  nézett ki, mint, aki most lépett be. A másik doboz mellett egy újabbat fedeztem fel, amit itt léte okának tudtam be. Kérdése meglepett, de értékeltem kezdeményezését, de mielőtt válaszoltam volna, gyorsan leszűrtem a tésztát és a kész szósz mellé tettem egy műanyag tálba.  - Igen. Mégcsak el sem hagytam ez alatt a 20 év alatt. - feleltem, miközben elővettem a sajtot és a reszelőt. - De evés közben jobb ismerkedni. Szedj magadnak, aztán együnk.

dolly

Előzmény | 2013.07.02. 12:07 - #8

Ez nagyon nem jött ki jól.. A fenébe is, nagyooon ~ estem kétségbe magamban, mivel a hirtelen "baleset" teljesen kizökkentett az eddigi szerepemből. Még mindig zavartan meredtem a padlóra, ahol az előbb koppantak az edények, és egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy felpillantsak. Így hallgattam enyhe kitörését, majd mikor visszaért a tűzhely mellé, csak akkor sikerült elkezdenem összeszednem magam. Lassan tápászkodtam fel, majd rögtön le is nyúltam a dobozért, és végre ráhelyeztem az egyik konyhapultra. Közben végig kerültem Deb-et, mind a szememmel mind a testemmel. Gyakran borítottam ki másokat, de ez nem töltött el sok boldogsággal, vagy maximum akkor, mikor szánt szándékkal történt. De jelenleg csak rosszkor voltam rossz helyen, és a köztünk lévő néma feszültséget végül ez törte meg, nem éppen pozitív módon. Az arcom rezzenéstelenül tartotta érzelemmentes állapotát, és csak lassan engedtem el kétoldalt a kartonanyagot, mert nem tudtam mit csináljak. Bocsánatot is kérhettem volna, de ezzel szemben dacoltam, mivel sértett, hogy azt hitte direkt veszélyeztetem a testi épségét. Ugyanakkor meg ezt az egész jelenlegi "kapcsolatunkat" már kicsúszottnak éreztem a kezeim közül. Végül erőt vettem magamon, felé fordultam, és szólásra nyitottam ajkaim, ám a következő pillanatban rá is haraptam, és ismét kissé zavart fejjel hirtelen megfordultam és gyorsan szedve lábam elhagytam a szobát. - Bocs - suttogtam alig hallhatóan mikor már messzebb értem tőle, és úgy éreztem ezzel, ha nem is tisztességesen, de lerendeztem a dolgot.. Magamban legalábbis. Közben a következő dobozért nyúltam, és bosszúsan fedeztem fel, hogy az is konyhai tartozékokkal lett telerakva. Vállat vonva megemeltem, és sokkal óvatosabban vittem a másik mellé. Mikor sikeresen letettem, rápillantottam a lányra, aki látszólag tökéletesen belemerült a főzésbe. A kínos csend viszont engem fojtogatott. - Ezelőtt mindig Orlando-ban éltél? - tettem fel a kérdést tőlem szokatlan bizonytalansággal.

Dryna

Előzmény | 2013.07.02. 11:40 - #7

Ott telt be a pohát, mikor meghallottam az ételmérgezéses beszólást. Engem bármikor kritizálhatnak, miattam a sárba is tiporhatnak, de a kajámról egy rossz szót se, mert akkor gyilkolok. Meg is indultam arra, hogy beolvassak a kis egoistának, aki nem, hogy fiatalabb nálam, de még felmutatni is kevesebbet tudott, de sikeresen ütköztem frontálisan egy két lábon járó dobozzal és a lendületem szépen hátra lökött és a padlón fetrengtem tovább azon gondolkodva, hogy miért akar megölni néhány serpenyő, amik a tárolóból egyenesen mellém estek.  A hang, amit hallattak, mikor a kőpadlóval találkoztak, na, az egyszerűen csengett a fülemben még fél perc múlva is, mikor feloccsúdtam és végre észre vettem a baleset okozóját, a lányt, aki nekem jött a konyhai felszerelésekkel, drága féltestvéremet, aki mostmár nem egyszerűen utál, hanem mozgás képtelenné is akar tenni, Holly Lewis-t. - Mégis mit csinálsz?! - kérdeztem kissé ingerülten, ahogy tápászkodtam fel a padlóról nem túl nőiesen.  Választ sem várva felkaptam a serpenyőket és nagy erővel visszavágtam a dobozba és elrohantam az ott hagyott szószt megnézni, mert érzékeim jeleztek, hogy mindjárt odaég.  - Remélem nem így próbálsz elűzni, mert nem fog ilyen könnyen menni. - fintorogtam rá a tűzhely mellől.

dolly

Előzmény | 2013.07.02. 11:27 - #6

A lány gesztusai továbbra is viszonylag érdeklődőek és kedvesek maradtak.. De az auráján éreztem, hogy ölni tudna. Na ja, sok hibám volt, de az emberek nagy részén megtanultam, ha nem is teljesen, de legalább egy picit átlátni, és ezzel nagyjából felismerni hogyan viszonyulnak hozzám. Velem nem nagyon kellett így másoknak bajlódniuk, bár nem mondtam ki mindent, és folyton megpróbáltam visszafogni magam, a hangnemem és a tekintetem gyakran elárulta éppen mit is érzek vagy gondolok. Azzal pedig, hogy a szavaimon mégis inkább uralkodtam, de amúgy minden porcikám elárult, legtöbbször csak provokálni sikerült a másikat, és még inkább felhúzni. Furcsán vagyok összerakva ~ cikázott át a fejemen, majd mikor a lány eltűnt a látómezőmből, végre levettem tekintetem a már kissé unalmas ablakról. Komolyan, mindennél jobban ismerem már ezt a szerencsétlen nyílászárót ~ és erre a bosszantó tényre halkan elnevettem magam. Aztán meghallva a magánszakácsokra tett megjegyzését, az arcomon átvillant valami borússág, majd ismét nyugalmat erőltettem a fejemre. Tudhattam volna, hogy ő is, mint a legtöbben majd ezzel vág vissza. Tisztában voltam vele, hogy nem segítettem az embereknek a viselkedésemmel első látásra abban, hogy többnek lássanak mint a pénzes apám, de attól még rettentően fájt ha valaki ezzel jött. Legalábbis régebben. Mostanra már megszoktam, hogy ilyenkor megrázzuk a fejünk, elmosolyodunk önelégülten, majd ráhagyjuk a dolgot, ha tudunk akkor pedig bizonyítunk. Nem másoknak.. Csakis magamnak ~ néztem elszántan. - Magánszakács és luxusételek ide vagy oda, én a gyors kaját preferálom - mondtam félhangosan, hogy a másik helységben is hallani lehessen, közben pedig a széket amin ültem, a falhoz toltam - De remélem, azért az ételmérgezés lehetősége minimális - ejtettem meg kicsit sem gúnyosan, inkább ezt is csak olyan semleges és tárgyilagos hangnemben, ahogy az tőlem megszokható volt, mintha fogalmam sem lenne róla, hogy éppen sértegetem. Felegyenesedve ismét körbepillantottam, majd az egyik nagyobb dobozhalomra néztem. Felnyitottam óvatosan a tetejét, és konyhai eszközöket találtam benne. Lemondóan sóhajtottam, majd felkapva elindultam Deb után, és reméltem, csendben letehetem a helyére a cuccot, majd ki is viharozhatok. Magabiztos léptekkel és gyors tempóval haladtam. A tervem pedig akkor dőlt dugába, velem együtt, mikor a lány hirtelen a semmiből előttem termett, én pedig sikeresen belementem. Mire észbe kaptam, már a doboz, annak tartalma és mi is a földön hevertünk. Szemeimmel egyből a másikat kutattam, mivel akárhogy is álljak hozzá, ösztönösen megijedtem, hogy baja esik. Mikor pedig nyugtáztam, hogy legalábbis él, ismét elkaptam a tekintetem félve, nehogy észrevegye a védelmem előbbi leengedését, és a földet kezdtem pásztázni zavaromban.

Dryna

Előzmény | 2013.07.02. 11:05 - #5

~ Nem vagyok ideges, nem húzott fel az arrogáns viselkedése. SZuSzá!! Nyugalom! ~ Gyilkolni vágyó gondolataim ellenére inkább csak elmosolyodtam és csendben bólintottam. ~ Ezt még meglátjuk, drága, meglátjuk. Első gondolataim eléggé beigazolódtak róla, hiszen nem túl szimpatikus számomra, olyan tipikus apuci kicsi lány nagy önérzettel és kifejezetten utál engem. Ez pedig nem igazán segíti a kapcsolatunkat. A nem létező kapcsolatunkat, mert rendben van, hogy féltestvérek vagyunk, de a nevén kívül semmit sem tudok róla.  - Rendes tőled. Akkor te próbálj itt rendet teremteni, addig én csinálok valami kaját. - morogtam, már nem tettetve az aranyost és ott hagyva, megindultam a konyhába. - Jól főzök, úgyhogy nem kell félned, hogy a magán szakácshoz szokott ízlelő bimbóid tragikusan elhaláloznak A főzés megnyugtat, ezt már kiskoromban megtapasztaltam. Anyukám mindig maga mellé állított, mikor elkezdte az ebédet és volt, hogy valamit teljesen rámhagyott, de ha elrontottam, akkor is csak elnézően mosolygott, kiöntötte és ismét elém állította a feladatot. Így az ember előbb vagy utóbb megtanulja a dolgot, és én a könnyen tanulók körébe tartoztam, így nem volt nagy dolog az ízletesebbnél ízletesebb ételek elkészítésének módjának megtanulása.  Szerencsére "apuci" első dolga az volt, mikor beköltöztetett ide minket, hogy a boltba közölte, hogy minden szükséges dolgot megveszünk. Így hát, tényleg mindent vettünk, még olyan fűszereket, amikről még én sem hallottam, pedig anyu eléggé kedvelte a világi ételeket, így minden félével találkoztam már.  Körül néztem az alapanyagok között és eldöntöttem, hogy főzök egy gyors kis spagettit, házi bolognai mártással, mert az úgy finom, nem a bolti üveges vackokkal, amiből volt pár a hűtőben. Először kivettem minden alapanyagot és felaprítottam az olyan hozzá valókat, mint a hagyma, paradicsom és bazsalikom, majd észbe kaptam és megindultam a lányhoz, hogy megérdeklődjem, hogy egyáltalán szereti-e, de aztán megtorpantam és vállat vontam  ~ Ha szereti, ha nem, ez van.

Dórii

Előzmény | 2013.07.02. 10:41 - #4

Majdnem sikerült teljesen kitisztítanom az elmém, és mindeközben végre kicsit megnyugodnom is, mikor a körülöttem levő csend hirtelen megtört. Először rá sem jöttem, hogy valaki épp hozzám beszél, úgy belefeledkeztem a kilátásba, majd mikor észbe kaptam, gyorsan pillantottam fel a lányra. Egy darabig csak bámultam, még egyszer végigvettem az elmúlt egy év eseményeit magamban. Hogyan bukkant fel a semmiből.. Anyukám hogyan közölte, hogy ő ezt így nem folytatja, aztán én is mikor követni készültem.. Majd a hirtelen ajánlat, és most a beköltözéssel bajlódok.. Ez a feldúltság, hogy semmi sincs rendben, egy levakarhatatlan érzés.. Idegesít ~ állapítottam meg és észrevétlenül összerezzentem. Túl sok változás túl hamar az én túlságosan is megszokásokra épített életemben. De nincs mit tenni ~ sóhajtottam magamban, és a céljaim jutottak eszembe, mindaz, amit elérhetek ha most ügyesen játszok. Végre elkaptam tekintetem a lakótársamról, és ismét a kinti világot kezdtem szemeimmel cikázni. Aztán elég halkan, és elgondolkodva szólaltam meg. Úgy éreztem, ha nem kell ránéznem, azzal nem csak a távolságot sikerül tőle tartanom, de még az érzéseim is visszafoghatom. Nem szerettem jeleneteket rendezni, és nem is állt szándékomban. - Majd este elnézünk oda, egyelőre szerintem akad itt is bőven elég dolgunk - intettem körbe a kezemmel a berendezését illetően félkész házra utalva - Amúgy pedig.. Remélem tudod, hogy a munkahelyünk híre nem juthat el drága szülőnkhöz - vontam össze a szemöldököm - Egy szó neki, és szarban leszek. - fejeztem be hangsúlyt téve a mondat végére. Akaratomon kívül is kissé fenyegető hangnemet sejtettem, mintha csak az ő élete az én titkomtól függne. Ezt észrevéve gyorsan összekaptam magam, és mielőtt esetleg reagálhatott volna rá - korholva a saját önkontrollom hiányát - folytattam a beszédet, terelve az előbbiről a figyelmét. - De ha gondolod, majd más helyeken is körbevezethetlek vagy ilyesmik.. - erőltettem meg magam egy normális és már majdnem kedvesnek tűnő ajánlathoz, de a tény, hogy továbbra se néztem rá, és a kissé színtelen hangom ezt az illúziót sikeresen lerombolta. Ennyire futja tőlem.. ~ mormogtam magamban a sikertelen jó pofizás miatt.

Dryna

Előzmény | 2013.07.02. 10:01 - #3

Az volt a forduló pont az életemben, hogy beléptem ebbe a házba a szerényes kis holmimmal együtt. Nem akartam semmi különösebbet elhozni otthonról, hiszen apám megengedte, hogy megtartsam az Orlando-i otthonom, mint valami mentsvárat magamnak, ha elszeretnék menekülni a világ elől, vagy egyszerűen csak nosztalgiázni támadt kedvem. Ezért is csak a ruháim nagy részét, a személyes holmiaimat és néhány fotóalbumot hoztam magammal. Ez mind 4-5 dobozba el is fért és jelenleg már a fele ki volt pakolva. A másik fele pedig hirtelen felindulásból ki lett borítva.  A kupac közepén fetrengtem és azon gondolkodtam, hogy miért kell nekem itt lennem, miért nem maradhattam egyedül, miért nem gondoskodhatok magamról. Anyám a beteg ágyán ragaszkodott hozzá, hogy eljöjjek Miamiba, habár könyörögtem neki, hogy ne kérje ezt tőlem, de mint mindig, most is az övé volt az utolsó szó.  Itt pedig a "családi környezet" helyett kaptam egy túlontúl elfoglalt apukát, a "máglyára veled" tekintettel méregető feleségét és egy aranyos kis húgicát, aki nagy valószínűséggel engem hibáztat családja elhidegüléséért. Nem mintha én akartam volna, de ezt nem fogom közölni vele. Ha ő így áll hozzám, akkor én sem fogok jó pofizni.  Unottan vettem elő a telefonomat, ami halkan pittyegni kezdett és jelezte, hogy ideje lenne elmenni megnézni az új munkahelyemet, amiről persze semmit nem tudtam, hiszen most voltam először Miamiban és Holly szerezte a munkát.  Vettem egy mély lélegzetet és felszenvedtem magam álló helyzetbe és elgondolkodtam azon, hogy a lány eme hatalmas épület melyik szegletében bújkálhat. Szerencsére az ajtón kilépve egyből meg is találtam, ami egy kis nyugalommal töltött el, mert nem akartam "Holly!" kiáltásokkal végig mászni a helyet, nem ment volna az imidzsemhez. A lány az ablak mellett ült és kissé morcosabb, de elgondolkodó fejjel meredt ki a távolba, így engem se vett észre igazán. Lassan mögé araszoltam és köhintettem egyet. - Nem akarlak zavarni, de meg kéne mutatnod a helyet, amit mondtál. Van rá időd? - kérdeztem kedvesnek szánt hangon és egy gyenge vicsorgásra is futotta, amit elkönyveltem sikernek.

dolly

Előzmény | 2013.07.02. 00:16 - #2

Erősen koncentrálva tekintettem körbe a szobában. Nagy részén egyelőre káosz uralkodott, sok dobozt hordtam már be, és volt amelyiket félig nyitva hagyva, másokat meg egymáson tároltam. A falakat már előre lefestették nekem fehérre, kivéve az egyiket, amin gyönyörű, virágmintás tapéta tündökölt. A bútorokat is behordták, és el is rendezték, de én erős késztetést éreztem, hogy ezen még variáljak, véletlenül sem megkönnyítve a saját dolgomat. Végül, beletörődve, hogy egyedül biztosan nem fog menni, sóhajtottam egyet, és az egyik, félig kiömlött kartontárolóhoz léptem. Lassan guggoltam le mellé, felállítottam, majd kezeimmel visszahelyeztem bele pár rajzlapot, vázlapot és vékony kis vázlatfüzetet. Hiába, a rendtartás továbbra sem volt az erősségem, pedig ezt a tulajdonságomat abszolút szégyenletesnek éreztem. Próbáltam egyfolytában lefoglalni magam, hogy ne kezdjek el a helyzeten gondolkodni. Az csak feldühített.. Azonban a jelenlegi hangulatommal örültem, hogy nem dobok ki rögtön valamit az ablakon, vagy döntök fel egy szekrényt. Utáltam a tudatot, hogy nem vagyok egyedül ebben az amúgy gyönyörű házban. Persze éreztem, hogy Deb erről semmit sem tehet, nem hiszem, hogy ő akarta, hogy lakótársakká váljunk, sőt, tudtam, hogy ez apám ötlete volt, mégis a lányra is éppen elég harag jutott részemről. Hiába, "a család az első" ~ idéztem magamban szemforgatva, szülőm, egyik általam képmutatónak ítélt és gyakori szavajárását ~ Ha annyira fontos lett volna számára, akkor talán megálljt parancsol a.. ~ végül újabb szemforgatás kíséretében inkább tovább sem gondoltam ezt, hanem visszatértem a ház rendezgetéséhez. A költözés ellentétes érzéseket idézett bennem: egyszerre volt rettentő új, és nagyon megszokott. Hiába, egész eddig Miami-ban éltem, és ez most is így maradt. Ezen a gondolaton el is mosolyodtam, hiszen imádtam ezt a várost, és olyan otthonosan mozogtam benne, mint talán egészen kevesen - legalábbis így éreztem. De az új környezet mégis összezavart. Minden egyes percben a régi folyosókat és szobákat véltem felfedezni, ezzel keményen emlékeztetve magam az egykori, valódi otthonom idilljére, és annak végleges eltűnésére. Tudom, hogy én egyeztem bele ebbe az egészbe, mégis dacosan méregettem minden egyes pontot. Végül feladva, hogy úgysem tudok a feladatra koncentrálni, és az idegességem sem múlik semmitől, az ajtó felé indultam. Egy tágas térbe értem, ami egyfajta összekötőként szolgált több helyiség között is. Kinéztem magamnak egy már behozott, de még a szoba közepén árválkodó széket, majd ledobva rá magam az egyik ablak felé fordultam, hogy elterelve gondolataim, a kilátásban gyönyörködjek, és kicsit, visszanyerjem a hidegvérem.

Szandy

Előzmény | 2013.07.01. 18:21 - #1

[13-1]